A lovag leszólt, míg úrnője; Leila,
nyögdelve térdepelt előtte: "Nyelj a
torkos kis száddal Édes,
magtáram finom, mézes!"
Hajfürtöt markolva sóhajtott: "Ejha!"

Theonak hívták a hírhedt lovagot,
ki szép úrnőjéből ágyast faragott.
Nem kardjáról volt híres,
vesszőszerszáma míves
csapásával hódított lányt és aggot.

Asszonyra úgy tekintett a vár ura,
mint megromlott hús árura,
Leila így könnyű zsákmány,
nem kellett sok ármány
Theonak. Hamar megfűzte, s már dugta...

Hűtlenségét tétlen nézte az úrnő,
mikor az udvarban feltűnt egy új nő,
lovagja rendre csalta,
szüzet nyársával falta.
Maradt neki a nyállal csúszott ujj hő.

Egy nap is együtt jött a lovag, s Gina,
ki apácaként súgta: "Jó vagy ima!"
Fohásza beteljesült,
míg a lovag belesült,
úrnő vihogott: "Hisz ez ló vagina!"

Félőn megremegett a lovag ina,
katingolt a mélyben, míg a nagy pina
még döfködte tomporát,
már hiába temperált.
Theora csúfnév került: Lovagina.

Így került szégyenbe végleg a lovag.
Nem kísértette többé női valag.
Szerzetesként nem rest és
főnöke a sekrestyés,
ki ágyába húzva emígy szólt: "Jó vagy..."

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés