5

----------------------------------------------------

2004.

A poharak hangosan csörömpöltek a mosogatóban. Miközben serényen járt a nő keze a meleg vízsugár alatt, vidáman dúdolt a rádióból kiáradó zene ütemére egy slágert. Középhosszú szőke haját kétoldalt összekötve viselte egy kendővel átfűzve. Világoskék szemei harmonikusan illeszkedtek az enyhén fitos orrhoz és kissé vastag ajkaihoz, melyet kerekdeden, dundisan ható pofik szegélyeztek az enyhén sminkelt arcon. A kislányos, szinte Barbie-babás benyomást azonban ellensúlyozta a kissé széles csípő, amelyet karcsú derék fogott közre és az asszonyosan telt, ruganyos mellek. A formás popsit ráfeszülő koptatott farmer takarta. Felsőrészként egy piros pólót viselt melltartó nélkül, szabad mozgást engedve így kebleinek.

Az elmosott poharakat áttette a szárítóra, lerázta víztől csöpögő kezét, megtörölte a derekán lógó kötényébe, majd teletöltött egy kiürült boros ballont. Kiegyenesedett, derekára tette kezét, a kinyújtózás jólesett enyhén sajgó derekának. Rápillantott a falon függő naptárra. Május 27.-e volt aznap. El ne felejtsen holnapután Magdi névnapjára valami apróságot venni. Magdi volt a kisegítője időnként a kocsmában. Kicsit együgyű, de talpraesett lány. Alapjában véve meg volt vele elégedve. Kiment a pult mögül, hogy az egyik megüresedett asztalt letakarítsa. Aznap nem volt nagy forgalom. Bár a törzsvendégek jelentős részét helybeliek alkották, a kocsma elhíresült a gazdasszony és finom kávéja miatt is, ezért több kamionos is megállt egy erős feketére, és egy-két udvarló szóra, hátha sikerül kicsit közelebb férkőzni a kocsmárosné kegyeihez. Most csak két asztalnál ültek ismerős arcok a faluból. Ránézett a faliórára. Mindjárt két óra. Magdi nemsokára megérkezik. Ábrándozásából egy erős férfikéz billentette ki, amely durván belemarkolt a fenekébe.

-         Csöpikém drága, adjál még nekem két decit.

Hátralökte magától a borszagú, munkásruhás férfit.

-         Lajos, ha még egyszer megfogod a seggem, úgy megmarkolom a tökeidet, hogy húsvéti tojás se lesz belőlük!

Közben szembefordult az enyhén imbolygó, borostás alakkal, aki hirtelen átölelte és újra belemarkolt a hátsójába.

-         Csöpikém drága, egyszer úgyis az enyém leszel! Velem mikor kefélsz már végre egyet? Mindenkinek szétdobod a lábad, csak pont engem hagysz ki? Gyere te kis…

Nyüszítve felhördült e szavak közepette. Lenézve látta fájdalmának kiváltó okát: A nő olyan erősen megmarkolta a golyóit, hogy tehetetlenül hátralépett kezeit maga mellé eresztve. Mozgásában követte a nő is.

-         Megmondtam neked Lajos, hogy okos legyél. Különben is; nem szégyelled magad, hogy tökrészegen vezeted azt a traktort? Miért nem mész haza, a fiatal kis feleségedhez udvarolni?

E szavak közben két ismerős fuvaros lépett be az ajtón:

-         Csöpike, van valami probléma?

-         Á, semmi baj, csak a Lajos éppen menni készül.

Csöpi ezzel hátrébbmozdult, elengedve a férfi szorongatott testrészét. Lajos halkan szitkozódva kisomfordált a kocsmából. Nemsokára halhatták a távolodó traktor hangját.

-         Igeeen, fiúk! Mit szabad adnom? A szokásos tejeskávé egy cukorral és a másik cukor nélkül?

