Harmadik

Majdnem dél van, mire felébredek. Hasogat a fejem. A többieket nézve nem irigykedem. Másnapos pofák aznapi arca, szemük tükre fehér foltként hasít a falra.

Egyedül Billgeci tűnik frissnek és üdének. Kávét főz.

-  Jó reggelt, Jack? Hogy, s mint?

Legyintve veszem át a poharat. Kisétálok a teraszra. Jótékony napsugár melengeti lelkem.

Jólesően kortyolom a vízparton a gőzölgő nedűt.

Szexpír ül mellém.

-  Jól vagy, barátom? Úgy látom, tested rezgése gyomrod másnapos égése. Űzzük el gyorsan a másnapot, találjunk ki valami jó programot!

-  Úgy legyen, Szexpír! Szedjük össze magunkat, aztán verjünk életet a mai napba.

Fél óra múlva feldübörögnek a motorok. Egyedül Pinakkiót volt nehéz rábeszélni az indulásra. Bevallása szerint végighányta az éjszakát.

A bukósisakokat a szálláson hagyjuk. Billgeci szerint nem kötelező a sisak.

A part mellett megyünk az Isztriai-félsziget déli csúcsa felé.

Én megyek elöl, a többiek két sorban követnek. Alig pár perc múlva Pinakkió elém hajt, kezével jelzi, hogy azonnal álljunk meg. Strand balról, előtte parkoló. Beállunk. Pinakkió rohanva eltűnik egy közeli bokor mögött.

-  Ahogy elnézem Pinakkiót, a mai kirándulásnak lőttek – sóhajt lemondóan Rahan.

-  Lehet, hogy isteni jel e hely. Fiúk, ott terül el a sok hüvely! – mutat a strand felé Szexpír.

-  Fürödni, napozni a szálláson is tudunk – morgolódik Billgeci.

-  Agyad merre pihen? Fürödni, napozni azt igen, de vadászni friss pipi húsra… vagy te hoztál nőt az útra? Tudjuk, kedvenc játékod a zseb hoki, de minket hagyj ki belőle, oké pécé doki?

A száját törölgető Pinakkió is nevet Szexpír beszólásán. Kérdőn nézünk rá.

-  Mit bámultok? Irány a strand! Most, hogy újra megkönnyebbültem, lehet, hogy egy hideg sör jót tenne háborgó gyomromnak.

Sokan vannak a kavicsos parton, de könnyen találunk árnyékos helyet, miután a nagydarab Pinakkió elterpeszkedik egy talpalatnyi helyen egy ciprusfa árnyékában, a békésen napozó emberek ijedten arrébb húzódnak. Így már mi is kényelmesen elférünk. Csak nem látták Pinakkió bokor mögötti tevékenységét? Ha jól megnézem, innét pont oda látni. Hm. Meg a motorokra is. Fürdőnadrágra vetkőzünk. Rahan rohan a sörökkel. Az első kortytól még remeg a gyomrom, aztán a második már könnyebben csúszik. A harmadik slukk már kifejezetten kellemes.

Pinakkió hórihorgas orrát felhúzva szimatol körbe a levegőbe.

-  Nem érzek vadászni való ivarérett nőstényszagot.

-  Te hülye, nézz hátra! – kiáltja neki Rahan.

Százötven kilós elefántfókára emlékeztető hájtömeg folyik szét a köveken pár méterre Pinakkió mögött. Arcát német nyelvű újság takarja. Keze kiterülve, hatalmas mellei mélyen oldalra lógnak. Széttárt lába felénk mutat, burjánzó szőrpamacsok borítják combja belső felét. Egyenletes légzése halk horkolás. Pinakkió riadtan ugrik egyet.

-  Fúj, ezt a dagadékot eddig nem is láttam.

-  Hát ez nem az a nő, akire vágytam! – kontráz Szexpír. –  Srácok, íme az első nőnemű lény, kit Pinakkió nem akar megbaszni. Ez tény.

-  Azt azért nem mondtam – néz végig a nőn elgondolkodva Pinakkió –, való igaz, ilyen kövérrel még nem voltam. Lehet, hogy kipróbálnám?

Megremeg az újság hájtömeg fején. Hunyorogva felül. Pinakkió kikerekedett szemmel nézi a nem mindennapian csúf arcot.

-  Csak hülyültem, azt tudjátok.

