7

----------------------------------------------------

         A férfi rátolta a következő munkadarabot az esztergapadra. A magas, szikár férfi testhezálló kék overallt viselt. Korát meghazudtoló bicepszei meg-megrándultak pólója alatt. Magas homlokát enyhén ráncolva koncentrált a munkájára. Rutinosan dolgozott, összeszokott mozdulatait ösztönösen végezte. Az elkészült darabokat félrerakta az asztalra. Jókor jött ez a nagyobb megrendelés az alkatrészek gyártására. Szerette a munkáját.

Kivágódott a műhelyajtó, a hátulról besütő napfényben egy huszonéves lány szemrevaló sziluettje rajzolódott ki. Rövid szoknyája alig takart valamit, barnára szoláriumozott hasát látni engedte a felsőtestére feszülő trikó. Mellei hívogatóan kacérkodtak a férfiszemekkel.

A férfi önkéntelenül nyelt egyet, ahogy rápillantott. Barna szemeit kissé összébb húzva hamar felismerte Ildikót. Ő Katinak, a barátnőjének a lánya.

-         Hello Kálmánka! Annyira unatkozom, gondoltam, megnézem, mit csinálsz ebben a jó időben. Pont erre jártam. Mizújs? Dolgozol? Ja, hülye kérdés, úgy látom. – A lány kipöckölt egy cigit a dobozból, majd mohón rágyújtott. – Kérsz? Ja, hülye kérdés, tudom, hogy nem dohányzol. Kálmánka! Tulajdonképpen azért is jöttem, hogy megkérjelek, nem vinnél-e be a belvárosba. Tegnap láttam egy új rucit a kirakatban, meg kéne néznem. Na… Lekéstem azt a hülye buszt. Nem kell megvárnod, na, vigyél már be. Tíz perc alatt megfordulsz a kocsival. A munka az megvár, tudod.

Kálmán mosolyogva lépett ki a lány után a tűző napsütésbe. „Ennek a lánynak nehéz ellenállni.” Rápillantott az előtte haladó formás popsira. „Vagy mégis?”

-         Anya?

-         Kati? – csak így hívta a lány az anyját. – Szerintem, még dolgozik.

Beültek az autóba, kikanyarodtak a főútra. A férfi lopva oldalra pillantott, és egy nagyot fékezett. A mögöttük haladó autó épphogy kikerülte őket. Hangos dudálással húzott el mellettük.

-         Mi a baj, Kálmánka? – a fiatal lány mindig így szólította a 47 éves férfit.

-         Mi a baj? Tudod Te azt jól, Ildikó! Ha azt hiszed, hogy fából vagyok, akkor nagyon tévedsz. De úgy gondolom, hogy a kedvesem lányával nem illene flörtölnöm. Arról nem is szólva, hogy apád lehetnék. Nem tudom, mit akarsz tőlem, de elég elfajzott gondolatnak tartom, hogy anyával, meg a lányával is egyszerre bármilyen viszonyt kezdjek. Mielőtt tiltakozni kezdesz, véleményem szerint az általam elhangzottak - Te is tudod jól -, hogy annak a hatására történtek, hogy nem tartom természetes dolognak, hogy egy ekkora leheletnyi szoknyában beülj mellém az autóba, főleg úgy, hogy bugyi helyett a borotvált puncidat látom rám mosolyogni. Hol hagytad az alsódat leányzó? Anyád tudja, hogy így flangálsz? Most pedig, mielőtt kiszállsz az autóból, szoknyácskádat gondosan húzd vissza magadra, mielőtt egy kóbor szatír rád veti magát. Bár, ahogy elnézlek, egy féllábú öregember is olyan kangörcsöt kapna tőled, hogy eldobná a botját.

-         O.K. Kálmánka. Nyugi. Lehet, hogy igazad van. Este találkozunk. Pá.

A lány csípőjét felnyomva visszahúzta felcsúszott szoknyáját, majd kiszállt az autóból. Mélyen visszahajolt búcsút inteni a férfinak, aki ekkor a formás, körte alakú mellek látványával találta szembe magát. Elkapta tekintetét és gázt adott. A gumik fekete nyomot hagytak az aszfalton. A lány elégedetten nézett utána.

            Kálmán visszament a műhelybe, amelyet a háza melletti hátsó udvarban alakított ki. Bekapcsolta az esztergagépet, azonban rövid idő múlva abbahagyta a munkát, miután az egyik alkatrészt elrontotta.

Bement a házba, leheveredett a díványra, hogy fellapozza az aznapi újságot. Kis idő múlva elbóbiskolt. Békés szendergéséből a telefon csörgése riasztotta fel. Álmosan szólt bele a kagylóba:

-         Halló!

