Hatodik

Így alszunk el. Mikor délben felébredek, már nincs mellettem. Elmentek a lányok? Kíváncsian megyek ki. A teraszon kávézik az egész társaság. Billgeci nekem is tölt. Körtemell részleteket mesél az esti kalandokból. Edina a nyakamba ugrik. Lelkendezve kérdezi:

-  Ugye nem lenne baj fiúk, ha maradnánk még egy napot! Mi már a csajokkal megbeszéltük, hogy ráérünk holnap reggel elindulni.

Lefejtem ölelő kezeit:

-  Edina! Vége. Érted? Vége! Valóban megváltoztam, nem akarok még egyszer a múltamba bújni. Köszönöm neked, hogy ilyen lettem. Jól érzem magam a bőrömben, nem akarlak többé. Szívesen segítettünk neked és a barátnőidnek, de most szeretnénk újra gondtalan nyaralásunknak szentelni a hátralevő időt. Nélkületek. Menjetek haza, vagy ahova akartok. A part tele van kiadó apartmanokkal. Lovagjaitok talán még az erdőben bujkálnak pőrén. Ha rám hallgattok, siessetek haza, aztán pár napra tűnjetek el, hátha addig csillapodnak az indulatok. Igazándiból ez már engem nem érdekel. Menjetek.

Csend az asztalnál, csak Edina bőgése hallatszik. A lányok vigasztalni próbálják, aztán csendben bemennek ruháikért. Darázsderék és Körtemell még egyszer megköszönik a segítséget, aztán halk köszönéssel eloldalognak a fal mellett.

Edina a saroknál megáll, visszanéz rám. Könnyes babaarcán fénylenek a smaragdszemek. Vágyakozó tekintete reménytelenséggel keveredve siklik végig rajtam. Elfordítja fejét és eltűnik a fal mögött. Érzem, ha ezután eszembe jut majd néha, ez a kép fog megmaradni bennem.

Mintha egy mázsás kőtől szabadult volna lelkem. Nem elégtétel, amit érzek, hanem határtalan felszabadultság. Féltem, hogy hatással lesz rám, hogy újra a bűvkörébe ejt, hogy rabja leszek hiányának. Már nem kísért becsapott múltam valamikori démona. Sikeresen kiölte belőlem mindazt, amitől most marasztaltam volna. Végtelen nyugalom és boldogság lep el. Itt vagyok a motoros barátaimmal e csodálatos helyen, nemsokára találkozunk a francia szépségekkel; mi kell még?

-  Azt meg kell hagyni, ez a lány nagyon gyönyörű. Ő volt a régi szerelmed? – kérdi Rahan visszazökkentve.

-  Ja – válaszolom röviden, jelezve, hogy e témáról nem kívánok többet nyilatkozni.

Hosszan zuhanyozva súrolom magamról Edina testének illatát. Felveszek egy fürdőnadrágot. Billgeci összedob pár szendvicset, éhesen majszolva faljuk be.

-  Délután ötig még van pár órácskánk. A magam részéről kellemes semmittevéssel szeretném eltölteni az időt – mondom a többieknek.

-  Én is hasonlóra gondoltam – vélekedik Szexpír –, mikor az előbb a szobámban voltam. Jót fog tenni egy kis fürdés, meg napozás, aztán jöhet az esti mulatozás!

Pinakkió visszavonul aludni:

-  Bocsi, de én még álmos vagyok. Az éjszaka furcsa neszek voltak a szobában. Te nem hallottál semmit, Jack?

-  Nem tudom, miről beszélsz. Én kipihentem magam.

-  Lehet, hogy az én szemem se lenne karikás, ha hozzád hasonló élményekben lett volna részem.

Kifekszem egy széles kőre. Időnként sós vízpermetet fúj rám a szél. Végigbóbiskolom a délutánt, Szexpír rázogat fel szendergésemből:

-  Hé, haver, ébresztő, mindjárt itt az idő, mikor minő, angyalok szállnak le hozzánk az égből, méghozzá avégből, hogy újra elhozzák a paradicsomi gyönyöröket, riaszd hát testedben a kéj-őröket! Üldözzük együtt az örömöket, húzzunk gumiégető köröket!

-  Ez kicsit sok volt Szexpír! Látom, megint agymenésed van.

