Ötödik

Sült hús illatára ébredek korgó gyomorral. Pinakkió még húzza a lóbőrt. Billgeci a konyhában ténykedik a maradék flekkenekkel. Kora délután van, ragyog a nap. Sehol egy szellő, tükörsima a tenger. Szexpír és Rahan a teraszon kávézik. Már eltakarították az éjszaka háborús maradványait.

-  Jó reggelt barátom! Úgy látom, olyan résnyi a szemed, mintha kínai lenne a neved – köszönt Szexpír, elém tolva egy kávésbögrét. – Rád fér egy kis ébresztő nedű, tán fárasztó volt az esti menü? Kedvem nem egykedvű, nekem tetszett az éji revü!

-  Örülök, hogy jó kedved van – válaszolom –, még mindig úgy érzem, mintha álmodtam volna.

Pinakkió csíp belém hátulról álmos hangon: – Akkor ébresztő, mert nem álmodtál haver. Tegnap szétkúrtuk a francia dámákat. Jó reggelt mindenkinek!

Mohón befaljuk a Billgeci által tálalt ínycsiklandozó pecsenyét. – Mit szólnátok egy rövid kiránduláshoz? – kérdi. – Arra gondoltam, megnézhetnénk közelebbről ezt a szigetet velünk szemben.

-  Krk? Részemről oké! – mondom.

A többiek is helyeselnek.

Lezuhanyozok, rövid farmert, pólót öltök magamra. Csizma helyett bakancsot veszek fel. Ideje volt már életet lehelni a pihenő vasakba. Lelkesen dohognak fel egymás után. Billgeci után fordulok ki az útra Rijeka felé. Kanyarog az út, a táj lenyűgöző. A házak között néhol az út szinte egysávosra szűkül. Krajlevica után ráfordulunk a fizetős hídra, amely összeköti Krk-et a szárazfölddel. Formabontó ipari létesítményeket gyönyörű sziklás öblök követik. Ahogy dél felé haladunk, egyre dimbes-dombosabb a vidék. Krk városában állunk meg. Itt megint megcsodálhatjuk a szűk, sikátoros utcácskákat az óvárosban. Több százéves épületek közt bolyongunk, sok a műemlék. Egy román stílusú bazilika megtekintése után visszasétálunk a motorokhoz. Irány tovább! Punat kikötőjében a jachtok, vitorlások teljesen ellepik a tengert. Az árbocerdőt elhagyva Baska felé dübörgünk. Megállunk a több kilométer hosszúnak látszó strandon.

-  Csobbanunk egyet? – kérdi Billgeci.

-  Miért ne? – válaszolom.

Megrohanjuk az apró kavicsokkal borított partot. Megmártózunk a tengerben. Lemerülök a mélybe. Papírpénzeken akad meg a szemem. Felhalászom a tengerfenékről zsákmányomat. Három darab száz kunást találok. Nem kezdek el kiabálni, hogy vajon kié lehetett. Valami hatökör fürdőnadrágja zsebéből eshetett ki. Kifekszünk a partra. Kiteszem a napra száradni a papírpénzeket. A többiek kíváncsian néznek.

-  Fiúk, jók vagytok nálam egy vacsorára – mondom. – Talán még egy-két sör is belefér. Van, aki halra pecázik, én lóvéra.

-  A vízben találtad? – kérdi Rahan. Bólogatok.

-  A mázlista! – irigykedik Billgeci.

-  Nyugi, bedobom a közösbe.

Pár méterrel arrébb két monokinis, barnára sült fiatal lány fürkész minket. Egyikük feltűnően nagy mellű, vékony derekú, alacsony szőke, a másik magasabb, hosszú barna hajú. Melle nem túl nagy, de formásan ívelő.

-  Hello lányok, mi újság? – kiáltom feléjük tréfásan.

Legnagyobb meglepetésemre magyarul válaszolnak:

-  Sziasztok! Bocsi, nem akarunk tolakodóak lenni, de hallottuk, hogy magyarok vagytok.

