Arra ébredek, hogy egy forró nyelv nyalogatja a puncimat. Ez most a visszavágó? Egy hete én ébresztettem úgy, hogy jól leszoptam. Úgy teszek, mintha nem ébredtem volna fel. Öt percig bírom, aztán magamra húzom. Szájában érzem puncim izét. Lassan belém hatol. Összekulcsolom lábaim a derekán. Nagyon lassan mozog. Olyan, mintha lebegnénk súlytalan állapotban. Megáll az idő. Nem bírom tovább, elélvezek. Dani nem sokáig hagy pihenni. Lágyan hasra fordít, összezárja lábaim. Nagyon kemény a fütyköse. Hirtelen olyan pontot érint meg bennem, hogy érzem, megint elmegyek. Egyre ütemesebben mozog. Amikor elönt belül a forróság, én is elszállok.

-         Jóóóóóó reggelt Virágszálam! Istenien indul ez a nap is. Jelszavam a mai napra: megkeféllek, csak fordulj hasra!

Dani jókedvű. Mint az elmúlt hetekben. Egy hónapja költöztem hozzá. Nem bírtuk tovább a távolságot. Boldog vagyok és szerelmes. A betörést igyekszünk elfelejteni. Rengeteg munkával nagyjából sikerült mindent helyreállítani. Dani három napig kórházban volt. Saját felelősségére kiengedték. Lázasan nekiállt újra a festésnek. Nemrég meglátogatott egy régi barátnőm, akinek Pesten van egy galériája. Éva jólszituált, harmincas nő, vonzó külsővel és megjelenéssel. Annyira megtetszettek neki Dani képei, hogy pár festményt bevett a vándorkiállításába. Ma megyünk Pestre anyuékhoz, estére Éva hívott meg budai lakásába. Azt mondja, legalább egy szerény vacsorára hadd hívjon meg bennünket a sikeres kiállítás és a régi barátság örömére. Jövő héten már P.-ben lesz a megnyitó.

Éva a főiskolán – ahol én is tanultam -, művészettörténelmet tanított. Az utolsó évfolyamon már nagyon összebarátkoztunk. Később is tartottuk a kapcsolatot. Ő is ott volt annak idején, azon az ominózus estén. Színházba mentünk, majd beültünk egy szórakozóhelyre. Nagyokat dumáltunk, nevettünk, jó hangulatban telt az este. Akkor mesélte, hogy otthagyta a főiskolát, a nagyapjai örökségéből egy galériát nyitott. Szereti a munkáját, ami nagyon változatos. Javasolta, hogy menjünk el egy festő barátjához, akit biztosan nem zavarunk, intenzív éjszakai életet él, nem is lakik messze.

Egy parkon vezetett át az út. Sötét volt, a holdat felhők takarták. Teljesen kihaltnak látszott minden. Egy kicsit mind a ketten féltünk, próbáltuk viccesre venni a figurát. Valamelyik thrillerből vett jelenetet igyekeztünk parodizálni, Éva előttem futott, amikor a körülöttünk lévő bokrok megelevenedtek. Sötét ruhás alakok vettek körül, elemlámpa fénye vakított el. Évát valaki elgáncsolta. A legijesztőbb talán az volt, hogy nem szóltak egy szót sem. Később a rendőrségen azt mondták, biztosan külföldiek voltak. Erős kezek a földre tepertek, próbáltam sikítani, de befogták a számat. Éreztem, ahogy durván lerángatják a nadrágom, letépik bugyim. Teljes erőmből küzdöttem, de legalább hárman voltak rajtam, arcomon ütések záporoztak. Felettem egy erős testalkatú férfi volt, aki durván belém hatolt. Soha nem éreztem még magam olyan megalázottnak, mint akkor. Szétfeszített lábam között lihegett. Egy pillanatra lazult a szorítás, kitéptem egyik kezem a szorításból, ahogy próbáltam ellökni magamtól a rajtam fekvőt, széthasadt az inge. Örökre belém ivódott az a pillanat, mikor az egyik zseblámpa fénye átsuhant a férfi hasán; egy halálfejes kígyó nézett velem farkasszemet. Aztán kiáltást hallottam, támadóink pedig nesztelenül elmenekültek. Hajléktalanoknak köszönhettük, hogy megmenekültünk. Azóta is sokszor gondolkoztam, vajon mi lett volna a vége? Megölnek?