Negyed hat felé felhangzik a motorcsónak hangja. Dúskeblű integet. Egyedül jött értünk. Meztelenül. Na, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk? A stég mellé kormányozza a csónakot, beugrunk. Puszika mindenkinek. Dúskeblű szemrehányó tekintetétől illedelmesen megválunk kevéske ruhadarabunktól. Billgeci csodálkozva néz körbe:

-  Gyerekek, tudjátok ez milyen gép? Ez egy Bayliner! 5.7-es, V8-as motorral! 250 lóerős! Salyne azt mondja, 30 litert eszik óránként.

Billgeci naprakész motorcsónak ismeret terén is. Rahan megvonja a vállát. Őt a motorokon kívül más műszaki cucc nem igazán érdekli. Hamarosan elérjük Cres sziget csúcsát jobbról, majd végigsiklunk a keskeny öblön Krk és Cres között. Fantasztikus az élmény. Égeti bőröm a nap, kifekszem a csónak orrcsúcsába. Fehér hullámnyalábok fröccsenek rám, mikor oldalról szeljük a tengert. Dúskeblű időnként merész kanyarokkal kápráztat el minket. Integetünk a többi vitorlásnak, hajónak. Vidám mosolyt látok bőrcserzett arcokon. Öreg tengeri medvék drága yachtokon, fiatal lányokkal. Egy idősebb úr fehér tengerészsapkában, egy szál pöcsben lengeti felénk karját. Hajója orrában két barnára sült meztelen lány puszit dob felénk. Fürge motorcsónakban két fiatal pár pucéran élvezi a száguldást. Úgy néz ki, nem vagyunk egyedül naturista viseletünkkel. Valahol Losinj után apró sziget felé közelítünk. A csupa örökzöldből álló kicsinyke sziget szabálytalan szirtjeiből szélcsendes öböl kanyarít ki egy darabot.  

A fák közül gótikus boltozatú, kápolnaszerű épület látszik ki.

A parton rövid stég jelzi a gyorsan mélyülő tengert. Kikötünk; sehol senki. Hová tűntek vajon vendéglátóink? Dúskeblű sejtelmes mosollyal az épület felé terel minket. Hatalmas boltívek alatt megyünk befelé. Kétszárnyú ajtó nyílik szét előttünk. A látványtól földbe gyökeredzik a lábam. A többieké is. A terem közepén óriási asztal, roskadásig megrakva tálakon gyümölcsökkel, sült húsokkal. Üvegedényekben vörösbor, mellette kupák. Rengeteg gyertya. Minden színes virágokkal feldíszítve. A falakon túlról sejtelmes, nem evilági zene szól, üsthang adja a ritmust. És a nők! Vagy tucatnyian virágkoszorúba öltözve. A fehér lepel testükön alig takar valamit, inkább még érzékibbé teszi őket. Az asztallal szemközti falon fehér drapériával letakart emelvény, rajta egy nagyobb serleg. Mint valami áldozati rítus kelléke. Pompásan mutatnak a falakon a virághalmok, akár valami római bacchanália díszletei. A falak mellett, körben fehér lepedővel lefedett matracok. Virágszirmokkal telehintett a talaj. Az egésznek olyan hatása van, mintha oltárt emeltek volna a kényelemnek, az élvezeteknek.