Hájtömeg robosztus elefántléptekkel cammogni kezd a víz felé.

-  Menekülés srácok! Nem látjátok, hogy a dagi a tenger felé tart? Ha ez bemegy a vízbe, a szökőártól megszűnik a part! – kiáltja Szexpír.

-  Amondó vagyok, hogy sétáljunk egyet – mondom.

Gömbölyű kavicsok égetik talpunkat. Billgeci sziszegve ugrál előttünk. A strand fél kilométer hosszan öleli a tengert. Középen magas vízi csúszda. Szép lányok sehol. Aztán elmegyünk két monokinis mellett, akit két gorilla liheg körbe.

A parton van jetski, motorcsónak kölcsönző. Banán alakú gumicsónakot húz egy motorcsónak. Fiatal pár egyensúlyoz, míg egy kanyarban a vízbe csobbannak. Messzebb egy másik hosszú zsinóron ejtőernyős alakot von maga után. A figura a magasból integet.

Hullámok apró fodra csapdossa lábunk. Szexpír az óriáscsúszdára mutat:

-  Na, induljon a verseny, ki lesz az első? Ki utolsónak csúszik, az nem lesz nyerő! Mert a következő kör sört ő fizeti, míg szerény testem hasát a nap sütteti.

Pár lesiklás után Billgeci hozza a söröket.

Szexpír emeli dobozát.

-  Öröm a söröm! Dagad a tököm, mikor söröm magamba lököm!

Közben három fiatal szépség telepszik mellénk. Gucci napszemüvegben bámészkodva olaszul gagyognak. Szexpír széles mosolyát felhúzott grimasz töri meg. Keresztülnéznek rajtunk.

-  Ezek összekevernek valakivel! Még a víz is kiver, ahogy átnéz rajtam, majdnem hülyét kaptam! Legyetek mű fütyik túsza, nem vagyok én medúza! – néz a lányok felé.

Pinakkió megszólal: - Srácok, nem tudom, ti hogy vagytok e kérdéssel, de nekem megkondult a bendőm.

-  Ez azt jelenti, hogy gyógyulsz – mondom neki. – Ti is észrevettétek, hogy az összes jó nő észrevétlen? Vagy fennhordják az orrukat, mint ezek a rinyálos olaszok, vagy pasival vannak. Én legalábbis nem láttam szabad prédát.

-  Én sem – legyint Rahan. – Menjünk kajálni, én is éhes vagyok.

Elmegyünk a büfésorra. Az egyik sütődénél két formás popó mosolyog ránk. Kolbászt majszolnak. Megkívánjuk. Mi is veszünk sült kolbászt mustárral. Odatelepszünk a szomszéd pulthoz. Szexpír nem teketóriázik. Pillanatokon belül szóba elegyedik a lányokkal. Folyékonyan beszél németül. A fiatal fruskák heherésznek.

-  Te, ez ilyenkor is rímekben beszélhet? – kérdi Pinakkió.

Szexpír hozzánk fordul.

-  A jó hír, hogy a csajok itt laknak a kempingben. A rossz, hogy itt jönnek a hapsik is, abban a kék ingben – mutat a két alakra, akik csatlakoznak a lányokhoz.

-  Azt mondom, ideje odébbállnunk – veti közbe Billgeci. – Eleget láttunk a strandból. Úgy látom, Pinakkió is összeszedte magát; menjünk egy kört.

Felemeli tenyerét, belecsapunk.

Billgeci fordul ki elsőnek az útra a Wild Starral. Bámuló tekintetek követik karavánunkat. Negyedóra múlva az út a félsziget belseje felé fordul. Pula irányát követjük. Fehérre meszelt régi házak, óriás fújta kőtömbök, zöldellő faligetek között kanyarog az út. Pulán a kikötőben megcsodáljuk a rengeteg kisebb-nagyobb hajót, vitorlást. Megnézzük az óváros valamikori bástyáinak maradványát, melyek régen a városfalat védték. Elsétálunk a háromemeletes kőkolosszushoz; az amfiteátrumhoz. Nem vagyunk jó turisták; rövid lődörgés után továbbállunk. Fél óra alatt érünk Rovinjba. Messziről látjuk a sziklafok tetején magasodó harangtornyot. Furcsa a rengeteg kémény a házakon. Felsétálunk a kikötőből az olaszos hatású sikátorokon, apró üzleteken keresztül a Szt.Eufémia templomhoz. Felejthetetlen hangulatúak a kikövezett apró utcák. Mintha több száz éve nem változott volna semmi az utcai árusok portékáján kívül. Gyors kávé után indulunk tovább. Vrsarban átmegyünk a Limski-fjordon. Festői öböl tárul előttünk. Porec előtt teletankolunk egy benzinska stanicán, majd a régi városba érve megyünk egy kört. Mindenhol érződik a régi római, és az olaszos hangulat. Kiérve Pazin felé fordulunk. Késő délután van, mire az apartmanhoz érünk. Fáradt testek huppannak ágyakra. Pilledten döglődő álmok hajkurásznak. Áthallatszik Szexpír horkolása. Nem tudok aludni. Aztán arra riadok, hogy Pinakkió rázogat.