-         Szia Kálmán, Kati vagyok. Nagyon fátyolos a hangod, csak nem aludtál? Nagyfiú, nézz már rá az órára, azt beszéltük meg, hogy este hatkor jössz hozzám. Fél hét van, kihűlt a vacsora!

-         Bocs Kati. A tegnap éjszaka úgy látszik, túl hosszú volt nekem. Összeszedem magam és megyek.

A férfi döbbenten nézett az órára. Tényleg fél hét. Egy gyors zuhany után tíz perc múlva már a kocsiban ülve hajtott Kati lakása felé.

Gondolatai minduntalan a formás lány körül kalandoztak. Rendre eszébe jutott, mikor az autóban ülve meglátta a rá mosolygó, szőrtelen puncit. Nehezen sikerült másfelé terelnie gondolatait. Enyhén szólva bizarrnak vélte, hogy a lány anyja barátjával flörtöl. Már máskor is előfordult, hogy kihívóan viselkedett vele.

Katit – az anyját -, fél éve ismerte meg. Akkor került oda dolgozni a könyvelőirodába, ahová ő rendszeresen járt. Nem volt szerelem az első látásra. Egy darabig udvarias beszélgetésekben merült ki kapcsolatuk. Aztán az egyik estén kettesben maradtak, amikor a nő közelebb lépett hozzá és megtörtént az első csók. Kati rámenős volt vele. Igaz, nem volt túl nehéz dolga, mivel Kálmánnak is tetszett a 40 éves kora ellenére még nagyon is vonzó, csábító nő. Nem szeretett udvarolni, úgy hogy nem bánta, hogy az első közös vacsora után - ami másnap volt -, már a nő lakásán kötöttek ki.

Kapcsolatukban a szex volt a domináns erő, és ezt nem is titkolták egymás előtt. Mindegyikük továbbra is őrizte látszólagos függetlenségét. Az összeköltözés gondolata fel sem merült. Így volt jó; egyikük sem akart többet a másikból. Időnként előfordult, hogy valamelyiküknél maradtak éjszakára, de ebből sem alakult ki rendszer. Kati elvált nőként, lányával együtt függetlenül élte az életét, amivel - Kálmán érzése szerint -, a nő meg volt elégedve.

            A férfi első gondolata az volt – mikor csöngetésére az ajtó kitárult -, hogy korgó gyomra ellenére inkább a hálószobát venné célba először a konyha helyett. A nőn – bár csak egy egyszerű otthonka volt -, de erotikus kisugárzásától inkább egy kurva, mint egy háziasszony jutott eszébe. Bár tudta, hogy legjobban akkor mutat, ha csinosan felöltözik. Zseniálisan értett ahhoz, hogy kissé vaskos combjait eltakarja és megereszkedett melleit felstócolja merész dekoltázsba. Mivel minden prűdség távol állt a nőtől, levetkőzve a gátlásait is könnyen ledobta magáról a ruháival együtt. Odaadó szerető volt.

Egyik kezét derekára téve kinyomott csípőjén a másikkal az ajtófélfát támasztotta.

-         Szia nagyfiú! Már azt hittem, egyedül kell vacsoráznom, mivel Ildi is lelépett a barátaival.

-         Szia Kati! Bocs a késésért, de tényleg elaludtam. Úgy látszik, öregszem, hogy nem bírom az ilyen vehemens éjszakákat, mint a tegnapi. Lehet, hogy fiatalabb pasi után kell nézned? – a nő magához húzva megcsókolta.

-          Nana, ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem. Különben is; ne panaszkodj itt nekem, tegnap olyan heves voltál nagyfiú, hogy azt hittem, a lelket is kidöngölöd belőlem. Na gyere, megmelegítem a kaját, mert már farkaséhes vagyok.

Kálmán meglepve vette észre a megterített asztalon a bontásra váró behűtött pezsgőt a díszes gyertyatartó mellett.

-         Tudnom kéne valamiről? Mit ünneplünk Kati?

-         Tudtam, hogy elfelejted! Ma fél éve, hogy megismerkedtünk!

-         Hűha! Én még virágot se hoztam.

-         Semmi baj nagyfiú, tőled nem is a virág az, amit elvárok – búgta a fülébe a nő, miközben elé tette a gőzölgő ételt.

Hamar megvacsoráztak, közben a pezsgő is elfogyott. Kálmánnak kezdett a fejébe szállni az ital, mire a második pezsgőt bontotta.

Újra koccintottak.

-         Egészségünkre és arra a csodálatos napra, mikor először csókolóztunk. Emlékszel, Kálmán?