Hát, akkor áldozzunk Bacchus isten oltáránál! Mikor belépünk, a félmeztelen nők elénk siklanak, kézen fogva az asztalok melletti jókora faragott székekhez vezetnek. Kíváncsian várom e szent ünnep orgiáját! Annál jobban meglepődök, mikor kezünk hátrabilincselik. Bokánkat a székhez kötözik. Feleszmélni sincs időnk, máris meztelenül, kiszolgáltatott helyzetben fészkelődünk. Több mint két nő jut mindenkire. Oldalról körbevesznek, étellel, itallal kínálnak. Csodálkozom, hogy az ikrek nem mellém kerülnek. Egyre titokzatosabb minden. Remélem, nem mi leszünk az áldozati bárányok. Két hosszú hajú, barna huszonéves teremtés kényeztet. Türelmesen etetnek, itatnak. A vörösbornak egészen különleges aromája van. Mézédes, és sűrű, testes. Itatja magát. Hatásától különös módon ellazulok. Tudatom mélyén vészcsengő; ezek belekevertek valami narkotikumot! Megnyugtat, hogy a nők is sűrűn kortyolgatják a nedűt. Jackey fiú! Már megint hová cseppentél? Jelzem, hogy nem kérek többet a húsokból, egzotikus gyümölcsökből. Egy korty bort még meg kell innom. A szám sarkán kifolyó vörösbort egyikük nevetve nyalintja le. Tálakban vizet hoznak. Puha szivaccsal mosdatják le egész testem. Lomposka eddig is félmereven szemlélte az eseményeket, de ekkor még jobban felágaskodik. Hát, még mikor valamilyen bódító, kellemesen bizsergető, illóolajat masszíroznak belém fürge kezeikkel. Könnyű érzés száll meg, mintha a terem közepén lebegnék, méterekkel a talajtól. A zene ekkor ütemtelen lesz, mint a végtelen tenger, misztikus zörejek szaggatják egy hárfa andalító rezgését. A szirének eltűnnek hátunk mögött. Egy paraván mögül – amelyre eddig fel sem figyeltem -, előlibben egy fiatal lány. Derékig érő égővörös haja alól elővillan hófehér teste. Szinte világít a bőre. Mint márványból faragott antik szobor, méltóságteljesen áll meg velünk szemközt. Haján piros virágokkal ékesített örökzöld dísznövényből készült mirtuszkoszorú. Éles kontrasztként hat fehér bőrén a rózsaszínű lepel, amely öle köré tekerve, és egyik vállán átvetve fedi meztelen testét. Szabadon hagyott keblét félig takarja omlatag hajzuhataga. Mint egy istennő! Vajon mi lesz most? Mirtusz előrelép, kezében homokóra. A többi lány - fehér párnát szorítva magához -, a széksor végén áll libasorban. Végignézek társaimon. Én ülök középen. Jobbról Billgeci és Rahan, balról Pinakkió mellett Szexpír. Elhomályosult tekintettel, szinte tátott szájjal figyelik az eseményeket. A meglepődéstől némák vagyunk, mint a sir. Réveteg szemükben látom a bódító bor elvarázsló hatását. Mirtusz megráz egy vékony hangon csengő kis harangot, az első öt lány előrefut, a párnát elénk helyezve letérdelnek velünk szemközt. Székünk mellé üres kupákat helyeznek. Dúskeblű néz szemembe, majd combomon végigfuttatja kezét; finoman széttárja lábam. Mirtusz megfordítja a homokórát, megint megcsendül a harangocska. Dúskeblű szájába veszi golyómat, szívogatja. Nyelvével felfelé lendül. Lomposka keményen meredezik. Olyan hatalmas, hogy úgy érzem, ha lehajolnék, elérném számmal. Erre szerencsére nincs szükség, mert Dúskeblű a makk külső perifériáján kalandozik éppen. Nyelve fürge táncot lejt a kúp alatti árok és a peremgallér között. Forró nyelve megpihen a vérbő hajlatokban, hogy aztán annál intenzívebben lendüljön mozgásba újra. Mikor megjelenik egy erekciós csepp a tetőnyíláson, Dúskeblű „French Kiss”-je – francia csókja -, beteljesedik; rátapad ajka a makkra. Szokásával ellentétben most nem mohó; szopása gyengéden érzéki, mint Rimbaud verselő esszéi. Élveteg ábrándozásomat harangcsengés szakítja meg. Mirtusz megfordítja a homokórát. A nők felállnak, eggyel jobbra letérdelnek. A Rahantól felálló beáll a sor végére, elől Szexpír felálló farkát friss hús veszi kezelésbe; Szöszike. Mielőtt irigykedve pislantanék