Segítő kezek próbáltak felállítani. Minden porcikámban iszonyatos fájdalmat éreztem. A teljes megalázottság égette ágyékomat. Emlékszem, később órákon keresztül álltam a zuhany alatt, durva kefével próbáltam lesikálni bőrömről az érintések kitörölhetetlen nyomait. Évának nagyobb szerencséje volt. Ővele gondolom utánam szerettek volna foglalkozni, így „csak” levetkőztette és durván taperolta az a két alak, akik őt fogták le. Mesélte, hogy a fejét a hajánál fogva arccal a nedves fűbe nyomták, míg lába között matattak. A fű illatától azóta is kirázza a hideg. Persze a rendőrség nem találta meg a támadókat, pedig állítólag nem mi voltunk az elsők, akikkel hasonló történt. Ezután még jobban elmélyült a barátságunk. Lelkileg nagyon sokat segített. Hiába jártam pszichológushoz, az igazi megnyugvást az jelentette, ha Évával jól kidumáltuk magunkat…

A fiúkkal is komoly problémát jelentett ezután, ha valaki komolyabban közeledett felém. Hosszú idő és sok türelem kellett hozzám és ez nem nagyon jött össze.

Elhessegetem agyamból a szomorú emlékeket. Nem könnyű.

Szörnyű volt a felismerés a múltkori koncerten. Már tudom, ki volt az, aki azt tette velem. Gondolkoztam, elmondjam-e valakinek. A rendőrséget kapásból elvetettem, régen volt és hogyan bizonyítanám? Daninak sem mertem elmondani. Félek, hogy az agya újra elborulna. Nem akarom börtönben vagy temetőben látni.

Ő az első, akivel teljesen felszabadult tudok lenni. Meggyógyított ez a szerelem. Mikor kijött a kórházból, mintha kicserélték volna. Pedig eltörött a jobb karja, több bordája megrepedt, ami legjobban fájt neki, hogy az egyik rúgástól, amit a térdébe kapott; kiújult korábbi sérülése, ami miatt annak idején abbahagyta a bokszolást. Iszonyatos elszántsággal kezdett bele a műhely újjáépítésébe. Bár jobbára csak szervezni tudta a munkákat, így is rengeteg volt a tennivaló. Nagyon sokan segítettek. Még a szűk baráti körön kívül is. Sokáig hetente kétszer háromszor eljöttem meglátogatni, de két hónap után rábeszélt, hogy költözzem hozzá. Nem esett nehezemre igent mondani. Akkora már nagyjából elkészült a műhely, beindult a motorépítés; az egyik munka olyan jól sikerült, hogy eljöttek egy motoros újságtól riportot készíteni. Dani fáradhatatlan volt. Pihenésképpen leült festőállványához, ahol teljesen új témájú képeket kezdett el festeni ép kezével. Míg korábban nagyon sok képen motorokat rajzolt, vagy festett alapos műszaki precizitással, amiből lett is egy – két megrendelése, vagy portrékat rajzolt ismerősökről, addig most kizárólag a természetből vett témát, amit impresszionista stílusban ábrázolt, egyetlen képen sem láttam embereket, vagy tárgyakat. Sokszor mentünk motorral kirándulni kettesben teljesen elhagyatottnak tűnő helyekre. Mániákusan kereste az ember által még nem érintett tájakat, ami nem volt egyszerű. Ilyenkor mindig én vittem a hátsó ülésen rajzlapját. Élveztem ezeket a kirándulásokat.

Három hét után levetette karjáról a gipszet, még aznap motorra ült. Először egyedül ment egy kört, aztán másnap reggel felültetett maga mögé, elhagytuk a várost. A távoli hegyek felé vette az irányt. Gyönyörűen sütött a nap, élveztük az arcunkba csapódó szelet. Imádtam vele motorozni, teljesen új élményt jelentett számomra, mintha egy új világot ismertem volna meg. Kezdtem megérteni, mikor időnként egy orgazmushoz hasonlította azt az érzést, amikor a két kerék alatt szétnyílik az ÚT alattunk, a blokkokból áradó hang elnyomja az unalmas fásultság csendes moraját. Korábban soha nem éreztem magam ilyen felszabadultnak, szinte megrészegedtünk a mellettünk elsuhanó fák és mezők illatától.

