Nyugodt sodromból kivet néha
oktalan, gonosz rosszindulat,
mikor a látszathatalmú léha,
bajt okozva, kárörvendőn mulat.

Ökölbe szorított kézfejen
szikrát vet tehetetlen düh,
„igazság kéne itt, e helyen!”,
de a szájíz továbbra is keserű.

Üvöltenék, de csak suttogom;
„ó lelkem, hiába ne pörölj”,
az üres léget marokba fogom,
míg lesújt a semmibe a pöröly.

Brenner, 2010. 06. 05.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.