társaimra, Lomposkát dús ajak fonja körbe. Tüskehajú gazdája mandulavágású szeme valósággal megbabonáz. Alig szívja a makkot, inkább nyelve pörög sebesen. A homokszemek megint lefolynak, csengés, újra csere. Kék szem, szőke haj szopásba lendül. Olyan tiszta a szeme, mint a tenger. Mintha az időt akarná húzni! Mikor Tengerszemű érzi, hogy kilövelléshez közeli az állapotom, visszavesz a tempóból, nyelve megpihen Lomposka vastag törzsén. Mire megy ki a játék? Mellettem Billgeci nem bírja tovább, hiába hagyja abba a szopást Dúskeblű. Azonban, mielőtt szájába élvezhetne, Dúskeblű felkapja az odakészített kupát, és Billgeci kiáradó magját felfogja vele. Lassú pulzálással csordul ki az ondó, spriccelésnek nehezen nevezhetően. Addig veri a farkát, míg a puhuló testből minden anyag távozik a kupába. Dúskeblű félreáll zsákmányával, az újabb cserekor Billgecit kihagyják a sorból. Egy körrel később Rahan és Szexpír is kiesik. Egyszerre élveznek el, hasonló módon Billgecihez. Mikor a következő homokóra fordítás után Pinakkió is átadja magát az orális szex csúcspontjának, és spermája összegyűl a kupa alján, már csak én maradok magamra. Ágaskodó Lomposkát cserbenhagyja aktuális szőke szopógép. Vagy inkább fejőgép? Mindenki engem néz, izgalmam ettől még ajzottabb. Mirtusz leteszi a harangot és a homokórát, földön levő kupámba vörösbort tölt. Letérdel a párnára. Halványzöld szeme egy pillanatra rám siklik, majd figyelmét Lomposkának szenteli. Keskeny ajka kissé szétnyílik. Arca rózsaszín az izgalomtól. Mint a lepel, melyet visel. Szinte gyermeki ártatlanság sugárzik lényéből. Mennyi idős lehet? Tizenhat, tizenhét? Te jó ég! Fogadni mernék rá, hogy Mirtusz szűz! Úgy érint meg szájával, mintha először tenne ilyet. Kicsit ügyetlenül kezd hozzá, fogaival végigszántja a makk duzzadó peremét. Azonban engem ez a járatlanság még jobban tűzbe hoz. Ráfonja kezét a törzsre, komótosan húzogatja a megfeszült bőrt. Alig fér szájába Lomposka. Nyelve végre kutató kalandra indul. Mikor ezt párosítja a szívással, enyhén horpadó arcocskája mutatja megfeszült akaratát. Érzem, ahogy a sperma beömlik húgycsövembe, a közelgő ejakuláció hatására izmaim görcsös mozgásba kezdenek, elönt a gyönyör, lihegve nézem, ahogy Mirtusz csukott szemmel csak nyel és nyel… A ritmikus rángások megszűnése után, most először, mosolyogva rám néz. A teremben oldódik a feszültség; a nők éltető nevetéssel köszöntik Mirtuszt, mintha valóban most esett volna át az első leszopásán. Megfogja a borral telt kupát, fenékig üríti. Dúskeblű beleönti az összes ondót az emelvényen várakozó serlegbe, egy kis vörösborral elegyíti, majd Mirtusz felé tartja. Ő elveszi a serleget, és megissza! Egy virágkoszorút helyez nyakamba. Én vagyok a kiválasztott, mert én bírtam legtovább? Mi ez? Olyan ez az egész szertartás, mint valami áldozati beavatás, ahol mi csak „mellékszereplők” vagyunk. Remélem, nem mi leszünk a végső áldozatok! E gondolattól kicsit kiver a víz, főleg hogy bilincseink maradnak. Nem tudom eldönteni, hogy rabszolganők szolgálnak-e ki minket, minden titkos vágyunkat lesve, vagy mi vagyunk az áldozati bárányok, akiknek utolsó perceit édesítik meg. Azonban tovább folyik az étellel-itallal történő pajkos-pajzán kínálgatás, így csak arra a következtetésre tudok jutni, hogy kellemesen elszórakoznak velünk. Eddig semmi sem történt az ellenünkre. Sőt! Voltam már egy-két vadabb buliban, de ilyen misztikus hangulatban még nem volt részem. És még nincs vége Jackey! A bódító bor forrón árad szét ereimben. Pezseg minden porcikám. Hátrahőkölök, mikor Szöszikettő – éppen ő az egyik kiszolgálóm -, egy kék pirulával közelit felém. Mi ez? Úristen! Nem elég a narkotikum, még Viagrát is belém tukmálnak? Jelezni próbálom, hogy köszönöm, de erre nincs szükségem, de Szöszikettő gyengéd erőszakkal lenyeleti velem. Ki kell innom a bort is teljesen utána. Nevetve vizsgálja tátott számat; biztosan lenyeltem-e a csodabogyót. A többiek hasonlóképp járnak. Ahogy Billgeci arcát nézem, ő kifejezetten örül a Viagrának. Ezek szerint még komoly terveik vannak velünk. Ami ezután jön, az maga a csoda; az ikrek felvonulnak az emelvényre, és simogatni kezdik egymást. Lefejtik fehér leplüket. Lágy csókokat hintenek egymás arcára, mielőtt elmélyült csókolózásba fognak. Dúskeblű csatlakozik hozzájuk, majd egyre több nő szökken közéjük. Végül Mirtusz kivételével minden nő lázas nyalakodásba vegyül a színpadon. Mirtusz az asztalon ülve szemléli velünk együtt a leszboszi orgiát. Halk sóhajokat egyre hangosabb nyögések követik. Szorgosan dolgoznak a kiéhezett puncik vágyát csillapítani igyekvő nyelvek. Apró sikolyokba fulladó állati hörgések követik egymást. Különösen Bozontka és Dúskeblű hisztérikus kiabálása emelkedik ki a tömegből. A nők egymás hegyén-hátán keresik az örömüket. Teljesen megigézetten bámuljuk őket. Lomposka meg-megrándul, fejét a hempergő nők felé fordítja. Tüskehajú széttárt lábbal hanyatt fekszik, ölét Szöszike bodros fürtjei takarják. Szöszike formás puccsító popójában szorgosan matat egy türkizkék szemű szőke szépség keze, akinek lába közt Dúskeblű ujjaz, míg nuniját egy félhosszú barna szívogatja. Bozontka lába szétvetve áll, alatta Szöszikettő illeti nyelvcsapásaival. És így tovább. Bűvös körbe zárul egynemű szeretkezésük. Sokára csillapodnak. Mozgásuk lágy simogatásba fullad. Alaposan elkényeztették egymás klitoriszát, de – kérdem én -, mi újság a vaginális élvezetekkel? A meztelen nők – mint jóllakott nagymacskák -, gyümölcsöt, bort isznak. Kupával kezükben körém gyűlnek. Mi következik most? Szétnyílik a kör, megjelenik Mirtusz. Kezében éles pengéjű borotva. Úristen! Mit akarnak ezek? Komolyan megijedek. Nem szeretném, ha Lomposka lenne az áldozati bárány. Mirtusz megsimogat. Ne félj, mondja halványzöld szeme. Puha ruhával lemossa altestemet, ollóval körbenyirbál, majd borotvahabbal fújja körbe Lomposkát. Kicsit megkönnyebbülök. Pedig az a borotva mintha kicsit remegne. Mindenesetre ügyes mozdulatokkal szabadít meg szőrzetemtől. Csak egyszer vág belém egy elhibázott mozdulatnál. Lenyalja vérem. Remélem ez nem volt megtervezve!  Mirtusz leoldja testéről a lepedőszerű anyagot, amely bokájához csúszik. Vénuszdombja sűrű vörös fanszőrzettel borított. Felfekszik az asztalra, lábát szélesen kitárja. Nagyajka fénylik az izgalomtól. Különösen, mikor Dúskeblű nedves ruhadarabbal végigtisztítja hajlatait. Ollóval megrövidíti a hosszan göndörödő szőrszálakat, aztán kiemelkedő dombocskáját vékonyan befújja a habbal. Dúskeblűn látszik, hogy örömét leli e tevékenységben. Gyakorlottan veszi kézbe a borotvát. A vénuszdomb hamar simává válik. A szeméremajkak mentén is óvatosan körbeborotválja Mirtusz ágyékát. Végezetül újra lemossa a szőrtől megtisztított bőrfelületet. Minden készen áll a szertartáshoz. Ekkor Mirtusz testét tucatnyi kéz lepi el. Már aki hozzáfér. Finom női kezek masszíroznak fénylő illóolajat – amivel minket is bekentek -, testébe. Minden porcikáját alaposan bedörzsölik. Mirtusz szinte tocsog az olajtól. Az izgalomtól remeg a teste. Nemi szervén sokáig időznek felváltva szorgos kezek. Vulvája lüktet. Mikor abbahagyják, Mirtusz vágyakozva emeli csípőjét. Bokámról leoldják a kötelet, a széttárt lábak elé vezetnek. Hirtelen csend lesz, csak Mirtusz zihálása hallatszik. Ölünk egy magasságba kerül. Fejét felemelve kissé riadtan nyugtázza Lomposka irdatlan méretét. Minden szempár ránk szegeződik. A kezem még midig hátrabilincselve. Dúskeblű megfogja Lomposkát, a forrón lüktető párnácskák közé, a sikamlós hüvelybemenethez vezeti. Entrez! Szabad a belépés!