Többnyire nyugodt tempóban hajtottunk. Egy óra motorozás után kanyargós hegyi útra értünk. Az emelkedő végén megálltunk egy parkolóban. A korláthoz mentem, ahonnét remek kilátás nyílt az alattunk elterülő mesés tájra. Dani hátulról átölelt, lágyan becézgetni kezdte melleimet. Egyik kezével kigombolta nadrágom, simogatni kezdte a csiklómat, majd bokáig letolta farmerom és bugyim, mögém guggolva hátulról csókolni kezdett, miközben én a korláton könyököltem. Nyelve felváltva vándorolt a puncusom és a fenekem között. Mikor már úgy éreztem, hogy egy pillanat múlva felrobbanok a rám szakadó gyönyörtől, acélos fütykösével erőteljesen belém döfött. Teljesen kitöltötte a puncim. Köldökömön éreztem döféseit. Emlékszem, hogy sikolyaim visszhangot vertek a hegyoldalban. Olyan erős orgazmus tört rám, hogy majdnem elájultam. Teljesen elpilledve támaszkodtam, nem bírtam megmozdulni. Sütött a nap ránk, lágy szellő cirógatta a bőrünket. Teljesen elvesztettem az időérzékemet, egy idő után kihúzta kőkemény vesszejét, majd letérdelve újra nyalogatni kezdett az előző módon. Mikor először ért nyelve a fenekemhez, mámorítóan új érzés szállt meg. Ismeretlen volt ez számomra, korábban még soha nem volt ilyen élményem. Nem is tudtam, hogy ez ilyen izgató tud lenni. Éreztem, hogy nem csak a boldogságban úszom, hanem lábam között szinte tocsogtam saját levemtől. Mikor felállt és hímtagját fenekem nyílásához nyomta; hátranéztem. Kérdőn nézett rám. Kicsit féltem, de rámosolyogtam. Próbáljuk meg! Kezével szétfeszítette popsim, lágyan és lassan tolta beljebb makkját ánuszomba. Iszonyú feszítőnek tűnt az első percekben, azt hittem, felnyársal, de aztán egy idő után az enyhe fájdalom mellett rám tört a kéjnek egy számomra teljesen újfajta íze. Egyre mélyebben hatolt belém, újra hallottam a visszaverődő sikolyaimat a sziklákról. Remegett a lábam, ahogy hátrafeszítettem magam, aztán amikor éreztem, hogy a gyönyör hullámai mindent elsöprően átcsapnak rajtam, iszonyú forróság öntött el belül, ahogy Dani orgazmus folyama elárasztott.

Később egymást átölelve lógattuk lábunk a korláton ülve. Alattunk a mélység hívogatóan tátogott felénk, Dani szeme olyan boldogan csillogott, ahogy korábban még sohasem láttam. Elkezdtünk beszélgetni, korábban már párszor próbáltam a múltjáról faggatni, de ilyenkor mindig elzárkózott, vagy elterelte a szót. Először akadozva, aztán egyre felszabadultabban mesélt.