Vékony, határozott hang, mégis segélykérő a hangsúlya. Megállnak előttünk. Körtemellűn a bimbók izgatóan csúcsosodnak fölfelé. Darázsderék derekára teszi kezét. Testtartása így kicsit kihívóvá válik, átnéz a fejünk felett, mintha azt mondaná; leszállok közétek elefántcsonttornyomból, de ne reménykedjetek, hogy kegyeimből részesültök.

-  Segíthetünk valamit? – kérdem, látva, hogy nem a külsőnk ragadta meg figyelmüket.

-  Tulajdonképpen igen – válaszolja Körtemell. – Elég kínos a dolog. Barátainkkal jöttünk nyaralni Porecbe, ma meg ide, erre a strandra. Az történt, hogy kisebb affér után a srácok itt hagytak minket, míg mi a tengerben fürödtünk. Azok a szemetek elvitték az összes pénzünket, és ruhánkat.

-  Az nem szép dolog! – veti közbe Rahan.

-  Hát, a bájgúnárok nem lehetnek túl lovagiasak, ha benneteket így itt hagytak! – így Szexpír.

-  Szóval – folytatja Körtemell -, egy szál ciciben mégsem állhatunk ki stoppolni.

-  Pedig lehet, hogy sikeretek lenne – vélekedek.

-  Hagyd már Szilvi! – duzzog Darázsderék. – Nem látod, hogy szórakoznak velünk?

-  Tessék, itt a törülközöm, ha hazáig megfelel felső gyanánt – mondom Körtemellnek. – Ha nem zavar, hogy motorral vagyunk, a hátsó ülésen elfértek. Szerencsétek van. Lassan mi is indulni készültünk volna, ráadásul egy darabig arra megyünk.

-  Az elég nagy kerülő Jack! – mondja Billgeci. – Porec az Isztriai-félsziget túlsó felén van. Tudod, ott fordultunk vissza, mikor túráztunk.

-  Ha szépen megkérnek a lányok, én szívesen vállalkozom a fuvarra. Ma este úgy sincs más dolgunk. Engem hajt az út szele.

-  Beígértél egy vacsorát – erősködik Billgeci.

Úgy látom, elege van egy időre a nőkből. Dúskeblű jól kifacsarta.

-  Útközben eszünk valahol – mondom.

-  Egy mosolyért én is felajánlom a törülközőmet, meg a hátsó ülésemet – kínálkozik Pinakkió.

-  Akkor ezt megbeszéltük – zárom le a témát. – Induljunk. 

-  Hurrá! Látod Zita? Mondtam, hogy megoldjuk – lelkendezik Körtemell. Ahogy megindul előttem, az apró pántú tanga alatt az izmos popó önálló életre kelve táncot jár, mint egy brazil szambatáncosnőé.

Mögém ül, Pinakkióé Darázsderék. Ő is kap egy törülközőt melle köré. Lassan tudunk menni, nagy a forgalom. Elöl megyek, nincs kedvem előzgetni, élvezem a szabadságérzetet. A V2-es lágyan duruzsol. Körtemellnek is tetszik valami, mert lelkendez:

-  Tök jó ez a motorozás! Nem is gondoltam volna! Még sohasem ültem motoron, de mindig kíváncsi lettem volna milyen érzés! Tök jó! Tök rendesek vagytok, hogy elhoztok.

-  Ja.

-  Hol van a szállásotok?

-  Opatija felé.

-  De hisz az tök közel van!

-  Ja. Ha ennyire szereted a tököt, akkor jó tökös csaj lehetsz – dörmögöm félhangosan.

-  Mi?

-  Semmi. Nem tartozik rám, de azért megkérdezem; miért vesztetek össze?

-  Mit mondtál? Hogy hívnak?

-  Nem mondtam semmit. Egyébként Jack vagyok. Te meg Szilvi. Na, ezen túlvagyunk.