Átveszem a kezdeményezést. Lomposkát finoman tolom befelé, azaz csak tolnám, de akadályba ütközik. Most már biztosan tudom, hogy tényleg szűz! Rugalmas gyűrű gátolja a további bemenetet. Mirtusz szemébe nézek; ijedt a zöld szempár, aztán mikor Lomposkát határozottan beljebb lököm, átszakítva a szűzhártyát, aprót sikolt, ajkába harap. Letöröm a bimbódzó virágot. Nem akarok további fájdalmakat okozni, ezért óvatosan hatolok beljebb az izmos hüvelyfalon. Nagyon szűk a járat, de nem száraz. Érzem, hogy elérem a méhnyakot. Kijjebb csusszanok, majd újra vissza. Meghódítok minden millimétert. Mikor Lomposka makkjával feltolja a hátsó hüvelyboltozatot, Mirtusz újra felsikolt. Ezúttal már nem a fájdalomtól. A kéj hangja tör fel torkából. Pár perc múlva már bátrabban mozgok. Nők tartják a deflorált Mirtusz lábát. Az arcokon látom, hogy mindenkit magával ragad szeretkezésünk feltámadó heve. Dúskeblű leoldja bilincsemet. Végre! Mi van lányok, sikeresen levizsgáztam? Megdörzsölöm kissé gémberedett csuklómat, majd Mirtusz hófehér melleit. Bimbói merészen merednek felfelé. Nagyon szűk ez a friss punci, Lomposka felettébb örömét leli benne. Egyre virgoncabb. Növekednek a löketek, gyorsul légzésünk. Újra visszaveszem a tempót. Mirtusz fejét dobálja. Újra keskeny ajkait harapdálja. Csípőm mélyen előrelököm. Megáll az idő, kitágul a tér. Ez már egy másik dimenzió. Mintha a Mátrixban lennénk, mikor a pisztolygolyó csigalassúsággal szeli át a levegőt meghullámoztatva, így tör elő belőlem a gyönyörfolyam. Mirtusz hevesen megrázkódik a hüvelyét elöntő kéjlávától. A rátörő orgazmustól megfeszül teste, sikolyai repesztik a mennyezetet. Izomszalagjai pulzálva szippantják beljebb Lomposkát. Rádőlök reszkető testére, megpuszilom keblének alsó halmát. Simogatom bőrét. Kezem nyomán libabőrözik. Nem is ismerem ezt a lányt, mégis ahogy magához szorít, mintha régi szerelmespár lennénk; ezeréves szeretők hangtalan jelbeszéde lebeg. Arcán könnycseppek keresnek utat. Mozdulataink bensőségesek, szinte intimek. Felpillantok. Szégyenlős tekintetek peregnek le rólunk. A különös varázst latin amerikai muzsika hangja szakítja meg. Dúskeblű jön elő táncolva a paraván mögül. Oda rejtették a hifit? Időközben a fiúk is szabadulnak. Megcsókolom ujjam, Mirtusz ajkára illesztem. Leszállok róla. Combján halvány vércsík emlékeztet elvesztett ártatlanságára. A lányok friss bort hoznak a kupákba. Úgy értékelem a helyzetet, hogy a beavatási szertartásnak vége; kötetlen program következik. A bacchanália folytatódik. A fiúk hüledezve tárgyalják az eseményeket, stírölik a meztelen női testeket. Mennyei a hangulat, a testes vörösbor gyorsan fogy. Egy-két nő csatlakozik Dúskeblűhöz, majd a fiúkat is elcsábítják táncolni. Megkezdődik az első párkiválasztás. Mirtusz kábán tápászkodik fel az asztaltól. Kézen fogva maga után von a paraván mögé. Meglepetés! Boltíves átjáró mögött medence. Beleugrunk. Hamarosan a többiek is átszivárognak. Az ikrek mellénk csobbannak a vízbe. Játékosan évődnek. Örömmel látják, hogy Mirtusz nem akar kisajátítani magának, mikor megcsókolnak. Tettetett féltékenységgel fröcsköli le őket, aztán csatlakozik a víz alatti tapizáshoz. Dúskeblű is megjelenik az átjáróban, benyom egy gombot a falon, erre nagy erejű légbuborékok tőrnek fel a medence aljáról, több helyen magasra bugyog a víz. Azon hadakozunk, kinek sikerül ráülni az egyik buborékoló pezsgésre. Egy darabig élvezem a fenekemnek és golyóimnak feszülő impulzív nyomást, aztán Szöszike arrébb lökve átveszi helyemet. Kitaláljuk, hogy aki középen van, azt szorgos kézimunkával kényeztetjük. Egy darabig így cserélődünk, míg Szöszikettő felspannolt állapotban a medence széléhez von. A két lány jön utánunk. Szöszikettő a keskeny víz alatti kiugrón ülve széttárja lábát, Lomposkát magába vezeti. Pont alattunk tör fel egy levegőbuborék-forrás; kellemes e többszörös élvezet. Szétnézve látom, hogy társaim is áhítattal áldoznak a szerelem oltárán. Tekintve, hogy egy hímneműre majdnem három kiéhezett nőszemély jut, egész jó az arány. Szöszikettő becsukott szemmel élvez. Tesója és Mirtusz kétoldalt ülve simogatják. Hamarosan cserélek, Szöszikén a sor, hogy részesüljön egy kis vaginális gyönyörben. Lomposka egykedvűen dolgozik; már túl van a vágy mohó sürgetésén; vágtája megnyugodott bika szilaj döngetése. Úgy érzem, akár reggelig is bírnám a tempót. Lehet, hogy a kék pirula mégsem volt hülyeség. Miközben Szöszikét gyömöszölöm, mellettünk Mirtusz a medence szélén ülve hátraveti fejét; Szöszikettő lázasan lefetyel ölében. Jó a buli. Az indulatok kezdenek elszabadulni. Fürkésző szemekben gátlástalanul vadászó, zsákmányra éhes vadmacskákat látok. Szabad prédára várnak türelmetlenül. Billgeci eltűnik az átjáróban, két nő követi. Mintha menekülne. Pinakkió körül magasra csapnak a hullámok; látom, hogy formában van. Szexpírt sem kell félteni, a medence mellett, hanyatt fekve utasítja a nőket, mikor cserélhetnek pózt ágaskodó fütykösén. Révetegen rám néz:

