4

----------------------------------------------------

1994.

         A tank szörcsögve nyelte a pisztolyból kiáramló benzint. A tankolás után a kutas lemosta a szélvédőt, miközben a férfi bement a shopba fizetni. Vett egy ásványvizet is, amit az autóba ülve átnyújtott az „anyósülésen” ülő nőnek.

-         Apu, nekem nem vettél semmit? – kérdezte egy öt év körüli kislány a hátsó ülésről.

-         És nekem, nekem mit hoztál apci? – toldotta meg a mellette ülő két évvel fiatalabb kisfiú.

-         Csiribí-csiribá! – húzott elő a férfi két csokit a zsebéből. – Apa nagy varázsló, tudjátok! – nyújtotta hátra a gyerekeknek az édességeket.

Játékos csata indult a hátul a zsákmányért.

-         Drágám, szerintem most már indulhatunk.

Ekkor a kutas behajolt a szélvédőn.

-         Kálmán, hallottad mi történt a Ferivel?

-         Nem, már évek óta nem láttam.

-         Már van vagy öt éve, hogy nem dolgozik nálunk. Tudod, elvett egy szőke kiscsajt, aki felcsináltatta magát, aztán ez a marha nekiállt inni, elvált. Na! Nem is ez a lényeg! Mióta iszik, hozzánk is bejár piálgatni, nem’tom talán abban reménykedik, hátha újra visszaveszik. Szóval a múltkor is tökrészegen bejött a kútra, aztán meztelenre vetkőzve nekiállt forgalmat irányítani. Aztán…

-         Bocs Józsi. – szakította félbe a kutast Kálmán. – Nem haragudj, de indulnunk kell! Megyünk a családdal nyaralni. Jövő héten majd elmeséled a sztori végét!

-         Elnézést! Jó utat, jó nyaralást!

Kikanyarodtak a benzinkútról, nemsokára elérték a főútvonalat.

Egy órát utaztak, mire elérték a hegyekkel határolt kis horgásztavat. Faházat béreltek ki az egyhetes nyaralásra. Napközben a gyerekek nagyokat lubickoltak az elkerített homokos parton, délutánonként sétáltak a környék kirándulóhelyeit bejárva. Kálmán hajnalonként lejárt a tóra pecázni.

A férfi nagyon boldognak érezte magát. Büszke volt feleségére – Orsira -, aki a két szülés után is remekül nézett ki. Nyolc éve ismerkedtek össze egy szórakozóhelyen. Romantikus szerelem szövődött közöttük, amely azóta is tartott. Igaz, anyagilag elég szűkösen voltak, de ami pénzük volt, azt jól beosztották, nem nélkülöztek. A gyerekek – Edina és Tomi -, megkaptak mindent, amire szükségük volt. Egy panelház első emeletén laktak, volt egy nem túl öreg autójuk. Kálmán elégedett volt az életével.

Rajongott feleségéért, mindene volt a család, a gyerekek. Szerette harmonikus, kiegyensúlyozott életüket. Elég későn nősült, korábban igyekezett kihasználni az adódó kalandokat, de mióta Orsit ismerte; kerülte a nőket. 

Végre kapott munkahelyén egy hét szabadságot – esztergályosként dolgozott egy üzemben -, ezt használták ki a nyaralással.

Horgászás közben kisimult a lelke, ilyenkor nyugodtan tudott elmélkedni. Mikor visszaért a pecázásból és még aludtak a gyerekek, bebújt Orsi forró teste mellé és nagyokat szeretkeztek.

A nyaralás gyorsan elszállt. Utolsó este tüzet raktak, halászlét főztek. Miután a gyerekek elaludtak, a parázsló tűz mellett hanyatt fekve nézték a csillagokat. Orsi felkiáltott:

-         Nézd drágám, Ott egy hullócsillag. Gyorsan kívánjunk valamit.

-         Na, mit kívántál, kicsim? Én azt kívántam, hogy…

-         Pszt! - szakította félbe az asszony. – Nem szabad elmondani, mert akkor nem teljesül...

Összeölelkeztek a szabad ég alatt.

Másnap azt tervezték, hogy hazafelé bemennek a férfi szüleihez.

A ház előtt titokzatoskodó mosollyal várták őket. Az unokák nagyszüleik nyakába ugrottak örvendezve.

-         Mama, tök jó volt a nyaralás! Voltam apával pecázni!

-         … és papa képzeld el, egy csomót vízbicikliztünk!

Lelkendeztek a gyerekek.

-         Na, gyertek beljebb – mutatott az öreg hátra. – Van egy meglepetésem apátoknak.

Kíváncsian mentek a hátsó kertbe.

A fészer előtt ott állt egy gyönyörű, piros motor. Kálmánnak tátva maradt a szája.

-         Na fiam, ez mától a tiétek. Tudom, hogy mennyire szereted az öreg motorokat, én már biztosan nem fogom ezt az öreg paripát megnyergelni. Nemrég szereztem, aztán egy „kicsit” felújítottam. Használd egészséggel.

-         Kö..köszönöm apa. Ez fantasztikus. Ez egy TLB Pannónia! De honnét jutottál hozzá?

-         Az maradjon az én titkom. Bizony ez egy 62-es kiadású Pannónia TLB 250 de Luxe, amiből már csak pár darab van az országban. Ráadásul ez olyan mintha új lenne. Még nincs benne ötezer kilométer se!

Kálmán végigsimogatta az öreg járgányt. A karcmentes fényezés csillogott a napfényben. A gyerekek körbetáncolták az új szerzeményt.

-         Apu, vigyél egy kört!

-         Engem is, engem is vigyél!

-         Én akarok elsőnek menni!

-         Csend legyen! – szakította félbe a mama a vitát. – Most gyertek ebédelni, mert kihűl a leves. Majd utána kipróbálhatjátok.

-         Még csak az kéne! Picik még ők ahhoz! – szólt közbe aggodalmasan Orsi.

Ebéd alatt végre megegyeztek, hogy elsőként a papa fog Kálmán mögé ülni. Elvégre neki köszönhetik az ajándékot.

-         Anya, én is el akarok menni apáékkal! – könyörgött Tomika.

-         Anya, menjünk utánuk autóval! Na, anya! – toldotta meg a nővére. - Aztán majd cserélünk a papával!

-         Arról szó sem lehet, de nem bánom, autózhatunk mi is egyet. Mama, eljön velünk?

-         Persze Orsika!

Ebéd után még körbejárták a motort. Kálmán berúgta a járgányt, felvette a bukósisakot, megvárta, míg apja elhelyezkedik a hátsó ülésen, aztán az országút felé vették az irányt. A tükörbe pillantva látta, hogy nem messze mögöttük követi őket az autó, benne a lelkesen integető gyerekeivel, a csitítgató feleségével és az édesanyjával.

Önfeledten élvezte, ahogy a lenge szél táncot jár homlokán…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.