félúton voltam ég és föld között
kószán lebegő varázslat fényén
szálltam magasra lazán öltözött
kóbor gondolat végtelen mélyén
míg lelked végre belém költözött
vigyorogva jó kedvünk élményén

végre kimondott lett a pillanat
szégyenetlen víg az őszinteség
csak rajtad járt az eszem mialatt
majdnem ránk szakadt a többszintes ég
de a bú továbbra is kimaradt
mosolyunk parazsa szinte ég

én most valahová megérkezem
hosszú volt az út minden métere
itt vagyok élek nemcsak létezem
a jelen most az idő étere
arasznyi hosszom hát beléd teszem
nem rögösödik e lét vér ere

nem kell akarnod csak kívánj nagyon
szépet jót ne csak hármat ha kellek
tán elfenekellek csókod vagyon
s ha akarod szájammal etetlek
félúton benned magamat hagyom
s így szeretlek szeretlek szeretlek

2006-02-16

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.