Nagyon boldog gyermekkora volt, imádta a szüleit, egykeként nevelték, kicsit talán elkényeztetve. Kiegyensúlyozottan éltek, nem voltak gazdagok, de szülei sokat dolgozva megteremtették mindazt, amire szükségük volt. 11 éves volt, mikor balesetben meghaltak. Intézetbe került, egy olyan világba, amit addig hírből sem ismert. Korábbi élete az idő múlásával teljesen elhomályosodott, gyermekkorába sokszor visszatért ismétlődő álmaiban, sokszor fényképszerűen villant be egy régi emlék, de az intézet átformálta a kamaszodó fiút. Rengeteget rajzolt, kézügyességét portrérajzolásként kamatoztatta. Társai között azzal szerzett tekintélyt magának, hogy egy idő után nekiment a nála erősebb fiúknak is. Itt kezdte el az egyik nevelő a boksz alapjaira tanítani. Nagyon sokat edzett, a vézna kisfiúból az idők során izmos férfi lett. Autószerelő szakmát szerzett, majd nagykorúként albérletbe költözött, egy pesti autójavító műhelybe került dolgozni, ahol nemcsak javításokkal, hanem lopott alkatrészek kereskedelmével is foglalkoztak. Ekkor vette meg első motorját; egy 250-es ETZ-t. Egy rendőrségi razzia során az őt üldöző rendőrök elől menekülve karambolozott. Egy hétig kómában volt, majd lassan felépülve életmódot változtatott. A rendőrségi ügyet egy felfüggesztett büntetéssel sikerült megúsznia. Beiratkozott egy esti gimibe, lejárt az egyik bokszklubba edzésekre. Még a kórházban megismerkedett egy idősebb férfival, akivel összebarátkoztak. Együtt jártak ki Ausztriába számítógép alkatrészeket vásárolni, amit itthon jó haszonnal továbbadtak. Egyre jobban ment az üzlet. Komoly kapcsolatokat építettek ki, létrehoztak egy saját hálózatot. Nagyon sok pénzt kerestek. Közben elvégezte a gimnáziumot. Ekkor vette meg második motorját; egy Amerikából behozott 1.1-es Honda Shadow-t. Régi szenvedélyétől hajtva nyitott egy motorjavító műhelyt. A pénzügyi siker azonban társánál rossz irányba vetült; szenvedélyes szerencsejátékos lett. Egyre nagyobb adósságokba lovallta magát, aminek az lett a vége, hogy belenyúlt a cég kasszájába is. Dani túl későn vette észre a bajt; cégük tönkrement, a társát nagyon csúnyán elintézték, miután nem tudott fizetni. A kölcsönöket kifizetve felszámolt maga mögött mindent; maradék pénzéből vidékre költözött és megvette azt az akkor még lerobbant raktárépületet, ahol végre úgy érzi, sikerül magára találnia.

Éreztem, hogy nagyon sokat jelent neki az is, hogy eddigi futó kapcsolatai helyett végre van valaki mellette, aki szereti, és valóban törődik vele; akiben teljesen megbízhat. Jó, hogy ez az emberi lény én vagyok!

A kellemesen indult reggel után vidáman ülünk a motorra. Dani magabiztosan vezet, teljes biztonságban érzem magam, miközben elszáguldunk az autók mellett. Anyuéknál megebédelünk, Laci is otthon van, büszkén mutatja nemrég vásárolt Intruderét. A motorozás ragályos betegség. Dani ad egy-két szakmai tanácsot a gépével kapcsolatban, egy darabig még beszélgetünk, aztán este elmegyünk Évához. Fél órás kevergés után találjuk meg az eldugott lakást. Éva fekete, mélyen dekoltált ruhában nyit ajtót, az egybeszabott ruha kiemeli pompás alakját. Örömmel üdvözöl minket, a könnyű vacsora után kiülünk a teraszra, ahonnét szinte egész Budapestet belátni. Fantasztikus a panoráma, a város csillogó fényei tarkítják a kilátást. Pezsgőt iszunk, Éva nagyon örül nekünk, hangos nevetésünk belevesz az éjszakába, Dani a harmadik pohár pezsgő után kapcsol, hogy motorral már bajosan megyünk haza. Éva rábeszél minket a vendégszobára. Elmeséli, hogy P.-ben a barátai már nagyon várják a jövő heti kiállítás megnyitóját. Sikerült rávennie az egyik híres színész barátját, hogy kísérje el, és meglepetésként adjon egy rövid műsort.

Közben vendéglátónk körbevezet minket a lakásban. Nem semmi kégli; a nappaliból egy másik terasz nyílik, ahol egy elkerített pezsgőfürdő mellett egy kicsi szauna foglalja el a teret.

-         Nincs kedvetek szaunázni? – pajkos mosollyal invitál minket.