-  Ébresztő testvér! Indul az éjszakai bevetés!

Már mindenki talpon van. Rám várnak. Esti fények csillognak bogár zúzta motorjainkon. Beröffenünk, Lovranban megállunk egy pizzéria előtt. Barokk házacskák szegélyezik a szűk utcát. Gyors pizza után séta. Többnyire nyaraló házaspárok rakoncátlan kölykökkel. Szerelmesek fogják egymás kezét. Néha egy-két lánypáros. Rondák, mint a bűn. A parthoz közel beülünk egy tengerre néző kerthelyiségbe. A sört is tengerparti áron mérik. Azért iszunk két kört. Szomszéd asztalhoz leül három majdnem szépnek mondható lány. Kissé kihívó öltözetük ismerkedésre csábít. Mély dekoltázsok hosszú combokon. Szexpír szeme felcsillan. Nem sokat tököl. Átül. Halk kacajok a német szavakon. Na! Növekvő érdeklődéssel figyeljük hódító barátunkat. Egyre jobban bemelegszik. Egyszer csak Szexpír indulatosan felpattan. Odamegy a pulthoz, fizet.

-  Húzzunk innét srácok, ezek ötven eurós lányok – mondja ingerülten.

-  Ezek kurvák? – kérdi Billgeci fejét csóválva.

-  Akár így is hívhatod ezt a három luvnyát, kik pénzért a szexet maguk mögött tudják. Ezek nem erotikusak, hanem eurotikusak.

Biztosan Gináék is ezt a műfajt űzni jöttek ide. Magam elé képzelem a magyar lányokat, ahogy bájaikat próbálják eladni.
Egyébirányt semmi bajon a kurvasággal, de úgy gondoljuk, egyelőre nem megfizethető örömökre vágyunk.

-  Nem tudom, hogy vagytok vele srácok, már másfél napja itt vagyunk, de a felhozataltól nem vagyok elájulva – vonogatja vállát Rahan kifelé menve.

-  Azt gondoltad, ide jövünk, aztán az összes csaj az Adrián a lábunk elé omlik? – kérdezem.

-  Ja! – válaszol tömören.

-  Fiúkák! Tele van a tököm, nem megyünk haza? – kérdi Pinakkió.

-  Ne legyetek ennyire elkenődve, ami késik, az nem múlik. Menjünk egy kört a gépekkel – mondom.

Elöl megyek a Shadow-al, Rijeka felé veszem az irányt. Kanyarog az út a part mentén. Hegyoldalba kapaszkodó villák látszanak. Egy hangulatos park mellett megállunk Opatijában.

-  Most mi legyen? – bök oldalba Pinakkió.

-  Milyen beszédes vagy ma! – válaszolom. – Keresünk valami szórakozóhely félét. Persze, ha nincs ellenedre.

Pinakkió tenyerét dörzsöli. – Akkor menjünk már!

Séta. Elegáns szállodák, gyönyörű villák kelletik a fizetni tudó gazdag turistáknak magukat.

Egy pálmafás sétányt elhagyva, villogó fények egy szálloda oldalában. A Grand Hotel Adriaticban a diszkó, és a bár mellett játékkaszinó is üzemel.

-  Na végre, egy kis pezsgés! – kiált fel Rahan.

-  Nyomás befelé, lankadtfaszúak! – biztatom őket.

-  Itt a sarokban dobok egy pisit, aztán megyek, megnézem a dizsit! – kiált utánunk Szexpír. – Menjetek addig előre, úgyis én akadok rá az első jó nőre.