-         Persze. Lehet azt elfelejteni? – mondta nevetve a férfi, azzal magához vonta a nőt, ölébe ültette.

A barna szemekben csodálkozással vegyes pajkosság sugárzott, a férfi megsimogatta a nő rövid, vörösre festett haját, majd kezével lefelé vándorolt. Lassan kigombolta ruhája gombjait. A sötétkék, csipkés melltartó pompásan fogta össze a kitüremkedő kebleket.

-         Mondtam már neked, hogy legjobban ezt a félszáraz pezsgőt szeretem? – szólalt meg a férfi, miközben a szépen ívelt pohárból pár cseppet a nő szájába eresztett, majd megcsókolta.

Közben az egyik kezével rutinosan kikapcsolt melltartót félredobta. A pohárból ezúttal a nő melleire öntött, majd mohón nyalni kezdte a lefolyó pezsgőt. A két hatalmas mellet marokra fogva befúrta fejét közéjük, majd lassan a köldök felé közelített nyelvével.

-         Kati, elfogyott a pezsgőm, légy szíves töltsél.

A nő elfúló hangon engedelmeskedett.

-         Igyál csak nagyfiú. Szürcsöld ki kelyhemből e nedvet.

A férfi lecsúszott a nő lába közé, lehúzta vékony pántú bugyiját, kezével széthúzta a combjait, majd nyelvével igyekezett felfogni a csordogáló pezsgőt a rövid fazonra nyírt punciban. Szájában keveredett az ital fanyar íze a nő öléből áradó nedvvel. Finoman szívni kezdte a kiduzzadt csiklót – tudta, hogy erre partnere még jobban érzékeny lesz -, majd két ujját mélyen a hüvelybe tolva mozgatta. A nő fel-felsikoltott. Kis idő múlva a férfi fejét erősen magához szorítva artikulátlan hangok jelezték kitörő orgazmusát. Remegő kézzel húzta fel a férfit, hogy megcsókolja. Kéjesen nyalta le arcáról saját nedveit.

Még félig önkívületi állapotban lerángatta a férfi nadrágját az alsóval együtt a bokájához. A meredező hímvessző tréfásan arcon csapta. Mohón szopni kezdte az egyre keményedő hímtagot. Bár a férfi jelentős méretekkel rendelkezett, de a nő képes volt rá, hogy időnként az egészet eltüntesse szájában.

Hátralökte az álló férfit a székbe, majd türelmetlenül az ölébe ült. Nem kellett kézzel segítenie, kitágult hüvelye megtalálta párját. Egyre vadabb ritmikus mozgásba kezdett. Feneke nagyokat csattant a férfi izmos combján.

Kálmán erősen beszívta az egyik mellbimbót, megmarkolta a kerek popsikat. Kezének erejével segítette a súlyos farpofák gyorsulását. Úgy érezte magát, mint egy kitörésre készülő vulkán…

Pár perc után hangos nyögések és hörgések közepette egyszerre elélveztek.

Kati hangosan szuszogva a férfi vállába fúrta fejét. Képtelen volt megmozdulni.

Kálmán paskolt rá a fenekére, mikor érezte a nő öléből kifolyó spermát.

Szégyenkezve gondolt arra, hogy az aktus közben agyába néha önkéntelenül bevillant Ildikó szemérmetlen teste…

Reggel korán felébredt. Enyhén hasogató fejfájása emlékeztette az előző este elfogyasztott pezsgő mennyiségére. Mellette Kati még mélyen aludt. Kiosont a szobából.

-         Jó reggelt Kálmánka! Egy erős kávét? – összerezzent Ildikó hangjára, aki egy átlátszó fehér selyemkimonóban tevékenykedett a konyhában.

-         Szia. Hát Te? Ilyen korán ébren vagy? Mi történt veled, talán beteg vagy? - mondta ironikusan a férfi. - A kávé az kösz, jöhet.

-         Az az igazság, hogy még le se feküdtem. Tök jó buliban voltam az este. A csajokkal úgy felpörgettük magunkat, hogy még most sem vagyok álmos. Nem akarsz álomba ringatni Kálmánka? - letette az asztalra a forró kávét.

-         Nem tudom, anyád mit szólna hozzá! - válaszolt a férfi. – Kösz a kávét. Most mennem kell – az ajtóból még visszaszólt. – Ja, ha szépen megkérlek, legközelebb húzd már szorosabban magadon ezt a ruhát, mert az ingemen levő kávéfolt a Te figyelemelterelő hadműveleted eredménye!

Ildikó kajánul magára nézett - mikor a férfi után becsukta az ajtót -,” jé, valóban az egyik cicim majdnem teljesen kikandikált!”