Újra jókedvű volt, a kis incidens nem zavarta meg. Az elmúlt évek alatt megszokta már a hasonló molesztálásokat. Tudta, hogy a faluban nagyon ledér nőnek tartják, szabados viselkedése, kendőzetlen modora miatt. Ki nem állhatta az álszent, képmutató embereket. Különösen azokat, akik egész héten vétkeznek, hogy aztán a hétvégi misén megnyugtassák meggyötört lelküket a templomban. Csapongó szexualitását néha saját maga is nehezen tudta kezelni. Arra figyelt, hogy a falusi férfiakat kerülje. Nem akart családi botrányok szereplője lenni. Tudta, hogy sokan nem a kávé, meg a jó bor, hanem miatta járnak be a kocsmába. Ez meg jót tett a növekvő forgalomnak, úgy hogy nagyon nem bánta. Eddig mindig sikerült kikeverednie a kellemetlen helyzetekből. Igaz, hogy ilyen erőszakos sincs még egy, mint ez a Lajos.

Közben megérkezett Magdi is. Derűsen telt a délután. A betérők hullámszerűen érkeztek, váltották egymást. Egy-két falubeli töltött hosszabb időt az ivóban.

Teherautó állt a hátsóbejárathoz. Dudált egyet, majd leállította a motort.

-         Megjött a sörös Pisti! Magdikám, hátramegyek átvenni az árút, figyelj mindenre! Tudod, okos legyél!

A két nő cinkosan összekacsintott. Csöpi ledobta kötényét a pult mellé, a tükör mellett futva megigazította haját, majd hátrasietett a raktárba. Bírta a Pistit az állandó jókedve, viccelődései miatt. No, és még valamiért…

Az alacsony, széles vállú, negyven körüli férfi már görgette befelé a söröshordókat. Meglátva a nőt, kiegyenesedett:

-         Hello Csöpikém! Te napról napra jobban nézel ki! Csak meg tudnám fejteni, hogy mi a titkod, otthon az asszonyon is kipróbálnám! Persze, ha hagyná magát! – tréfásan összehúzta a szemét. – Jól vagy? Komolyan, nagyon jól nézel ki! Hallom tényleg indulsz a Marilyn Monroe hasonmás-versenyen? – erre a tréfára mind a ketten felnevettek. – Hoztam neked söröcskét, mutasd meg a csöcsöcskét!

Ezzel a nő pólója alá nyúlva finoman masszírozni kezdte melleit.

-         Ezeknek a csodálatos gömbölyű almácskáknak sohasem tudnék ellenállni - lágyan nekiállt csipkedni a mellbimbóit. – Hiába vár otthon jó meleg ágyam, ha egyszer most jött meg a bazi nagy vágyam! – ezzel kidomborodó nadrágjához húzta a nő kezét. – Édes pici Csöpike, Te vagy a legjobb pipike! Old ki nadrágomon a hámot, s vedd elő e megduzzadt szerszámot!

-         Pistike! Benned egy Shakespeare, akarom mondani; egy Szexpír veszett el. Na, mutasd ezt a kicsikét, látni akarom, tényleg olyan nagy vitéz-e! – e szavakkal lehúzta a sliccét, kiszabadítva a meredező farkat. – Ez igen! Pistikém… - súgta kéjes hangon a férfi fülébe belenyalva egyet -, nem tudom, hová növeszted még ezt a faszt!

-         Ő az, ki téged most jól megdagaszt! – vágta rá a férfi.

-         Benned tényleg egy költő veszett el…

-         Megbaszlak most e kéj szettel! – jött rá az újabb válasz.

-         Nyugi nagyfiú! – azzal kigombolta szűk farmerját, kihámozta magát belőle, majd a férfi elé terítve rátérdelt. – Úgy látom, meg kell néznem közelebbről is a kicsikét… Imádom ezt a férfias illatot!