Nincs nagy tömeg, úgyis fogalmazhatnánk, hogy alig vannak páran. Fluoreszkáló fények rohangálnak körbe. Billgeci – mindannyiunk legnagyobb meglepetésére -, beáll táncolni két lány közé. Több lány nem is igazán van a helyiségben. Na jó, a két felszolgálónő. Látjuk, hogy Billgeci a zenét túlkiabálva igyekszik társalogni. A lányok válasz helyett smárolni kezdenek. Egymással. Billgeci menekülőre fogja a dolgot.

-  Úgy látom, te is belecsaptál a lecsóba – közli Rahan. – Ez egy ilyen nap.

-  Pedig nem rossz bőr ez a két leszbi hölgy – tűnődik Billgeci. – Szexpír?

-  Tényleg. Hol van Szexpír? Még azóta sem jött be – reagál Pinakkió.

-  Itt sok keresnivalónk már úgy sincs – mondom. – Menjünk, keressük meg!

Vagy fél tucat ifjonc állja körül a földön fekvő Szexpírt. Hőzöngve kiabálnak a német köcsögök. Éppen az egyik belerúg barátunkba. Ez magyarázza a helyzetet. Pinakkió kikapja a sorból a rugdosót, a falhoz keni. Gyomorszájon rúgja egy mae gerivel, majd a megrogyni készülő alakot földre segíti egy könyökütéssel. Szép volt Pinakkió! Elé állok, mikor hátulról ketten le akarják támadni. Közben Rahan is rohan Szexpír felé. Az első közeledő alakot egy köríves combrúgással állítom meg, a mawashitól megtorpan, én továbblépek a lendületből haverja felé, a megemelkedett adrenalintól ellazulva egyenes rúgással állcsúcson landol csizmám sarka, amitől hátratántorodik. Tovább folytatva a mozdulatok folyamát, visszalépek, és a combost kapott emberemet földre küldöm egy jobb horoggal. Közben megjelenik mellettem Pinakkió hórihorgas termete, aki ráveti magát a többiekre. Látom, hogy Rahan, miközben bevisz egy felütést, hátulról lefogják. Billgeci kap egyet gyomorszájra, amitől összegörnyed. Pinakkió csataüvöltést hallatva ront neki a két tagnak, akik Rahant hátráltatják. Billgeci támadóját tökön rúgom, majd tarkóját megtámasztva térdem arcába robbantom. Ez a hiza ganmen geri kicsit túl erősre sikerült. A szőke német fickó nyüszítve vonaglik a földön. Ez az a pillanat, mikor a bátor legényeknek inába száll a bátorságuk. Hilfézve menekülnek. Futásuk inkább sántikálás. A szőke vérző arcát tenyerébe temeti. Lehet, hogy eltörött az orra? Rahan még seggbe rúgja búcsúzóul. Szerencsére Szexpír talpon van már. Kicsit fájlalja a hasát, enyhén felrepedt a szája széle, de első látszatra nincs komolyabb baja. Billgeci is lassan kiegyenesedik. A gyér bámészkodók láttán javasolom, hogy húzzuk el a csíkot, mielőtt megismerkednénk a helybeli rendőrség turistaszeretetével.

Motorra fel, irány a szállás!

Negyedóra múlva a teraszon ülünk hideg sörrel kezünkben. Szexpír magyaráz:

-  Éppen egy szép pálmafát locsoltam, mikor németül beszóltak, én meg válaszoltam, hogy kapd be! Egyik mondta a másiknak, csapd le! Mikor az első bekapta a legyet, megkaptam azt a kegyet, hogy az összes paraszt rám rontott, nem kímélve bőrt és csontot. A legjobbkor jöttetek, mikor megmentettetek. Persze akkor készültem kibontakozni, de ezen most nem fogok vitatkozni. Kösz fiúk!

-  Láttátok, gyomrommal mekkorát ütöttem annak a taplónak az öklébe? – tréfálkozik Billgeci.

-  Mekkora egy állat vagy te Pinakkió! Látom a karate tudásod hagyott emlékeket – mondja Rahan. – Jackről nem is szólva. Nem szívesen lennék annak a fickónak a helyében, akit fejbe térdeltél. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen magasra lehet ekkora erővel térddel rúgni. Egyszer megtaníthatnád.