Hazafelé a lány újabb kacérkodása járt a férfi fejében. Lehet, hogy meg kellene beszélnie az anyjával?

Otthon lezuhanyozott, átöltözött, majd bepakolta az autóba a hétvégére szükséges szerszámokat, majd elindult szülőfalujába.

Apránként felújítatta az üresen álló régi parasztházat, ahol szülei régen laktak. Bár ő is abban a házban nőtt fel, de úgy érezte, nem lett rabja az emlékeinek. Korábban soha nem érzett lelkileg kötödést. Édesanyja tíz éve halt meg balesetben, apja rá három éve hunyt el, majdnem hetvenéves korában.

Tudta, hogy mostanában egyre keresettebbek a vidéki házak. Azt tervezte, hogy a felújítás befejezése után eladja. Ahogy készült a ház, egyre jobban tetszett neki.

Kálmán már közel harminc éve a városban lakott. Megszokta a nyüzsgő életmódot. Igaz, néha menekülési vágy fogta el, ilyenkor talán jólesett volna a vidéki élet nyugalma, de különösebb késztetést soha nem érzett rá.

Alig húsz perc alatt leért a főút menti kis falura. Végighajtott a főutcán, majd az egyik leágazásnál befordulva megállt a ház előtt. Büszkén nézett fel a frissen meszelt tornácos házra, amely a felújítás után is megőrizte eredeti jellegét. Ha ezt a szülei láthatnák…

Kicseréltette a víz- és elektromos vezetékeket, a nyílászárókat. A ház új tetőt kapott.

 Amit tudott, kétkezi munkával ő készített el. Most éppen a kerítéselemeket akarta befejezni.

Egész nap dolgozott. Délutánra fejfájása is elmúlt. Bár sokszor járt a faluban, de a közösségi helyeket - mint a bolt, meg a kocsma -, nem látogatta. Most azonban nem hozott magával egy szendvicsen kívül semmit, így estefelé a munkát befejezve úgy gondolta, körülnéz a kocsmában, hátha tud valamit enni. Miközben elsétált a házak mellett, meglepődve tapasztalta, hogy mennyire megváltozott a falu. Kocsiban ülve eddig fel sem tűnt, hogy egyre több a felújított épület. Gyerekkorában milyen más volt itt minden. Az emberek most is hangosan ráköszöntek, bár a legtöbbjüket nem ismerte.

Vagy tizenöt éve épült a falu határában a főút, azóta a forgalom is nagyobb lett. Az új soron épült házak egyformasága nem igazán tetszett neki. Átment az úttesten, majd meglepődve nézett fel a kocsma feletti cégtáblára: „Csöpike kocsmája”. Az épület előtti nagy parkolóban több kocsi állt, mellette a kerthelyiségből hangos szófoszlányok szűrődtek ki. Bár hallomásból tudta, hogy a nő üzemelteti a kocsmát, de még soha nem volt bent. ”Épp itt az ideje” -gondolta. Húsz éve nem találkozott ezzel a nővel. „Vajon mennyit változott? Mi lett abból a szeleburdi fruskából?” Annyit még ő is tudott, hogy a faluban könnyűvérű nőként ismerik.

Benyitott az ajtón. Szombat este lévén alig volt üres asztal. Egy fiatalabb lány az egyik asztalról szedte le az üres poharakat. Odament a pulthoz. Combközépig érő szűk, drapp szoknyában, felette egy testre feszülő barna trikóban neki háttal mosogatott Csöpi. Szőke fürtjeiről egyből megismerte. Elismerően nézett végig enyhén puccsitó popsiján, amely szépen ívelt vonalban futott a csípőtől a karcsú derék felé. „Katinak mennyivel nagyobb segge van.” Futott át egy kósza gondolat fejében. Gömbölyű vállát a trikó szabadon hagyta.

-         Jó estét! – köszönt hangosan, mire a nő konyharuhával kezében megpördült.

-         Jó estét kívánok! - hangzott a kissé gépiesnek ható, de udvarias válasz.

A nő elnézett Kálmán feje mellett az asztalokat vizslatva. A férfi önkéntelenül a nő melleire pillantott. Csodálkozva konstatálta, hogy nem hord melltartót. Igaz, hogy a formás kebleknek erre nem is volt szüksége. Egyszerre találkozott tekintetük. A nő felhúzott szemöldökkel nézett rá. Áttetsző égkék szeme megigézően nézett vissza a kerek arcból. Az egész lényéből kihívó viselkedés áradt.