Talán a pezsgő jótékony hatása miatt is, nem kell nagyon rábeszélni. Gyorsan letusolunk és beülünk a szaunába. Éva levetkőzve is jól néz ki, szoláriumbarna bőre csillog a verejtékcseppektől. Dús mellei között apró patak folyik lefelé. Nézem, ahogy lassan eléri gondosan borotvált szemérem szőrzetét. Rám néz, összenevetünk. Látom, ahogy lopva Danira pillant. Ő hátradőlve fekszik, izmos testén halk táncot járnak az izmok, mikor megmozdul. A kezére tetovált sárkány szinte önálló életre kel. Büszkén nézem. Ez az én pasim. Éva elismerően jelez felém. Dani felkönyököl, ránk néz. Közben férfiúi büszkesége szép lassan felemelkedik ernyedt állapotából, először Évára, aztán rám nézve megállapodik. A megduzzadt vesszőre nézve Éva önkéntelenül nyel egy nagyot. Mielőtt feszültség keletkezne, mindhárman hangos nevetésben törünk ki.

Lehet, hogy a pezsgő az oka, de nem vagyok féltékeny. Sőt, hogy őszinte legyek, sokszor eszembe jut az a Balaton parti éjszaka, mikor hármasban voltunk. Soha nem éreztem magam leszbikus alkatúnak, de az a véleményem, hogy alapvetően majdnem minden nőben megvan a hajlam, csak legtöbben egész életükre magukba fojtják.

Azért kicsit meglepődök, mikor a szaunából kifelé menet Éva kemény mellbimbóit hátamnak dörzsöli. Hirtelen ötlettől vezérelve megállok és egyik kezemmel hátranyúlva lágyan megmarkolom a punciját. Mögöttem marad, egyik kezével átnyúl derekam mellett, és lágyan simogatni kezdi a mellem, ujjaival időnként összecsippenti kemény bimbóimat. Egész testemen remegés fut végig, mikor másik kezével lábam közé nyúl. Forró bőrünk gőzölög a szaunától, testünk sikamlós. Dani közben a pezsgőfürdő szélén ülve néz minket, marokra fogott meredező péniszét nagyon lassan húzogatja le és fel. Le és fel, és közben nem veszi le a tekintetét rólunk. Mi is átszellemülten nézzük, középső ujjamat Éva hüvelyébe dugom. Halkan felsóhajt. Aztán leültet a medence szélére Dani mellé, széttárja lábaim, ő négykézláb a földön, nyelve eltűnik puncimban, olyan finoman nyal, nem bírom sokáig, abban a pillanatban, amikor Dani hátulról Évába hatol; hatalmasat élvezek. Elrévülten nézem, ahogy Éva feje a mellemen ütemesen reng, követve Dani lökéseit. Az egyik lökéstől egyensúlyomat vesztve hátraesek a vízbe, a többiek utánam, nagyot nevetünk, lefröcsköljük egymást, aztán Évát ültetem a víz szélére, nagyon finom a puncija, Dani hátulról belém hatol, mozgásából érzem, hogy ő sem bírja már sokáig, mikor Éva szinte könyörögve megszólal:

-         Dani kérlek, nagyon szeretnélek a számban érezni!

Eleget tesz a kérésnek. A medence széléhez áll, Éva lágyan szopni kezdi a hatalmasra nőtt fütyköst. A számban a punci szinte elolvad, ontja magából a finom nedvet. Hangosan szürcsölöm, amíg a gyönyörtől a teste megrázkódik. Felnézve látom, hogy Dani is ekkor élvez el, Éva hagyja, hogy az első permet az arcát érje, aztán rábukik, és addig szívja, amíg a maradék ondócseppek is el nem tűnnek. Elbűvölten nézem, ahogy kiveszi szájából és nyalogatja a kókadó bájdorongot. Csatlakozom hozzá, lenyalom szeméről a ráfröccsent ondót, nyelvem bedugom a szájába.