-  Jack… Ez valami becenév lehet – mondja okosan. – Jack, te hol laksz?

-  Fehérváron.

-  Jaj, az nagyon közel van Pesthez! Én meg Pesten lakom, Újpalotán. Zitával meg Edinával. Tök jó fejek.

Nem vagy te egy kicsit butácska? A külsőd árnyékot vet agyadra. Butitársam csak mondja a magáét:

-  Képzeld el, eljöttünk ilyen messzire Rómeóval, Dolfival, meg Palikával, Palika az én pasim, ő is tök jó fej, aztán mióta itt vagyunk, ez a három behemót állandóan féltékenykedik. Ma azért akadtak ki, mert megint monokiniben akartunk napozni. Mintha kezdenének meghülyülni a melegtől. Tudod, mi táncosnők vagyunk – olyan igazi táncosnők, nem vetkőzősek -, és nagyon fontos, hogy a testünk mindenhol egyenletesen barna legyen.

Ha nem vagy vetkőzős, miért kell a cicidnek is barnának lennie? Ah! De minek keresek én a kánkán is csomót?

-  Már nem merünk senkire ránézni, mert belekötnek mindenkibe. Tudod, a fiúk állandóan gyúrnak, meg szteroidokat szednek, elég izmosak, valakire ránéznek, az egyből betojik. Hihi. De azért jó fejek, de ez nem volt szép tőlük, nagy szemétség volt. Nem szóltak semmit, mire kiértünk a vízből, leléptek. Tiszta hülyék, nem?

-  Ja.

-  Az Edinának szerencséje volt. Reggel fájt a feje, így otthon maradtak Rómeóval. Kíváncsi vagyok, mit csinálnak. Biztos, nagyot néznek majd, ha meglátják, hogy egy szál semmiben, pénz nélkül is boldogultunk nélkülük.

Egy hangulatos, part menti étteremnél megállunk. Majdnem mindenki valami tengeri herkentyűt kér, én wiener sneitzelnél maradok. Darázsderék nem száll le a magas lóról, néha úgy érzem, mintha ők tennének szívességet nekünk. Mire fel ez a nagyképűség? A srácoknak sem tetszik, hogy fennhordja az orrát, elkezdik cikizni. Különösen Rahan nem fér a bőrébe, miután Darázsderék megkérdezi; ugyan már, mi jó van ebben a motorozásban? Csak ketten férnek rá, nagyon hangos, telemegy bogarakkal a szeme, huzatos, meg különben is; úgy nézünk ki, mint akik most jöttek egy Motorhead koncertről.

-  Az jó lenne – mondja Rahan. – Abban igazad van, hogy annyi hátránya van az autóval szemben, hogy a magadfajtáknak komoly gondot okoz, hogyan furulyázzanak menet közben a kanjukkal.

-  Srácok, ne durvuljatok már! – próbál csitítgatni Körtemell. – Zita te is fogd vissza magad! Tök jó fejek a fiúk, hogy hazavisznek minket.

-  Nem azért – erősködik hajthatatlanul Darázsderék -, de ilyen rocker külsővel azt áruljátok el nekem, hogyan tudtok csajozni. Hosszú haj, borosta, szakáll, tetoválás, szakadt farmer, ez mind-mind távol áll tőlem. Akad olyan normális lány, akinek ez bejön?

-  Lehet, hogy szakadt a farmerom, de tiszta. Ha gondolod, most rögtön megnézhetjük, hogy az én alsógatyámon van-e barna folt, vagy azon a vékony pánton, ami mélyen a seggedbe vág.

Rahan választ sem várva letolja a gatyáját. Megakad torkomon a rántott hús. Igazándiból hátsóját fordítja Darázsderék felé. Az hátrahőkölve felugrik helyéről. A szomszéd asztalnál megbotránkozva néznek felénk.

-  Hogy lehet ilyen bunkó valaki! Én inkább stoppal megyek tovább!