-  Jack, engem meg ne büntess, de az imént majdnem beszóltam, hogy szüzet szüntess!

Rahan megjelenik a boltíves ajtóban. Farka félárbocra eresztve. Felemeli kezét.

-  Figyelem! Attention! – kiáltva próbálja felhívni magára a figyelmet, de Szöszike sikoltása megszakítja. Kénytelen megvárni, míg elhalkulnak a sóhajok. – Gyertek velem! Kitaláltam egy kis meglepit, viszonozni szeretnénk fogadtatásunkat! Please come on every body! Come on Ladie’s! Follow me! Alló! Mademoiselles! Nyomás fiúk, folytassuk a szelíd amazon, kontra szelíd motoros párbajt!

Vajon mit tervez ez az őrült? Szemei kéjben forognak. Kisvártatva összegyűlünk a nagyasztal körül. Rahan a bilincseket zörgeti kezében. Egymással szembehajoltatja a nőket a széles asztalon, kezüknél fogva összebilincseli őket. Ezáltal most ők kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe. Billgeci lelkesen segít Rahannak. Hat pár nő hasal egymással szemben tomporuk felkínálva. Mirtuszt a homokórával és a haranggal kezében az asztalfőre ülteti. A nők izgalommal telt nevető hangon sugdosnak egymásnak. Úgy tűnik, felettébb tetszik nekik az események alakulása.

-  Pszt! Szilenció! – kiáltja határozott hangon Rahan. – Fiúk, fokozzuk mi is az est hangulatát, az első körben kövessetek nemes cselekedetemben, a harangzúgás után mindig eggyel jobbra csere, a következő körtől szabad program!

Vibráló a hangja, kicsit talán dülöngél is. Kezébe önt egy adagot a jól ismert olajból, aztán elkezdi masszírozni Dúskeblű altestét.

-  Mindent a szemnek és a kéznek! Farkatok kordában tartsátok! – harsogja.

Lelkesen követjük barátunk utasítását; nem spórolunk az olajjal. Tüskehajú jut nekem elsőnek, gömbölyű fenekén tocsogtatom kezem, majd paskolás után széthúzom farpofáit, és bőségesen bekenem rejtettebb járatait is. Mirtusz zengő harangozásánál cserélünk. Mire Dúskeblűhöz érek, kicsit már zsibbad a kezem. A termet betöltik a női sóhajok. Mintegy véletlen, segglyukába dugom kisujjam utolsó perecét; meglepődésemre Dúskeblű felhördül, mélyebbre nyomja farát. Nehezen veszi tudomásul szabadulni akaró ujjamat a harangszónál. Szabály, az szabály! Nyugi kislány, megkapod még a magadét! Mire körbe érünk, többen elélveznek a kitartó simogatásoktól.

-  Fiúk! Úgy gondolom, itt az ideje, hogy komolyabb munkába fogjunk. Hajrá magyarok! – üvölti Rahan, majd Dúskeblűbe mártja felálló szerszámát. Mellettem Szexpír hágja Bozontkát, jobbról Billgeci szöszmötöl Szöszikettőn. Tüskehajú vágyakozva néz hátra. Szeme kérlelő. Nahát, Lomposkának nem kell könyörögni! Úgy alávágok, hogy felhorkant! Élvezettel keféljük körbe a nőket. Szegény Billgeci a harmadik homokóra forgatás után kidől a sorból. Van benne annyi lojalitás, hogy nem a hüvelybe élvez bele, hanem lélekszakadva odarohan Mirtuszhoz, és az arcára csurgat, majd szinte hálából, befészkeli magát lába közé, és megismerteti orális repertoárjával Mirtuszt. Szexpír bekiabál:

-   A hitványa kidől a sorból, maradunk négyen, keféljünk szilajul fiúk, ne érjen minket szégyen!