Szájába vette, nyelvével körkörösen nyalogatni kezdte a makkot, majd torkáig engedte a férfitestet, aztán kihúzva nyelvével végignyalt a megduzzadt golyókig, finoman beszippantva azokat, miközben egyik kezével lassan húzogatta a bőrt a makkon. A férfi kéjesen felhördült. Csöpi szájából kicuppantak a herék. Visszatért a hímvessző végéhez. Egyik kezével a herék alá nyúlva lágyan masszírozta azokat, míg a másikkal a hímvesszőt verte egyre ütemesebben, s közben egyre erősebben szívta magába. Időnként enyhített a szíváson, ilyenkor nyelvével újra körkörös mozdulatokat végzett, majd megint nagyobb intenzitással szopott. Hirtelen alsó kezének mutatóujját kinyújtotta, végigsimított a férfi ánuszán.

-         Csööööpi! Áááá! – a férfi hangos kiáltással elélvezett.

Kéjesen nézte, ahogy a nő sűrűn nyeldekel, majd lenyalja az utolsó ondócseppet is farka végéről.

-         Ne haragudj, Csöpike drága, de a kefélés úgy látom, most elmarad. Kiszívtad az összes erőmet. – húzta fel sliccét. - Ha gondolod, egy kis nyalakodást még rendezhetünk, bár megmondom őszintén, hogy még volna a városba egy fuvarom.

-         Semmi baj Pisti! Majd legközelebb.

Gyorsan elbúcsúztak. Elgondolkozva nézett a távolodó teherautó után. „Ez a Pisti se a régi már. Csöpi ezt megint elbasztad.” Néha elő szokott fordulni vele, hogy annyira belemerül a franciázásba, hogy ha a férfi nem szól időben, elmarad a kefélés. Vagy legalábbis késik. „No, nem baj – gondolta magában -, az legalább biztos, hogy nagy szopóbajnok vagyok. Hmm. Ugyan kinek köszönhetem ezt?” Régi emlék hasított belé, amit gyorsan elhessegetett.

Kelletlenül húzta vissza átnedvesedett bugyijára a farmert. „Annyi baj legyen. Majd éjjel magamhoz nyúlok. Addig meg csak kihúzom valahogy. Bár egy olyan igazi, nagy baszásnál nincs is jobb a világon.” Sóhajtotta, majd végigsimított enyhén megfájdult alhasán. „Igen, igen Csöpike, egy jó kefélés most nagyon rád férne.”

A mosdóban igyekezett más irányba terelni gondolatait. Visszament a pult mögé, ahol Magdi úgy tett, mintha valóban csak a sört vette volna át Pistitől. Ezt szerette ebben a lányban. Amikor nem kellett; nem kérdezősködött. Időnként elmesélt neki egy-két izgalmas kalandot, ha a kedve úgy tartotta, de a lány magától nem mert volna érdeklődni.

Éjfél jóval elmúlt már, mire az utolsó vendég is elment és be tudtak zárni. Elköszönt Magditól, majd hazafelé vette az irányt. A sors furcsa fintora, hogy mindennap látnia kell azt a templomot, amely gyermekkora szörnyű lidérce volt.

Soha, de soha nem felejtheti el a múltat. Nap, mint nap élénken él benne kislánykorának minden rettegett perce. Szörnyen vallásosan nevelték szülei. Aztán az a pedofil pap kiölt belőle mindent, ami csak egy kicsit is a hithez kötötte. Kiskamasz korától fogva csak saját magában hitt. Tiszteletlensége, szabadossága az élettel szemben talán mind annak az átkozott papnak köszönhető. Azt az utolsó éjszakát sem felejti el soha…

Ahogy elsétált a templom mellett, akarva-akaratlanul eszébe jutott – mint mindennap az elmúlt 17 évben, ahányszor erre el kellett mennie -, az az utolsó szörnyű este. Szombat volt, megint mennie kellett elvégezni a másnapi mise előkészületeit. Legalábbis otthon a szülei így tudták, távolmaradásról szó sem lehetett, mióta az a rohadék pap felkereste őket. Nagyon keményen nevelték, a pap látogatása után is apja nádpálcával emlékeztette a hit szeretetére és fontosságára. Ha tudták volna… ha tudták volna, hogy valójában mi történik azon a templomdombon… Soha nem hittek volna neki. Soha. Ezért eszébe sem jutott, hogy bárkinek beszéljen róla. Különösen azt a szombat estét követően. Halálfélelemben nőtt fel. Szóval, szombat volt és az a rohadék megint jól leszopatta, hogy „megtisztuljanak” Isten szent oltárán a bűn alól. A mocskos kis szertartás után rázárta az ajtót és a magával hozott doboz gyufát meggyújtotta és a bezárt ajtó elé dobta, aztán hazafutott. Ez örökre az ő titka maradt. Senkinek sem mert beszélni róla. A templom, benne a bűnös pappal teljesen leégett. A pokol tűzén végleg megtisztult a rohadék. Másnap az egész környék dermedten nézte az üszkös, még füstölgő romokat. A nyomozók őt is kikérdezték, de nem tudott semmiről. Azt vallotta remegő gyomorral – még el is sírta magát a kihallgatás alatt -, hogy mikor eljött, akkor nem történt semmi rendkívüli. Bájos arcú kislányként ő volt az ártatlanság megtestesítője. „Mindenki Csöpikéje” volt, a falu kis angyala.  Akkor rettegéssel telt minden perce. Állandóan azt várta, hogy kiderül minden, és őt elviszik javítóintézetbe. Éveken keresztül kísértette álmatlan éjszakáin a pappal töltött „szertartások” és az a szombati nap. Elkárhozott lélekként beszélgetett saját szellemeivel. Félt, hogy a pap eljön érte a pokolból, és magával ragadja. Kislányként képtelen volt feldolgozni. Nem mintha azóta könnyebb lenne. Ez már végigkísérti az egész életét.

            Soha nem derült fény arra, hogy valójában mi is okozta a tüzet. Több fajta pletyka is szárnyra kelt a faluban, de hivatalosan lezárták a vizsgálatot. Volt, aki szerint az egyház nyomására is. Volt olyan is, aki azt hallotta, hogy benzinmaradványokat találtak. Talán valami miatt öngyilkos lett a pap, hogy nem menekült ki a lángok közül? Vagy nem volt rá ideje? De legtöbben egy égve hagyott mécsesre gyanakodtak.

A templom nem egészen egy év alatt épült újjá. A régi papnak az öccse vette át a hivatalt. Csöpi soha többé nem tette be a lábát a templomba. Soha többé nem játszott a templomdombon. Szülei mindent elkövettek ez ellen, de hiába. Apja sokszor megverte, anyja naponta könyörgött neki. Erőszakkal akarták behúzni a templomajtón, de akkora hisztériában tört ki, hogy jobbnak látták hazaengedni. Szülei belerokkantak abba, hogy kislányuk megtagadja a hitüket. Odáig fajult a dolog, hogy nem vett részt az otthoni imákban sem. Miután minden próbálkozással kudarcot vallottak a szülök, fájdalmasan, de beletörődtek kislányuk ilyetén elvesztésére. Óriási tragédiának fogták fel. Aztán az terjedt el a faluban, hogy olyan sokkot kapott azon az estén, hogy nem tudta feldolgozni a tiszteletes atya halálát.

12 éves volt, amikor meghaltak a szülei. Először apja kapott szélütést, majd rá egy hónapra anyját is elvitte a bánat. Az orvosok azt mondták, elpattant egy ér az agyában. A városba került a nagynénjéhez gyámságba. Egy csapásra megváltozott az élete. Egyre felszabadultabb lett. Az általános iskola után a városi gimnáziumban tanult tovább. Nagynénjének nehezen fogadott szót, gyakorivá váltak az esti kimaradásai, sokat járt haverokkal bulizni, diszkóba táncolni, ismerkedni. 14 évesen elvesztette szüzességét egy házibulin. Fél évre rá teherbe esett egy másik fiútól, akivel az első éjszakán lefeküdt. Nagy ribillió volt nagynénjével, majdnem intézetbe került. Túlesett az első kaparáson. 16 évesen összeismerkedett egy helyi benzinkutas fiúval. Újra terhes lett. Az orvosok azzal ijesztettek rá, hogy még egy kaparás már azt eredményezheti, hogy nem lehet többé terhes. Nagyon megijedt. Éjszakákon át keservesen zokogott. Még nem akart anya lenni. Élni szeretett volna, bulizni járni, szórakozni. Barátja – Feri -, aki tíz évvel idősebb volt nála, nagyon szerelmes volt a vad kamaszlányba. Könyörgött neki, hogy tartsák meg a gyereket, kössék össze az életüket. Végül is, ő is szerette barátját, bár valahol belül úgy érezte, hogy ez lehet, hogy még nem a mindent elsöprő szerelem, így aztán lassan belenyugodott sorsába. Nem sokkal később összeházasodtak. Mikor kezdett gömbölyödni a pocakja, abbahagyta a gímit, elköltözött nagynénjétől a fiú szüleihez. Anyósáék ki nem állhatták a fiatal lányt. Úgy gondolták, hogy direkt felcsináltatta magát, hogy palimadarat fogjon; az ő drága kisfiukat. Ferit igyekeztek ellene hangolni. A szerencsétlen fiú nehezen tudta kezelni a helyzetet, mivel a szüleit is nagyon szerette. Mindennapossá váltak a veszekedések, így aztán Csöpi nem is bánta, hogy veszélyeztetett terhesként többet volt a kórházban, mint otthon. Nyolc hónapos volt, mikor koraszülöttként megszülte Nándit. Fél év múlva vettek egy kétszobás lakást. Közben esti tagozaton befejezte a gimnáziumot. Kapcsolatuk harmonizálódott, boldogan éltek, viszonylagos jólétben. Férje jól keresett. A lakást hamar berendezték, autót vettek, nyaranta az olasz tengerpartra jártak. Volt egy-két baráti házaspár, akikkel rendszeresen összejártak. Anyósával ritkán találkozott, így kevesebbet veszekedtek. Furcsának találta, hogy a nagyszülők mennyire érdektelenek unokájukkal szemben is. Szinte alig látták. Csöpi – férje akarata ellenére -, beiratkozott egy vendéglátó suliba.

Aztán a rendszerváltás éve az ő életükbe is gyökeres változást hozott. Férjét kirúgták a munkahelyéről – a benzinkútról. Nem talált magának másik olyan állást, ahol elhelyezkedett volna. Félretett pénzük hamar elfogyott barátaikkal együtt. Feri munkakeresés címén sokat eljárt otthonról, de vagy a kocsmában kötött ki, vagy a szüleinél. Éjszakánként részegen ment haza, nagy perpatvart csapva. Kapcsolatuk már rég nem a szerelemről szólt. Csöpit az éjszakai botrányok teljesen kikészítették. Féltette Nándit, aki rengeteget sírt. Tudott a férje titkolt nőügyeiről. Aztán, amikor egyik este elcsattant az első pofon; döntött. Beadta a válópert. Feri hazaköltözött a szüleihez. Eladták a lakást, elváltak.

Csöpinek elege lett a városból.

Szülőfalujában olcsón hozzájutott egy építési telekhez, ide húzott fel egy kis házat. Amíg elkészült, albérletben lakott kisfiával. Aztán kibérelte a falusi kocsmát.

A fiatal, csinos nőt szinte mindenki szerette. Sokat segítettek neki. Amikor dolgozni ment, Nándit átvitte a szomszédban lakó, gyermektelen, idősebb házaspárhoz, akik imádták a kisfiút. Feri a gyermekét ritkán látogatta.

Csöpi jól érezte magát. Nem hiányzott a városi élet. Időnként bejárt szórakozni, sok futó kapcsolata volt, de előbb-utóbb mindegyik zátonyra futott. A fiatalabb férfiakkal nem volt szerencséje. Azonnal szakított, amikor meglátta a másik szemében az ellenérzést azt követően, hogy kiderült, hogy már van egy gyermeke. Az idősebbek meg vagy nősek voltak, vagy megrögzött agglegények.

Iszonyodva gondolt vissza a legutóbbi tartósabb kapcsolatára. Andor jóképű, negyvenes férfi volt. A városban lakott, egy jól menő fodrászszalont üzemeltetett. Négy hónapja ismerték egymást, Csöpi fejében időnként ösztönzést érzett arra, hogy szorosabbra fonják kapcsolatukat. Azonban volt valami furcsa a férfi viselkedésében, ami elriasztotta. Aztán egy fergeteges házibulin a toalettet keresve benyitott egy hátsó szobába. Ledöbbent az elé táruló látványtól. Andor egy másik férfi előtt térdelt, szájában egy méretes hímvesszővel. A rátörő undortól olyan hányinger fogta el, hogy ott helyben - földbe gyökerezett lábakkal -, kidobta a taccsot.

Világossá vált számára a férfi feltűnő szexuális szokása: akkor élvezett a legnagyobbakat, mikor az ujját mélyen feldugta a férfi ánuszába. Voltak meleg ismerősei - nem ítélte el őket ezért -, de az, hogy a párja titokban biszexuális, akkora törést okozott Csöpi lelkében, hogy egy darabig még a teljesen nyilvánvalóan hetero férfiakat is kerülte.

Első dolga az volt, hogy elment egy AIDS-tesztre. Csak az eredmény láttán nyugodott meg.

Elhatározta, hogy nem lesz megalkuvó többet. Úgy éli az életét, ahogy neki tetszik. Ő jól érezte magát Nándival a saját kis házukban stabilnak tűnő anyagi körülményeik között. Fiát tiltások nélkül, szabadon, nagy szeretetben nevelte. Ahogy múltak az évek, az anya-fia kapcsolat mellett őszinte barátok is lettek.

Vett egy nagyobb telket a háza mellett, ahová gyümölcsfákat kezdett ültetni. A hobbi odáig fajult, hogy a kocsma mellett egy zöldségest is nyitott.

A falusi férfiakkal való szorosabb ismerkedést kerülte. Nem akarta elveszíteni a falu rokonszenvét. Így is voltak azért ellenségei; nem mindenki nézte jó szemmel a gyermekét egyedül nevelő, szemrevaló, talpraesett nő vidám életmódját.

Megtanult nevetni a dolgokon. Akkor is, mikor nem ment jól az üzlet és kevesebb pénzük volt, vagy ha újra csalódnia kellett egy kapcsolatban.

Egyedül az a régi emlék volt számára kitörölhetetlen. Ráadásul házának ablakából rálátott a templomra. Annak idején azt gondolta, hogy nem menekül tovább saját múltja elöl, talán itt, a bűnös domb szomszédsága mellett könnyebb lesz leküzdenie a lelkébe beégetett fájdalmat.

Lelkiismeretének legjobban az a doboz gyufa fájt. Minden felsercenő gyufáról az elégett pap jutott eszébe. Házassága alatt is titkolta múltját. Miután elvált, olyan mélyponton érezte magát, hogy elment egy pszichológushoz. A terápia nem volt eredményes. Tudta, hogy ebben ő is hibás, mert mindenről beszélt, de a gyújtogatásról nem mert az orvos előtt sem kinyílni. Arra a következtetésre jutott, hogy problémáját egyedül önmaga oldhatja meg.

Valami a mai napig is delejesen vonzotta ahhoz a dombhoz. Emlékezett rá, hogy ártatlan kislányként mennyire szívesen időzött ott.

„Hú, Csöpike, már megint a múltad rángatja agyad. Térj vissza a valóságba!” –gondolta, miközben kulcsával matatott a zárban.

Fáradtan ért haza, készített egy forró habfürdőt és elmerült a kádban. Hamar ellazult a nyugtató vízben. Végigfutatta magában aznapját. Mikor a sörös Pistihez ért, önkéntelenül megborzongott, bizsergés futott végig testén. Becsukta szemét, fantáziálni kezdett. Kezével lágyan végigsimogatta combja belső felületét. Mire a gondosan fazonra nyírt szeméremdomboz ért, már ágaskodó csiklója követelőzve megduzzadt. Egyik kezével izgatni kezdte mellbimbóját, míg a másik sebesen siklott lába között fel és alá. Egyre erőteljesebben nyomta ujját csiklójához, körkörös mozdulatokra tért át, érezte vágya mindent elsöprő erejét, eksztázisa végső állomásában halk nyögésekkel elélvezett.