-  Te, hogy is hívnak? Plázacicának? Hajts fejet barátom farának! Különben megtapintom melled, valódi-e, vagy szilikonos e szerved? – röhög Szexpír.

-  Te sem vagy normális. Te nem is tudsz normálisan beszélni? Képzeld, szilikonos a mellem, de akkor fogod te ezt megfogni, amikor én a te farkad.

Ebben a pillanatban az egyik vendég - aki Rahan csupasz seggét bámulja kifelé menet -, hátulról véletlenül elsodorja Darázsderekat, aki Szexpír ölébe esik. Szexpír megmarkolja a lecsúszott törülköző alól kikandikáló kebleket. A távozó vendég riadtan begyorsítva szól vissza: - I’m sorry. I didn’t mean it.

Szexpír hahotázva mutat a vöröslő Darázsderékra, aki felugrik, rémülten visszacsavarja magára a törülközőt:

-  Kisanyám, te nemcsak megfogtad, de majdnem be is kaptad! Ha rajtad múlik, nyelved hímtagomon nyúlik. Olyan táncosnő vagy te, amennyire én kohómunkás, kapd be! Te hülye kis öt eurós ribanc, kapsz egy pofont, aztán nem lesz több gubanc!

Úgy látom, kezd eldurvulni a szitu. Darázsderék kevély hangulata változik; zokogásban tör ki a megaláztatástól. Körtemell átöleli:

-  Ezt azért nem kellett volna.

Ideje közbelépni.

-  Igazad van. Vége a mókának – mondom. – Hazaviszünk, de azt azért magyarázd meg a barátnődnek, hogy inkább a fiújával kellene így beszélnie, nem pedig azokkal, akik kihúzták a szarból. Elmegyek, kezet fogni a barátnőm legjobb haverjával, aztán olajra lépünk. Ahogy a pincéreket elnézem, nemkívánatos társaság lettünk. Itt a lóvé Billgeci, fizess addig.

Mikor kijövök a férfi vécé ajtaján, Körtemell áll előttem. Könyörgően néz rám.

-  Ne haragudj a barátnőmre. Nagyon megviselte, hogy Dolfi képes volt őt otthagyni. Dolfi elég… elég nagy állat. Úgy látom, te vagy itt a főnők. Ne hagyjatok itt, kérlek. A haverjaid le akarnak lépni nélkülünk. Nem tudom, mit csinálnánk itt félmeztelenül, az országút szélén. Ráadásul kezd sötétedni.

Leguggol elém. A meglepetéstől szólni sem tudok, mikor kigombolja sliccem.

-  Bármit megteszek a kedvedért.

-  Kösz rendes vagy, de erre most semmi szükség – felhúzom. Mondom én, hogy hülye kis kurva! Szánni való. – Ezt az ígéretesnek induló leszopást egy másik alkalommal bepótolhatjuk, de most nincs erre idő. Egyébként nem vagyok főnők. Mi egyenrangúak vagyunk. Megmondtam, hogy hazaviszlek, ne izgulj. Na, gyerünk, mielőtt a barátnőd újabb inzultusnak lesz kitéve. Jól felpaprikázta a srácokat.

Darázsderék a motorok mellett pityereg. Szexpír röhögve mutat kigombolt sliccemre:

-  Nagy tehetség a barátnőd, látod Zita, ő is egy fasszopó pina. Mi motorosok így szopatunk, nem kocsiülésen, hanem vécében nyomatunk. Zituska, te nem jössz velem egy körre, ha lecidázol, meghívlak egy sörre. Bár azt nem garantálom, hogy öt perc alatt végzek, mint a barátod fajta vitézek, de inkább hagyjuk, én veled sehol sem égek. Még a sötétben sem, édes kincsem.

-  Elég volt Szexpír! Menjünk!

Darázsderék keservesen ül fel Pinakkió mögé. Körtemell egy darabig bírja csak szótlanul.

-  Kösz, tök jó fej vagy!

Ezt a tök szót valahogy törölni kéne a lány szótárából.

-  Majdnem fázom. Ez a srác mindig versekben beszél? Hogy csinálja?

Nem válaszolok. Igaza van Szexpírnek: öt eurós ribancok. De Körtemellben egyszerűsége ellenére is kedvesség van, amit értékelek. Az a típus lehet, aki nagyon hálás tud lenni az ágyban. Olyan kis butuskán aranyos. Rijeka után a többiek intenek, Opatija felé kanyarodnak, mi egyenesen megyünk tovább. Óvatosan döntöm a motort a kanyarokban, a szembejövő autók elvakítanak. A lányok biztosan fáznak. Érzem, ahogy Körtemell reszket mögöttem. Nekem sincs melegem.

Hosszúnak tűnik az út Porecig. Mikor beérünk a városba, Körtemell mutogatja az utat. Régi, kőfalú épületek mellett kanyargunk. Újabb építésű házak közé érve megállunk egy elegáns, villaszerű, fehér háznál. A parkolóban két fekete magyar rendszámú autó: egy bálnamerci, meg egy Audi S6-os Quattro. A sarokban egy régibb, élénkpiros, BMW 3-as cabrio. Kik ezek a pasik? Körtemell zsibbadtan száll le a hátsó ülésről. Pinakkió is beáll mellém, Darázsderék szeme vörös, ajka keskeny. Tangabugyis lányok a fehér törülközőkben. Mintha éjszakai fürdőzésről jöttünk volna.

-  Köszönjük a segítséget – mondja Körtemell.

-  Kösz – csatlakozik röviden barátnője. Nem viszi túlzásba a hálálkodást.

-  És most, mi lesz, lányok? Segíthetünk még valamiben? Nem lesz semmi baj?

-  Áá, nem, kösz – válaszol Körtemell. – Remélem, hogy nem. Bár fogalmam sincs, hogy mi vár ránk. Reméljük, már hiányoztunk, és ma már nem lesz több balhé. Nem hiszem, hogy tanácsos lenne bejönnötök, tudjátok a fiúk elég hírtelen haragúak, meg féltékenyek. A törülközőket mindjárt kihozom.

Beslisszolnak az ajtón. Pinakkió kérdően néz rám:

-  Kellenek nekünk azok a törülközők? Láttam már szebbeket is.

-  Szerintem meg a világ legszebb darabjai. Nem akarok balhét keresni Pinakkió, tudom, hogy elég gázosak a lányok, de nem szeretnék anélkül hazamenni, hogy ne tudnánk meg a végkifejletet. Gondolkodj; milyen fazonok lehetnek azok, akik képesek voltak olyan messzi otthagyni ezeket a lányokat?

Valami belső erő azt súgja, hogy maradnom kell, amíg kihozzák végre azokat a rohadt törülközőket.

Egy percen belül csörömpölő hangok, sikoltozás. Kirohan vérző szájjal Körtemell. Törülköző, Darázsderék sehol. Már tanga sem. Nem hiszem, hogy önszántából vette le.

-  Segítség! Ezek állatok! – menekül felém.

Szépen nyírt a fazonod.

-  Hülye kurva, még nem végeztünk! – kiált utána egy dromedális alak, aki alig tudja vállait kipréselni az ajtón. Nagyon alacsony, és hihetetlenül széles vállú. Groteszk törzsén brutális golyófej ül. Ránk szegezi ujját.

-  Ti vagytok a motoros köcsögök? Nem volt annyi eszetek, hogy elszeleljetek?

Látványosan fellendíti lábát a levegőbe. Széles körívű fejrúgást mutat be. Az biztos, hogy laza a fickó. Ez most megfélemlíteni akar, vagy magának gyűjti a bátorságot? Nem úgy mutat, mintha kettőnktől egy kicsit is tartana. Felém lép. Én meg oldalra, el a motortól. Megjelenik mögötte egy hústorony. Magassága van vagy két méter, még Pinakkió is eltörpül mellette. Kopasz fején kifejezéstelen tekintet. Azt elhiszem, hogy ezektől az állatoktól beszar mindenki. Félelmet sugárzó a megjelenésük.