-  Na, te sem panaszkodhatsz! Láttam azt a nyálas képűt, mikor röptében megcélozta a bokrot.

-  Ja, de én ezt az utcán tanultam. De téged kész öröm nézni, ahogy verekedsz. Vagy inkább versz. Látszik a mozdulataidon a beléd vésett harcművészet brutális szépsége, ugyanakkor benned van az utcai csibész vadsága is.

-  Ezt olyan szépen mondtad Rahan, hogy erre innunk kell egyet – emeli sörös dobozát Pinakkió.

-  Igyunk arra, hogy holnap talán szerencsésebb napunk lesz – lököm én is levegőbe söröm.

-  Mondtam én, hogy mentünk volna inkább olaszba, már rég talján nőket húzkodnánk a faszra – vélekedik Szexpír, miután nagyot kortyol.

-  Nekem tetszik ez a hely. Egyszer gyerekkoromban – mikor még éltek a szüleim -, elmentünk Vrsarba. Bár sátorban laktunk egy kempingben, de mégis arra emlékeztet – mondja merengve Pinakkió.

-  Ne érzelgősködj, mert mindjárt elbőgöm magam – ugratja Rahan. – Meg kell mondanom, hogy alapjában véve én is jól el vagyok itt. Gyönyörű a hely, király a kégli, hideg a sör, ti kis gecik, ti is itt vagytok, az Intruder itt terpeszkedik előttem, mint a világ legszebb gépe, a csajok meg majd jönnek.

-  Egyetértek az előttem szólóval. Azt a részt azért kivágnám ollóval, ami az Intruder külső megjelenését illeti. Inkább egy őskövületi jeti. Nézd meg azt a VTX 1.8-at, a tiéd ahhoz képest egy nyolcad – mutat Hondájára Szexpír.

-  Nekem a Kawasaki a csúcs – vélekedik Pinakkió egy jóízűt böffentve.

-  Az csak egy koppantott húgy – kontráz Szexpír.

-  Srácok bármit is mondotok, de a Wild Starnak egyik sem ér nyomába – csatlakozik a vitához Billgeci. – Műszakilag nézve a Yamaha…

-  Egy kaka, haha – szakítja félbe Szexpír, miután elereszt egy rottyanós pingvint.

-  Úgy látom, témánál vagyunk – mondom. - Javasolom, hogy zárjuk le ezt a meddő vitát. Szerintem mind az öt motor gyönyörű, és mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a sajátunk tetszik a legjobban. Bár az enyém a legkisebb a maga 1100 köbcentijével, de én is büszke vagyok rá, és nem cserélném le senkijével sem. Örüljetek V2-es vasaitoknak, és annak, hogy nem vágytok másra. Mondjuk egy Harleyra.

-  Úgy látom, maradunk a témánál. Tudod, mi a véleményem a H-D-kről, ugye? – kérdi Rahan. – Műszakilag nézve a dolgot, ott vannak a béka segge alatt.

-  Az régen volt Billgeci – vetek ellent. - Manapság azért már más a helyzet. Szerintem egyikőnk sem tolna a szeméttelepre egy Harleyt. Bárhogy is nézzük, ezek a japán gépek az amerikai nagy szabadságérzés utánozhatatlan hangjának ilyen-olyan koppintásai. Neked, velem együtt inkább a karácsonyfára emlékeztető újgazdag sznobok kicsicsázott hétvégi motorjaival lehetne elvi gondunk, ha foglalkoznánk ezzel a problémával. Ne mondjátok, hogy benneteket nem zavar, mikor egy idegen kíváncsiskodó odamegy hozzátok, és első kérdésként jóindulatúan felteszi, hogy „ugye ez egy Harley-Davidson?” Utána jön csak az ár, meg a végsebesség utáni érdeklődés. Jó a H-D, de lehet, hogy nem nekünk való. Arról nem is szólva, hogy ha veszel egy újat, az se normális dolog, hogy egy kisebb lakás ára. Ez a cég már rég üzletpolitikát váltott: régen akaratukon kívül lettek az amerikai szelíd motorosok, a vadság és a szabadság álmainak a társadalom perifériájára sodródott embereknek a szimbóluma, a Vietnámból hazatért veteránok tiltakozásának jelképe, manapság viszont a gazdag üzletemberek világát célozzák meg, az öltönyből hétvégére bőrruhába öltözött softrockerek magamutogató cirkálása egy bennfentes, zárt körben. Tisztelet a kivételnek. Vannak nálunk is olyan fazonok, akiknek lakása nincs, és a tetkójuk sem lemosható, de esküsznek a Harleyra. Nem tudom, mi lett volna, ha annak idején Sonny Barger, a Hell’s Angels atyjaként valóban Hondákat választ általános motortípusként, ahogy a könyvében írta. Végezetül azt se felejtsétek el, hogy ötünk közül kettőnknek Hondája van, ami bármilyen vita esetén eldönti a mérleg nyelvét.