-         Mit szabad adnom? - kérdezte búgó hangon a nő, ám az utolsó szónál elbizonytalanodott. - Elnézést, de annyira ismerősnek tűnik valahonnan. Tudja rengeteg emberrel találkozom itt, de… Bocsánat, valószínűleg tévedtem.

Kálmán elmosolyodott. Nem csodálkozott, hogy a nő nem ismerte meg. Az ő számára is furcsa volt, hogy az a hajdani kamaszlány ez az érett asszony, aki most kíváncsiságtól elkerekedett szemekkel alig titkolva vizsgálja.

Tudta magáról is, hogy mennyit változott. Fiatalabb korában vékony, inas alkatú teste mára egy széles vállú, erőteljes férfiemberré alakult, arcán markáns vonásokkal. Míg korábban tömött, fekete haját félhosszún viselte, mára hosszú évek óta tüskés frizurát hordott, amely szinte teljesen megőszült.

-         Valamikor régen ismertem egy gyönyörű szép, mosolygós kislányt…

Csöpi egészen eddig eltűnődve bámulta a férfit. Ez a máséval össze nem téveszthető érces hang…

Az erőteljes vonású férfi mélybarna szemei mintha állandóan mérhetetlen szomorúságot hordoztak volna, hiába mosolygott most is rá. Összerezzent az utolsó mondatára, a felismerés képe tört rá:

-         Csak nem Kálmán? Úristen… maga az? Ezt nem hiszem el! – kiáltott fel.

-         Szia Csöpike! Szerintem utoljára még tegeződtünk.

A nő hirtelen azt sem tudta, hogy viselkedjen. Aztán kiugrott a pult mögül és az elképedt férfit átölelte.

-         De örülök, hogy látlak! Hogy vagy? Mi történt veled? Miért nem láttalak eddig? – hadarta a mondatokat, majd a közelben álló asztalhoz vezette. – Gyere, üljünk le egy picit, erre a találkozásra innunk kell valamit. Mit iszol? Ne mond, hogy semmit! A vendégem vagy. Magdi! - állította meg a pincérlányt. - Had mutassam be egy régi barátomat!  Légy szíves hozzál nekünk két unikumot, bocsánat, hármat, hogy veled is koccintani tudjunk. Elvégre ma neked van névnapod! Tudod Kálmán, ma van Magdi névnapja, már ittunk egy párat az egészségére. Hiába mondtam neki, hogy ma ne jöjjön dolgozni, ünnepeljen valahol, nem tudtam lebeszélni, de most már nem is bánom – dőlt a szó a nőből.

Koccintottak, majd Magdi beállt a pult mögé.

A hatodik kör után Kálmán érezte, hogy másnapos gyomra erőset kondul az éhségtől, de az unikum is jólesően melegítette. Csöpikét nem lehetett „lelőni”. Az italt is jól bírta. Gyorsan elmesélte életének azt a részét, amit a városban töltött.

-         …Nagyon belecsömörlöttem a városi életbe, meg az eltöltött évek is rossz hatással voltak rám. A válás után amúgy is környezetváltásra volt szükségem. Itt megtaláltam a helyem. Jól érzem magam. És Te? Veled mi van? Én csak beszélek és beszélek, igaz lassan már az unikum is beszél helyettem, de rólad szinte nem tudok semmit. Húsz év nagyon hosszú idő! Van családod? Gyerek, vagy gyerekek? – faggatta a férfit.

Kálmán maga elé meredt. Nem szeretett a múltjáról beszélni.

Még gondolni sem, nemhogy fájó szavak szakítsák fel a múlt soha el nem múló kínzó emlékét.

-         Igen. Húsz év rengeteg. Csöpi, mi lenne, ha innánk még egyet?

A nő észrevette a férfi szemeinek elsötétülését. Témát váltva nem faggatta tovább. Majd mesél úgyis, ha akar. Bár kíváncsi volt, vajon mi lehet az, ami miatt egy ember a múltját szinte tabuként kezeli. Lehajtották a következő felest.

-         Kálmán, emlékszel a Lajosra?

-         Persze.

-         Képzeld el, megnősült, elvett egy tíz évvel fiatalabb nőt, traktorosként dolgozik.

-         Ez minden?

-         Hát, sokat iszik.

-         És, azóta nem molesztál?

-         Ezt így nem mondanám, de azért tudom kezelni a helyzetet – kuncogva eszébe jutott a golyószorongatás.

Mindkettőjük feje egyre jobban elnehezült az unikum jótékony hatásától.

Munkájukra terelődött a szó. Csöpi mulatságos kocsmai történetein jókat nevettek. A férfi is elmesélte, hogy van egy maszek esztergaműhelye, ahol nagyon szívesen dolgozik. Aztán a nő újra átvette a szót:

-         Jaj, nagyon örülök, hogy találkoztunk. Most már elmondom neked, hogy én rengeteget gondoltam rád! Nehogy félre érts! Te voltál számomra a jóságos megmentő, aki mindig megvéd a gonosztól! Várj csak!