-  Nyugi srácok, nem kell a balhé – próbálnám oldani a feszült helyzetet, de ekkor Hústorony nekiront Pinakkiónak.

Nincs időm nyomon követni párharcukat, mert Törperős is támadásba lendül. Küzdőtávolságon belülre hatol. Ha az imént nem mutatta volna be lazaságát, engem is meglepetésként érne a villámgyors láblendítés. Valószínűleg ettől az erős rúgástól padlót fogtam volna. Így is alig tudok lehajolni, hajam súrolja a gyors mawashi geri jodan. Belém égetett reflexeim működnek. Az elhajlás közben megindítok az ellenfél tartó lábára egy lábsöprés szerű ellentámadást. Sípcsontom találja el az Achilles-ínt. Törperős arcán látom a kínt. Másodpercek töredéke eldönthet egy küzdelmet. Szerintem már bánja, hogy fejrúgással kezdett. Annyi előnyöm volt, hogy nem tudta, hogy én is tudok valamicskét a harcművészetekről. Nagy arca eltorzul. Saját lendületétől, és a sikeres ashi baraitól magasan a levegőbe emelkedik alteste. Fejjel ér földet. Hallom kopasz fejének koppanását a kövön. Kábán emeli fel a kobakját. Mellélépek egy mély kiba dachiba. Az alacsony terpeszben felhúzom hátsó kezem, és lesújtok egy egyenes ütéssel. A gedan tsuki pontosan talál. Zenkutsu dachiba érkezem a csípőráfordítás után. Szépen kivitelezett technika seikennel. Bütyköm két első ízülete oldalról találja el az orrot. Valami reccsen. Feje megint találkozik a kövezettel. Törperős nem mozdul.

Az egész nem tartott tovább tíz másodpercnél. Vajon mi történt ezalatt Pinakkióval?

Riadtan veszem észre az egyoldalú küzdelmet. Dagadó izmok fogságában barátom vöröslő feje. Pinakkió már alig kap levegőt. Ez az állat még képes megfojtani! Felkapom az ajtó melletti bádog szemetest, és megcélzom vele az elképesztően széles hátat. A kuka behorpadva ér földet. Az óriás megrázza magát, elengedi Pinakkiót, aki földre esve levegőért kapkod torkát masszírozva. Hústorony szembefordul velem. Beszarás! Gonosz vigyor ül az arcán. Egykedvűen veszi tudomásul Törperős mozdulatlan testét. Nekem szegezi mutatóujját: - Most kicsinállak! – felkiáltással rám veti magát. Hátrasasszézok kettőt, Hústorony rendületlenül közelít. Hírtelen – kedvenc rúgásommal – egy ushiro geri chudannal támadok felé. A hátulról indított egyenes rúgás pontosan találja el a gyomorszájat. Bakancsom sarka hatalmas erővel ér célba. Hústorony egy mélyet lélegzik, és lép felém. Hihetetlen, hogy ettől nem fogott padlót! Rákontrázok egy yoko gerit első lábbal. Semmi hatása. Ez az ember vasból van! Talán a feje fogékonyabb! Hátratáncolok, mikor újra küzdőtávolságba kerül, oldalra szökkenek egy iszonyatos ütés elöl, visszatámadok egy mawashi geri chudannal. A hasfala továbbra sem gyengül. Hát igen! Nagyon erős vagy Hústorony, de terjedelmes izmaid lassúak! Dávid és Góliát küzdelme folytatódik. Arra kell ügyelnem, hogy ne kerüljön túl közel. A vasmarkokat nézve, nem szeretnék közéjük kerülni. Megint jön egy parasztlengő. Elhajolok, oldalra szökkenek. Támadás vissza köríves ütéssel a lengőbordákra. Hústoronyba egy pillanatra megreked a levegő, aztán megint felém fordul. Kezd ideges lenni. Ez jó. Furán nézhetünk ki; az óriás előrelép, támad, én oldalra mozdulok, visszatámadok. Ő forog a képzeletbeli kör közepén. Újabb ütés felém, én újra elugrok, most megpróbálkozom a fejét célozni mawashival. Talál, de túl gyenge a rúgás ahhoz, hogy hatása legyen. Vagy a feje is betonból van. Egy biztos; Hústorony arcáról már lefoszlott a gúnyos vigyor, egyre nehezebben veszi a levegőt. Fárad. Ez jó jel. Talán sikerül kimeríteni a dühöngő bikát. Azt biztosan érzi már, hogy nem vagyok olyan egyszerű eset, mint gondolta. Aztán bekövetkezik az, amitől tartottam; az egyik levegőt szakító ütés után, nem eléggé fürgén ugrok félre, így megmarkol. Igyekszem szabadulni, de vasmarokkal magához szorít. Kipréseli a levegőt tüdőmből. Látom, hogy fejét kicsit hátraveti, fejelését nem tudom kivédeni, ezért előre hajtom a fejem, amivel elérem, hogy nem az én orrom törik, hanem az övé. Nem enged el. Düh ül golyónyi szemében. Ennek még szemöldöke sincs. Lapátfüle annál inkább. Orrából ömlik a vér. Ennek ellenére abroncsos szorítása erősödik. Liluló ködfoltokat látok. Az eszméletvesztés határán nagy csattanás. Hústorony halálos ölelése megszűnik, látása homályosul. Mint egy lassított filmben, összenyeklik. Szemben Pinakkió áll, kezében a kerítés egy darabja. Mikor az óriás motyogva elnyúl a földön, barátommal egymás vállát támasztva zihálunk. K.O.tikus állapotok uralkodnak. Pinakkió sincs még magánál. Körtemell motorom túloldalán reszket, mint a nyárfalevél. Látásom lassan tisztul.

-  Ki van még odabenn? – kérdem tőle. – Nem akarok több meglepetést.

-  A fiúk közül már csak Rómeó – pihegi.

-  „Ó, Rómeó, mért vagy te Rómeó?  Tagadd meg atyád és dobd el neved!” – idézem Szexpír barátom névrokonát.

Vajon ő miért nem jött ki erősítésnek? Abban bízott valószínűleg, hogy amíg ez a két állat elbánik velünk, addig ő vigyáz a lányokra?

-  Pinakkió! Te maradj itt, őrizd ezt a két kopaszt. És kérlek szépen, ha valamelyik megmozdul, légy kíméletlen! Rúgjad tökön, üsd le, mit tudom én, de már nem akarok több meglepetést. Én körülnézek ott bent. Valaki csak odaadja már a törülközőinket – fűzöm hozzá fél mosollyal.

Bemegyek. Körtemell mögöttem. Jobbra vécé. Darázsderék hisztizve püföli belülről az ajtót. Kulcs a zárban. Kinyitom, megyek tovább, befelé. Körtemell sugdosva magyarázza Darázsderéknak a történteket. Hátraszólok.

-  Kuss!

Szemben ajtó. Berúgom. Tokostól kiszakad a falból. Gyenge kivitelezés. Rómeó ajtó alatt. A rugósbicskával alaposan megvágta magát. Alkarja piroslik a vértől. A krapek már szerényebb külsővel rendelkezik. Már ami az alakját illeti. Szédülten néz rám, pillantásából félelem sugárzik. Halántékából szivárog a vér. Felém emelné hosszú szúrófegyverét, de kicsavarom kezéből. A bonyodalmak elkerülése végett tenyér éllel tarkón ütöm. Elájul. Körülnézek a szobában. Középen hatalmas franciaágy, kifeszített meztelen test. Végtagjai megbilincselve. Elég megalázó e póz. Széttárt lába között gondosan fazonírozott punci. Valakire emlékeztet. Finom ívű csípő zárul keskenyedő derékban. Mellei még így fekve is formásak. Bal cici alatt halvány anyajegy. Úristen! Babaarc, smaragdzöld szemek, félhosszú, szőke haj terül szét a párnán. Dús ajka tátva a csodálkozástól. Áttetsző szeme rám mered. Egymásba bámulunk. Némaság kopogtat a falakon.