-  Befejezted? – kérdi Rahan. – Elálmosodtam ettől a kimerítő monológtól. Elteszem magam holnapra. További jó mulatást!

Bevonul.

-  Ha jól látom, lassan megint pirkad, és az én kedvem is apad – áll fel Szexpír is felduzzadt ajkát nyomogatva. – Inkább a farkam fakadna dalra, mint a szám apadna.

-  Srácok, ha aludni akarunk, Szexpír előtt kell megtennünk. Ha megint nekiáll horkolni... – harapja el a mondatot Billgeci.

-  Úgy látom nincs más hátra, minthogy ledőljünk az ágyra – szólok Szexpír után. – Jól mondom, haver?

-  Vigyázz, nyelved bekever! – kiált vissza.

Kár, hogy otthon hagytam a Psion-t. Nehezen takar le az álom jótékony leple. Szexpír hamar kezd horkolni. Hallom, hogy Pinakkió is csak sóhajtozik az ágyban.

-  Jack, neked nem hiányzik a mozgás? Nekem sokszor eszembe jut, hogy milyen jó volt karatézni járni. Emlékszel, mikor megnyerted azt a területi versenyt? Nem volt egy ép csontod sem, mégis boldogan, és büszkén álltál fel a dobogóra. Nem hiányzik az az érzés? Te tehetséges voltál. Keveseknek adatik meg, hogy fiatalon fekete övesek legyenek.

-  Nemcsak az érzés hiányzik, sok minden más is. Hiába zsákolok, és gyakorolok otthon, az teljesen más, mint mikor edzés után holtfáradtan, mégis boldogan mentem haza. Ma egy pillanatra elfeledkeztem a Honbu egyik alapszabályáról: „Légy kíméletlen önmagaddal szemben, de légy kíméletes mások iránt!” Az a hőzöngő német fickó talán finomabb bánásmódot érdemelt volna. A karatét meg tudod, hogy nem jó szántamból hagytam abba.

-  Hát igen. Tudom, hogy fiatalon szakadt a nyakadba minden, sokat kellett dolgoznod, de most… most hogy már nincs az öcséd, nem gondoltál még arra, hogy újra kezded? Most már van időd, nem?

-  Időm? Az talán még lenne Pinakkió – nem folytatom a mondatot.

Nem érzi, hogy szaggatja fel sebeimet: - Szerintem jót tenne neked, ha valamit változtatnál Jack! A barátod vagyok, ne nézz így rám! Tudom, hogy már egy éve, hogy egymás után elvesztetted az öcséd és a nagynénéd... Lassan tovább kéne lépned! Nem állandóan önmagad hibáztatni mindenért! Azt hiszed, nem látszik rajtad az állandó önmarcangolás? Túl sok a levert pillanatod! Mikor rázod meg magad, hogy felébredj végre? Mikor hagyod már abba az önvádat, ami folyton arra ösztönöz, hogy okold magad Ákos öngyilkosságáért?

-  Elég! – kiáltom a sötétben. – Elég volt! Ha nem hagyod abba, itt hagylak. Most pedig jó éjszakát!

Fal felé fordulok. Hátamban érzem barátom tekintetét. Csendben marad.

Én találtam meg Ákost. Túllőtte magát. Soha nem felejtem el kifejezéstelen tekintetét. A kiálló tűt a vénából. Mintha vádlón kérdezett volna: Miért nem voltál mellettem, bátyus?

Árnyaltak a szavak, és olyanok, mint a férgek. Mikor külsőnkbe belopóznak, talán még szólni is félek. Süket lett füled, nem hallotta némaságom, arcom könyörgött, de szemed bezárult, mint egy fekete álom. Később sem sikerült szavaid megtalálnom, már nem emlékszem, mikor süllyedt a szürke csendbe élő halálom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.