Egy óra múlva még mindig a vízben ülünk. Kezünkben pezsgőspohár, ernyedten élvezzük, ahogy lábunk közül feltör a levegőbuborék. Dani rágyújt egy cigire; élvezettel szívja le a füstöt. Bizsergető hallani, ahogy Éva meséli, mennyire szereti a sperma ízét. Számára az a legnagyobb élvezet, ha a szájába élveznek. Sokszor erről fantáziál, miközben magát simogatja. Ennek hatására új játékot találunk ki; melyik lány bírja tovább a víz alatt a farokszopást. Felváltva merülünk Évával, aminek a vége az, hogy az egyik levegővétel után nem bírom tovább; beleülök Dani ölébe, közben Éva nyelve a számban, keze a melleimet markolássza. Ezúttal az erőteljes lökésektől olyan hirtelen tör rám az orgazmus, hogy beleharapok nyelvébe. Aléltan hátradőlve látom, hogy ő is lovagló ülésbe helyezkedik, ütemes mozgásuktól kicsap a víz. Meg sem bírok mozdulni. Éva hatalmasakat sikolt, majd mikor látja, hogy Dani arca kezd eltorzulni a közelgő kéjtől, leugrik, a fiú csípője kiemelkedik a vízből, előtűnik a hatalmas vessző, testén megfeszül minden izom, Éva nyelve a makk végén, miközben kezével megmarkolva erőteljesen kiveri a vöröslő farkat. Mind a ketten üvöltenek a rájuk törő kéjtől, a kilövellő sperma nagy részét elnyeli Éva mohó torka, a maradék ondó lágy lebegésbe kezd a víz felszínén.

Másnap délelőtt hármasban ébredünk. Én fekszem középen. Éva felkel. Így reggel is tökéletesnek látszik barna teste. Telt mellei ruganyosan megrázkódnak, miközben magára kapja köntösét. Ágyba hozza a forró kávét. Arcán nyoma sincs az előző éjszakának. Dani szemei nehezen tisztulnak, ágyban fekve töltjük a délelőtt hátralevő részét, miközben Éva ebédet főz. Kaja után erőtlen célzást teszünk arra, hogy nekünk tulajdonképpen menni kéne, de házigazdánk marasztaló szavai meggyőznek bennünket; elhatározzuk, hogy másnap reggelig csak lazítunk. Egy kiadós pihenés már úgyis ránk fért. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a féltékenység legapróbb szikrája sincs bennem, de mivel nekem is nagyon jól esett minden, ami az éjjel történt, és Éva amúgy is olyan közel áll hozzám, így magamba fojtom azt a képet, ami néha eszembe jut; ahogy egymással szeretkeztek. Ami tetszik az egészben, hogy mindannyian nagyon természetesen tudunk viselkedni. Mozdulatainkban és szavainkban nyoma sincs feszélyezettségnek. Így aztán az este megint a jacuzziban ér minket. Száraz fehérbort iszunk, majd Éva füves cigit vesz elő, amit szájról szájra adunk. Teljesen elszállok. Olyan lazának és boldognak érzem magam, hogy bárki megszólal, hangos hahotában török ki, bármit is mond. A többiek is hasonló szinten vannak. Valaki látna minket, azt hihetné, hogy ez a három hülye biztos megbolondult, hogy állandóan röhög. Barátnőm dominaként lép fel, azt mondja, azt kell tennünk, amit ő mond. Kiültet minket a jacuzzi szélére, majd felváltva ingerel minket orálisan. Az éppen egyedül levőnek maszturbálnia kell. Nagyon engedelmesek vagyunk. Kíváncsian nézem Éva szopási technikáját; nyelve lassan vándorol a dákó hegyétől a golyókig, minden területen hosszan elidőzve. A pasim arcát nézve el kell ismernem, hogy lehet, hogy tudok még tanulni. Mielőtt Dani elélvezne, Éva most az én lábam közé bújik, leheletfinom csókokkal ontja el a csiklómat, miközben ujjait feldugja hüvelyembe. Érzem, hogy a kisujja lágyan becsúszik popsim nyílásába. Nem tudom tovább türtőztetni magam, fejét magamhoz szorítva elélvezek. Éva most beleül Dani ölébe, szinte mozdulatlanul ül, mégis a reagálásból úgy tűnik, hogy a hüvelyizmaival alapos munkát végez. Mikor Dani jelzi, hogy már nem bírja tovább, Éva kicuppanva az ágaskodó vesszőből, lefekszik a jacuzzi melletti puha szőnyegre, magához int, fejem lenyomja felhúzott lába közé, miközben parancsoló hangon megszólal:

-         Nyald a csiklómat! Erősebben! Gyorsabban! Jó! Nagyon jó! – hangja egyre elcsuklóbb.

Hirtelen éktelen üvöltésben tör ki. Olyan erősen szorítja orgazmusa közben a fejem, hogy ha akarnék se tudnék szabadulni. Majd felállítja Danit, és szopni kezdi.

-         Virágszálam, Te hátulról! – parancsol rám újra.