Hátrarohant, majd kis idő múlva egy kopottas medállal a tenyerében tért vissza.

-         Az angyalka! Még mindig megvan? – kérdezte meglepve a férfi.

-         Igen, igen. Amit tőled kaptam. Bár a szüleim eldugták előlem, ezért kislányként nem viselhettem, de a haláluk után megtaláltam az egyik fiók mélyén. Éveken keresztül hordtam. Látod, most is megvan még. Lehet, hogy tényleg ő az én védőangyalom?

Ebben a pillanatban három fiatalember jelent meg az ajtóban. A középső jó egy fejjel kimagasodott közülük. Messziről látszott, hogy nem ez az első kocsma aznap este, ahova betértek. Enyhén dülöngéltek, egymást átkarolva.

-         Szia anya! Képzeld el, hukk, képzeld el, hogy ma laposra vertük a legnagyobb riválisunkat! Húsz pontot dobtam! Hukk. Ráadásul ma van a Tóninak szülinapja. Gondoltuk, hukk, hogy benézünk hozzád!

-         Kisfiam, Te részeg vagy! Na üljetek le, mert mindjárt elestek. Szerencséd, hogy anyád is ivott ma, így nem tudok vizet prédikálni. Gyertek, bemutatom Kálmánt, nagyon régi barátom, akivel régóta nem találkoztam.

-         Ő a fiam; Nándi, akiről meséltem – fordult a férfihoz.

Bemutatkoztak, Nándi leült melléjük, a fiuk a pulthoz mentek. Kálmán látva a fiú erősen ittas állapotát, szabadkozott:

-         Na, én nem zavarok tovább, ideje hazamennem.

-         Dehogy mész haza, még alig beszélgettünk. – parancsolt rá Csöpi.

-         Ki a fasz vagy Te? – nézett le ködös tekintettel a fiú Kálmánra. – Te is meg akarod dugni az anyámat?

Megdöbbenten néztek a fiúra. Az alkohol agresszív formáját mutatta. Mielőtt Csöpi felháborodott arccal közbeszólhatott volna, a fiúk sörrel a kezükben visszatérve az utolsó mondatot hallva barátjuk segítségére siettek:

-         Nándi, mi a baj? - harsogta egyikük. - Beléd kötött ez a vén köcsög? - Sörével leöntötte a férfit, míg a másik hátulról megmarkolta az ingét.

Kálmán felpattant, a mögötte levő fiú hátraesett, míg az üres korsóját szorongató akkora pofont kapott, hogy a lendülettől a belépő Lajossal együtt kiesett az ajtón. Nándi felpattant a székről, kezét ütésre emelte.

Csöpi fia elé állva üvölteni kezdett:

-         Most pedig takarodjatok innét a szemem elől, mert tőlem is kaptok egy akkora pofont, hogy életetek végéig megemlegetitek. Nem szégyelled magad, Nándi? Normálisak vagytok ti egyáltalán? Na, tűnés haza innét. Majd holnap, ha kijózanodtál, beszélünk.

Az anyai szigor megtette hatását. A fiúk eloldalogtak. Bizonytalan léptekkel kitámolyogtak a kocsmaajtón, felsegítve a földről kinnrekedt társukat.

Lajos lépett be újra:

-         Milyen egy hely lett már ez? Söröskorsók röpködnek az égből? Az ember gyereke már be se léphet ide nyugodtan? Azt hittem, ez a fickó engem akar megtámadni! Na Csöpike! Pattanjál, aztán adjál egy sört! Vagy már kiszolgálás sincsen? – förmedt rá a csípőre tett kézzel álló nőre, majd ránézett a mellette álló férfira.

Megbabonázva elhallgatott, mint aki szellemet lát. Mutatóujját előrenyújtva fenyegetően előrelépett.

-         Te…te… - hessentett egyet, mintha egy rossz szellemet akarna elűzni. – Tudom ki vagy! Ahol te megjelensz, ott csak a baj van! Azt hiszed, nem ismertelek meg?

Odaállt a másik elé. A két férfi farkasszemet nézett egymással. Kálmán is felismerte Lajost, akinek tagbaszakadt testén sártól foltos munkásruha feszült.