-  Jack! – mondja. - Jack, jól látok? Te? Ez hihetetlen! Hogy… hogy kerülsz te ide?

-  Igen Edina, én vagyok. Pont erre jártam, gondoltam benézek.

-  Ti ismeritek egymást? – rohan be a szobába Darázsderék monoklival szemén. Körtemell is bebújik.

Válasz helyett utasítom.

-  Kutasd át Rómeó zsebeit. Gondolom, találsz benne bilincskulcsot. Szabadítsd ki a barátnődet. Öltözzetek fel, pakoljátok össze a cuccaitokat. Villámgyorsan. Kaptok rá öt percet. Útleveleket, pénzt összeszedni. Ezekét is – mutatok rá az eszméletlen fickóra. – Vagy itt akartok maradni?

-  Ne hülyéskedj! – hisztizik Darázsderék.

-  Szerinted mit tennének velünk, ezek után? – kérdi Körtemell.

-  Helyzetemből ítélve, kitalálhatod válaszom – mondja tűnődve Edina –, minél messzebb akarok kerülni ezektől az alakoktól! Jack! Válaszolj már, könyörgöm! Hogy kerülsz te ide? Itt fekszem kikötözve, attól rettegve, hogy mikor fog ez a három állat megerőszakolni, erre te megjelensz! Már vagy öt éve nem láttalak.

-  Majd később Edina! Egyébként hat éve nem láthattál. Most nincs ideje a szavaknak. Siessetek!

Gondolkozz Jack! Ha ezek magukhoz térnek, a legkevesebb, hogy apró miszlikben akarnak tudni. Meg kellene nehezíteni a helyzetüket. Egy apró tréfa ráférne a nehézfiúkra. Furfangos terven gondolkozom.

-  A piros BMW cabrio a tietek, ugye?

-  Az enyém – mondja Edina. Közben Körtemell szöszmötöl a megtalált kulcsokkal.

-  Nagyszerű! Akkor pakoljátok be az összes cuccotokat! Addig megnézem Dávid és Góliátot. Ez, egy darabig nem fog magához térni.

Pinakkió motorját támasztja. Éberen figyeli a két mozdulatlan testet. Mikor elmegyek Hústorony mellett, megmarkolja bokám. Állkapcson ütöm. A kificamodott csont iszonyú fájdalmától visszaájul. Biztos, ami biztos, egy horgot még ráküldök másik oldalról. Elcsúszik az ütés a zuhanó fejtől. Legalább két foga reccsen Hústoronynak. Ez nagyon mérges lesz rám, ha magához tér. Törperős törött orrát nézve úgy sejtem, ő is.

Edina jön kifelé két nagy bőrönddel. Mögötte a többi lány táskákkal. Felöltözve. Milyen másként festenek így! Átnézem Hústorony zsebét. Szerencsém van. Benne van a Merci kulcsa.

-  Hagyjátok abba a pakolást! – kiáltok rá a lányokra. Eszembe jut egy ötlet. Ördögi terv körvonalazódik bennem. Kicsit megleckéztetjük a nagyfiúkat.

-  Gyertek, segítsetek ezeket a behemótokat levetkőztetni. Nektek ebben nagyobb gyakorlatotok van.

-  Mi? – néz rám Edina kérdően.

-  Jól hallottad, gyertek már! Nincs időm válaszolgatni.

-  Teljesen? – kérdi Darázsderék.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.