Dani fenekéhez megyek, széttárom a lábait, nyelvem bedugom a mélyedésbe. Pár másodperc múlva hangos hörgésekkel elélvez. Lábai között nézem, ahogy Éva a lankadó fütyköst is csak szívja, szívja…

Még egy napot maradunk. Aztán következő nap reggel, indulnunk kell haza. Gyorsan telik el a hét. Pénteken az egész csapat motorra szál. Felkerekedünk P.-be. Félelmetes, ahogy a sok motor egymás után beparkol az épület elé. Egy motor már áll ott. Vajon ki lehet az a motoros fickó? Csak nem Szájmon? Ide csak nem volt pofája eljönni. Bemegyünk. Sokan eljöttek a megnyitóra. Csendes morajt vált ki jövetelünk. Dani arcán most látok egy kis feszültséget. Az egyik sarokban Szájmon áll. Kedélyesen beszélget pár középkorú férfival. A fiuk felmordulnak. Szájmon észrevesz minket. Annak ellenére, hogy nem látom a haverjait, a félelemnek a szikráját sem látom a szemében. Gúnyosan tekint végig rajtunk, Danival néz farkasszemet, majd rám pillantva különös fényt látok megvillanni a szemében. Hirtelen elénk libben Éva, puszi puszi, közben sokat mondóan ránk kacsint. Nincs időnk beszélgetni, kezdődik a megnyitó. Nyitó szavai után, a helyi polgármester köszönti az egybegyűlteket, majd a beígért színész kezdi meg a műsorát. A falakon körben festmények, az egyik sarokban Dani képeit is felfedezem. A csendet meg-megtörik az érces szavak, mindenki csendben figyel. Kezdek reménykedni, hogy nem lesz balhé. Hiú remény, mert ebben a pillanatban mintha egy tucat traktor érkezne. Az üvegen át kitekintve látjuk, hogy egy csomó motoros túráztatja a gépét az épület előtt. Ezért volt Szájmon arcán a gúnyos mosoly! A hangzavarban a műsor félbeszakad, az emberek felháborodottan mutogatnak kifelé. Látom, hogy a Szájmon mellett álló idősebb férfi felháborodva magyaráz neki. A polgármester izgatottan telefonál. A meghívott színész csendesen áll mellettünk. Dani int a fiuknak; kimennek. Évával az ablakhoz rohanunk. A helyi fickók továbbra is húzkodják a gázt, a motorok fel- felbőgnek, a fiúk vészjóslóan közelednek feléjük. Mielőtt kitörne a verekedés, szirénázó rendőrautó érkezik. A Szájmon mellett álló férfi és a polgármester kirohan az épület elé, gesztikulálva magyaráznak. A rendőrök nem erőltetik meg magukat; az autónak támaszkodva várják, hogy történjen valami. Valószínű, hogy jóban vannak a helyi motoros csapattal. Aztán a motorok hirtelen leállnak. A két idősebb férfi visszaküldi Daniékat, majd kisvártatva ők is bejönnek. A kinti fickók csendben ülnek a motoron. Szájmon készül kimenni hozzájuk, mikor a polgármesterrel bejött férfi útját állja:

-         Fiam, ez volt az utolsó húzásod! Betelt a pohár! Menj ki a haverjaidhoz és tűnjetek el innen! A többit otthon megbeszéljük!