Csöpi a feszült helyzetet mentve a két férfi közé ugrott:

-         Ennyi elég volt mára a kakaskodásból. Lajos, ha nem nyugszol le, kihívom a rendőrséget! Emlékezhetsz rá, a múltkor is hogy jártál! – fenyegette meg, célozva egy korábbi esetre, amikor a rendőrök vitték el a felbőszült, részeg férfit. – Ülj le a seggedre és igyál valamit!

Megfogta Kálmán kezét, és hátravezette a raktárba.

-         Maradjunk itt egy kicsit, amíg elcsitulnak az indulatok. Ne haragudj, a fiam, meg a barátai tök részegek voltak. Szinte soha nem iszik Nándi. Talán azért is ártott meg neki ennyire az alkohol. Tudod, néha annyira félt engem…

Leültek az egyik sarokban megbújó ágyra.

-         Tényleg ne haragudj már! – két kezébe fogta a férfi erős markát. – Nem szeretném, ha ez az este rossz hangulatban végződne. Na, hogyan tudnálak kiengesztelni?

Kálmán lerázta magáról az elmúlt pár perc feszültségtől teljes súlyát. Elmosolyodott. „Csöpike, Te semmit sem változtál.” - gondolta, majd így szólt:

-         Talán még egy unikummal.

A nő elsietett, majd kisvártatva egy félliteres, jéghideg unikumos üveggel tért vissza, két pohárral a kezében. Gyakorlott mozdulatokkal töltött.

-         Igyunk a nagy találkozásra! – visszhangot verve csendültek összekoccant poharaik. - Remélem, az a nagy mamlasz fiam hazatalál ilyen tökrészegen. Az előbb utána küldtem valakit. Ez tényleg olyan ciki, hogy pont beléd kötöttek…

-         Vessünk fátylat és igyunk rá! - oldotta a helyzetet Kálmán. – Az az igazság…

-         Az igazság odaát van… - nevetett közbe a másik.

-         Szóval az az igazság, hogy elég ritkán szoktam inni és ez most enyhén szólva sok nekem. Lassan nem tudom majd zabolázni ösztöneimet – mondta kétértelműen, önkéntelenül a nő melleire pillantva. Észrevette, hogy a nő időközben nyakába akasztotta a láncot. – Szóval, hol is tartottam? Kezdem elveszíteni a fonalat.

Csöpi büszkén húzta ki magát.

-         És szerinted még jól nézek ki? Mond meg őszintén? Abból a hajdani kislányból egy 35 éves nő lett ám! Kálmán! Nézz egy kicsit a szemembe is! Látom a melleim tetszenek neked, vagy csak az angyalkát bámulod ilyen kigúvadtan?

A férfi kezébe vette a kis medaliont. Érintése nyomán Csöpi bőre önkéntelenül is libabőrös lett. Kebleihez vonta a férfi fejét.

-         Az angyalkám azt kívánja, hogy áld meg őt egy csókkal, hogy tovább éljen a varázsereje!

Jól ismert bizsergés indult el az öléből, mikor megérezte a férfi forró leheletét kebleinek halma közt.

Kálmán hirtelen felhajolt. Centikre voltak egymástól szemeik.

-         Csöpike, valamit el kell mondanom. Nekem van egy kapcsolatom…

-         Pszt! Most nincs itt a szavak ideje!

Azzal megcsókolta a férfit, majd kis idő múlva visszanyomta a fejét babusgatásra váró dekoltázsába. Beleült az ölébe, fejét hátrahajtva, előrefeszítette mellkasát.

Kálmán áthúzta a trikót a melleken és először lágyan, majd egyre erősebben szopogatni kezdte a megduzzadt mellbimbókat. Nyelvével játszott a kiálló pöckökön. Közben ölelő kezét egyre lejjebb csúsztatva simogatta a nőt. A hátáról a derekára, majd a finoman ívelő farpofákon át a tangát félrehúzva bedugta ujját a nedves hüvelybe.

A nő kéjesen felsikoltott, majd türelmetlenül kigombolta a férfi nadrágját. A jókora hímvessző felszabadultan utat tört magának. A látványtól olyan elementáris erővel tört rá a vágy, hogy Csöpi egyik kezével még jobban félrehúzta a tangát, míg a másikkal a meredező farkat helyére illesztette. Nagyon lassan ereszkedett belé. Mikor teljesen befogadta, mozdulatlan maradt, csak hüvelyizmaival tornáztatta még beljebb a bajnokot. Majd megőrült, ahogy a kőkemény test kitöltötte minden porcikáját.

A kitörni készülő gyönyör hullámai egyre erősebben verdesték háborgó orgazmusa gátját. Megemelte csípőjét, majd mikor újra beleült, olyan erővel söpört át rajta a vágy beteljesülése, hogy visszafogott sikolyai után eleredtek könnyei. A férfi vállára borulva zokogni kezdett.