Addig feküdt, amíg az áthűlt víztől fázni nem kezdett.

Hirtelen iszonyatos ürességet érzett magában. Ritkán tapasztalt hiányérzete támadt, szeretett volna valakihez csak úgy hozzábújni. Könnyeivel küszködve kilépett a kádból, megtörülközött, a szemközt levő tükörben - mint minden este -, végig nézett magán. 35 éves kora ellenére meg volt elégedve a látvánnyal. Talán az évek óta tartó rendszeres futásnak köszönhetően feneke bár telt volt, mégsem ereszkedett meg, kerek mellei is ruganyosan feszültek. Keserű mosollyal rácsippentett az egyik megkeményedett mellbimbójára -„ugyan Csöpike, kit érdekel a tested egy futó kalandnál tovább” -, majd meztelenül átment a hálóba.

Sokáig forgolódott a takaró alatt, míg elnyomta az álom.

Nagy, sötét, boltíves teremben volt, a falak homályba veszve kúsztak az ég felé. Tapogatózva botladozott előre. Ki akart menni a szabad ég alá. Menekülni a nyomasztó félhomályból. Sűrű füst tört elő szemből, egy fekete ruhába öltözött hatalmas alak bukkant elő. Széthúzta palástját, lágyéka helyén egy izzó kereszt ontott vakító fénysugárt. Hátrálni kezdett, a rém hangosan kacagni kezdett, démoni hangja fájóan feszítette dobhártyáit. Megbotlott, hátraesett. A félelem arctalan gyűrűi fojtogatták. Artikulátlan sikoly tört ki torkából…

-         Jó reggelt! Anya, anya! Mi bajod van? Nyugodj már meg, ne kiabálj!

-         Hát Te? Szia kicsim! Rosszat álmodtam, semmi baj. Hogy - hogy itthon vagy? Nem kéne iskolában lenned? – anya és fia átölelte egymást.

-         Tudod, mondtam telefonon, hogy ma szünnap lesz a suliban. Az este meccsünk volt, aztán meg buliztunk a haverokkal. Gondoltam, ma reggel korán megleplek.

Csöpi hálásan és büszkén nézett fel fiára. – Jó, hogy hazajöttél! Anyuci ma el van anyátlanodva. – Elkomorodott. – Mi az a lila folt a szemed alatt?

- Semmi anya, csak egy alacsony ajtófélfa.

Nándi közel két méteres magasságát a kosárlabdában kamatoztatta. Apjától örökölt magas termete miatt még vékonyabbnak tűnt. Kerek vonásai anyjára emlékeztettek. Az átható, kék szemek kontrasztszerűen kiemelkedtek arcából. Hétköznap kollégiumban lakott, de a hétvégéket általában anyjával töltötte. Vendéglátó-ipari szakközépbe járt, már készült az érettségire.

Csöpi rendbe szedte magát, megterített reggelizni. Leültek egymás mellé, mikor a fiú komoly tekintettel anyjára nézett:

-         Anya, valamit meg kell beszélnünk. Valóban nem szállnak alacsonyan a szemöldökfák. Tegnap, mikor a haverokkal a meccs után elmentünk szórakozni, találkoztam az apámmal. Már régen láttam. Részeg volt. Lekurvázott téged… Sor került egy kis ütésváltásra is. Megütöttem a saját apámat!

Csöpi megszorította fia ökölbe zárt kezét.

-         Semmi baj, Kicsim. Apád sohasem tudta elviselni, hogy nélküle is boldogok lehetünk. Az emberek sokszor mások boldogságára a legirigyebbek. Főleg, ha ők boldogtalanok.

Átölelte fiát. A fiú megsimogatta anyja szőke haját.

-         Szeretlek anya…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.