Az öregnek Szájmon arcából ítélve lehet tekintélye, mert minden az elhangzottak szerint történik. Egyedül a rendőrautó marad. Lassan helyreáll a rend, Szájmon apja elnézést kér a történtekért, az emberek zajongva tárgyalják a történteket. Éva gyorsan eltűnik, majd kisvártatva mindenkit a büféasztalhoz invitál, ahol két fehérruhás fiatalember bontja a pezsgőket a hidegtálak mellett. Dani szorosan átölel, arcán lassan oszlik a feszültség. Az átélt idegességtől görcsöl a gyomrom.  Nehezen találom meg a mosdót az épület túloldalán. A nagy zsivaj után furcsa a csend. A sötét folyosókon lépteim zaja verődik vissza a falakról. Furcsán megborzongok. Rossz előérzetem van, a félelemtől libabőrös vagyok. Eszembe jut, hogy visszarohanok Dani ölelő karjai közé. Az biztos megnyugtatna. Aztán elhessegetem magamtól a gondolatot, végül is csak pisilni megyek, ez a rám tört hisztéria meg biztosan az átélt feszültség miatt van. Végre megtalálom a WC-t. Benyitok, sehol senki. Benézek az összes fülkébe; mindegyik üres. Ennek ellenére is egyre idegesebb vagyok. Mintha egy horrorfilmben lennék; mindjárt jön a gonosz. Megijedek egy ijedt arcot látva, csak lassan jövök rá, hogy saját magam látom a tükörben. Mély levegő. Kislánykoromban, mikor balettozni jártam; fellépés előtt tele voltam feszültséggel, az idős tanárnő tanított meg, hogy ilyenkor a legjobb módszer, ha becsukod a szemed, nem gondolsz semmire, ami körülötted zajlik, és nagyon mélyeket lélegzel. Ez mindig bevált. Nyugodj meg Virág – mondom magamnak -, csorgatsz egyet, aztán máris rohanhatsz vissza. Nyugi kislány. Benyitok az egyik fülkébe, mély levegő, mintha zajt hallottam volna, de lehet, hogy már hallucinálok, félig letolom farmerom, mikor eszembe jut, hogy bezárom az ajtót, kezemmel a zár felé nyúlok, amikor hangos robajjal rám szakad minden, félig ráesek a kagylóra, felettem az ismerős, gyűlölt szempár, fröcsög a nyál a szájából, mint aki megveszett. Letépi az ingemet, a gombok kacagva rohannak szét a koszos padlón, mellbimbóm megmerevedik, ahogy keze durván megmarkol, egyik kezemmel a hideg járólapot támasztom, testem félig kifordult helyzetben, a kagyló belevág derekamba, ez a szemét meg rajtam térdel, meg sem bírok mozdulni. Kiáltani akarok, Dani segíts!, de képtelen vagyok a rémülettől megszólalni. Hirtelen eszembe jut minden, az összes megaláztatott helyzet, a fájdalmak, a rám törő félelemtől nem tudom visszatartani magam; érzem, ahogy vizeletem átáztatja bugyim, majd folyik lefelé combomon. Messziről hallom a hangokat:

-         Te szemét kis kurva, végre a kezem között vagy! Most jöttem rá, hogy honnan voltál nekem olyan ismerős! Ugye tudod kurva, hogy most véged?!

Torz arcából nyálcseppek landolnak arcomon. Megmarkolja nyakam, a másik kezével kiszabadítja ágaskodó farkát. Csak ezt ne! A szorítástól már nem kapok levegőt. Próbálom eltolni kezét, egy hatalmas ütéstől félig elájulok. Érzem a vér ízét a számban. Fuldoklom, kezeim tehetetlenül lógnak testem mellett. Nem bírok már megmozdulni sem, minden erő kiszáll belőlem. Eszembe jut gyermekkorom, egy csomó régi élmény átsuhan rajtam. Csukott szemmel várom a véget, mikor a szorítás a nyakamról megszűnik, hörögve kapkodok levegő után. Szájmon eltűnik látókörömből, hangos kiáltásokat hallok, dulakodást. Porcelánreccsenés, üvegtörés, tompa puffanás, csend. Összegömbölyödve fekszem a padlón, valaki átölel, magához húz. Dani. Zokogva bugyognak elő belőlem a szavak:

-         Ő volt az Dani! Ő volt az, aki régen megerőszakolt!

Összefüggéstelenül beszélek, felsegít, megtépett ruháim visszahúzza remegő testemre. Kitámogat. Mosdókagyló a padlón összetörve, spriccel az előtörő víz. A sarokban Szájmon fekszik ködös tekintettel. Emberek jönnek, felismerem Hobót, Lólábot, majd Évát. Szájmon hirtelen felugrik és kirohan, elsuhanva a bejövők mellett. Dani rám néz; tekintetében a fájdalom és a gyűlölet vív ádáz harcot. Óvatosan átsegít Hobóék karjába, majd kirohan az ajtón. Kiabálni akarok utána: Dani ne, ne menj el!, de hangom erőtlenül megakad számban. Még hallom Éva hangját, aztán sötétség vesz körül; elájulok.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.