-         Ne haragudj, de akkorát élveztem…

Kálmán felemelkedett Csöpivel az ölében, majd finoman az ágyra tette. Ágaskodó hímvesszője kicsusszant jó meleg helyéről.

Nyelvével becézgetni kezdte újra a nő melleit, majd lejjebb csúszva elidőzött a köldök körül. Lassan közelített az ágyékához, majd a combjait kezdte finom csókjaival ellátni. Közben szemügyre vette a gondosan keskeny háromszög alakú fazonra nyírt fanszőrzetet. Centiméterről centiméterre közelített a kellemes illatokat ontó puncihoz. Mikor elérte volna, mindig egy másik oldalról kezdett támadást intézni. Ezzel elérte, hogy a nő könyörögve nézett rá.

-         Mond ki, mit szeretnél? – suttogta, miközben végignyalt a rövid háromszög „befogóján”. – Na? Mondjad Csöpike, különben megőrjítelek.

-         Azt… azt szeretném, azt akarom, hogy nyaljál ki! – ment bele a játékba a nő sürgető hangon. Elfúló hangon hozzátette: - Könyörgöm, nyald ki a pinám! Nyaljál már!

A férfi csak erre várt. Kezével teljesen széthúzta a finoman redőzött nagyajkakat, majd a szőke szirmú háromszög alsó csúcsát elhagyva a hüvelybejáratba tolta nyelvét. Száját elárasztotta a kéjes nedv. Körbenyalta a rózsaszín kelyhet, aztán hirtelen a pöckösen kitüremkedő csiklóra tapasztotta száját. Csókolózni kezdett vele, ajkai közé fogva beszívta, míg nyelvével erőteljes nyomást gyakorolva körözni kezdett. Időnként lenyelte a szájüregében felgyülemlett bódító permetet.

Kis idő múlva a nő hangos extázisban tört ki. Idegvégződései frenetikus erővel hatva eldurrantak, az idegpályákon olyan erővel ért az orgazmus az agysejtekbe, hogy egész testében megrázkódott, artikulátlan hangok hagyták el torkát, majd pár másodpercre elájult. Feltolt csípője erőtlenül visszaesett az ágyra, széttárt lábai ellazulva pihentek a férfi fejét közrefogva.

-         Végem van - suttogta. - Gyere, gyere csókolj meg! - felhúzta magához a férfit. – Az azúrkék szemek homályosan csillogtak. Egy lecsurgó könnycseppet lenyalt a férfi a gömbölyded pofiról, majd csókolózni kezdtek. - Kálmán! Teljesen kikészítesz! Neked még nem is volt jó! Na gyere, dugjál meg!

Ezzel megfogta a férfi izmos fenekét, és magába húzta. A kitágult hüvely könnyedén befogadta a hímtagot.

A férfi két kezére támaszkodva lassú mozdulatokat végzett.

Jó húsz perc múlva a nő sürgetésének engedelmeskedve ütemük begyorsult. Lágy galoppból vad vágtába vágtak át.

Nemsokára a nő halk nyöszörgéssel újra elélvezett.

-         Bocs, de én már nem bírtam tovább!

-         Pihenjünk?

-         Ne, nem kell! Hogyan akarod?

-         Fordulj meg!

Parancsolta a férfi, majd miután partnere engedelmeskedett, kezével széthúzta a nő felkínált fenekét, majd egy határozott mozdulattal visszaillesztette már szinte égető szerszámát. Izmos combjai minden csapásnál csattantak a formás női hátsón. Elbűvölten nézte, ahogy vastag dorongja ki-be jár a szűk nyíláson.

Egyik lábát felemelte az ágyra, majd hirtelen ötlettől vezérelve egy kis nyálat csurgatott szájából a farpofák közti résbe, majd hüvelykujját benedvesítve a nő végbelébe tolta.

Csöpi újra felsikoltott a rátörő gyönyörtől. Teste hátrahajló ívben megfeszült, majd lassan előrecsúszott. A kicsusszanó pénisz halk, cuppanó hangot adott. Megfordulva épp szembe találta magát vele. Marokra fogva verni kezdte, dús ajkaival körbefogta, alsó peremét nyalogatva. Közben megszólalt:

-         Na gyere picinyem! Mutasd meg, mekkorát tudsz spriccelni! Gyere, élvezz az arcomra! Szereted, ha jól leszoplak, mi?

Talán ez volt az a szó, ami hiányzott az ejakulációhoz, mert ekkor egy nagy adag sperma borította el arcát. A következő kilövellést nagyra tátott szájával fogta fel. Nagyokat nyelve t

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

Oldal tetejére