Dúskeblű kitágult orrlyukkal és puncival vár. Mint egy sárló kanca! Miközben Lomposka döngöli punciját, nagyujjam bedugom a fenekébe. A hatás frenetikus, ezért egy kis olajozás után Lomposka fejét is becserkészem a popsijába. Végbélizmai szorosan gyűrűznek össze a makkon. Dúskeblű hörög a kéjtől, tomporát nyüszítve tolja felém. Húha! Lehet, hogy rátapintottam a gyenge pontjára? Mikor beljebb nyomom csípőmet, hevesen rázkódva elélvez. Vakolatrepesztő az üvöltése. Kezdenek még jobban elszabadulni a vadabb indulatok. Mirtusz kezéből kiesik a homokóra, nagyot csattanva eltörik a padlón. Fejét hátravetve szorítja lába közé Billgecit, akiből csak verejtékező homloka látszik. Egy hosszú, barna hajút dug seggbe éppen Szexpír, mikor kirántja falloszát, és ráélvez a domború popóra.

-  Bocs fiúk, de ezt már én sem bírom, bíz isten, ha még egy nő hozzám ér; kinyírom! – pilledezik elnyúlva egy széken.

Aztán felcsillan szeme, mondatával ellentétesen cselekszik; bekap egy Viagrát a sarokban talált dobozból. Szöszikének fáj, mikor popsijába illesztem Lomposkát, ezért békén hagyom análnyílását, hagyományos módon kényeztetem. Pinakkió ekkor leoldja a bilincseket, és a köré gyűlt nők felett az asztalon állva hevesen verni kezdi hatalmas farkát, majd a kitöréskor igyekszik minél több arcra juttatni maradék magjából. Rahan Bozontkával külön műsorszámot ad elő; olyan féktelen vágtába fognak, hogy a hamarosan bekövetkező végkimenetelnél szinte lidércesen elfajult, túlvilági a hangjuk.

-  Testem súlytalan lebegő, farkamból mi jő, az már csak levegő! – mondja révedező szemekkel Szexpír két előtte guggoló szépségnek.

Szó, mi szó, én is elég furcsán érzem magam. Lomposka egyfolytában meredezik. A baj az, hogy már képtelen vagyok elélvezni, viszont e fokozott igénybevételtől időnként már fáj e vérrel telítődött állapot. Lomposka mintha begörcsölt volna. Elnyúlok egy matracon a fal mellett, tehetetlenül nézem, ahogy e bacchanáliát féktelenül élvező nők egymásnak adva használják testem saját gyönyörük kielégítésére. Valószínű, hogy már az összes nőt megbasztam az összes lehetséges testnyílásán többször is. Egy idő után már csak összemosódott körvonalakat sejtek vibrálni a levegőben. Nem tudom, ki kicsoda. Azt sem tudom, hogy hol vagyok. És egyáltalán; ki vagyok én? Tudatom tudattalanná foszlik. Ébren álmodom, vagy elájultam? Forog körülöttem minden; a nők a farkamon, a faltalan terem, mint vég nélküli mély verem, zuhanok le a mélybe, kapaszkodnék a foghatatlan szélbe, a sötét tenger parttalan óceán, arcok néznek vádlón talán, meghalt szeretteim sosem sárguló fényképe, mint reinkarnálódott testbe költözött félelmeim jelképe…

Szétrohadt vaginák bűzlő húscafatjai
kergetnek az ópium szagú éjszakában
üszkös romként merednek fölém
a letört nyakú borosüvegek
szilánkjuk átjárja testem
vérem a föld nedvével egyesült
röhögő dús ajkú száj mered elém
kilógó nyelve lila fagylaltot fröcsög
rám s a nikotintól sárga fogak zúzdaként
morzsolnak és köpködnek egy vénasszony
ősz hajszálait s mindez a nyakamba
fejem lelóg már borszagú az asztal lapja
a marihuánás cigaretta ráégett összenőtt ujjamra
talán el kéne menni innét gondolom hírtelen
tudatomból kisiklik a tér s hogy az idő végtelen
elfelejtem gyorsan mi ez a katarzis
farkasok ordítják fülembe nem menekülsz
nem te vagy az első ki végleg elmerülsz
fejem felkapom érzem a szilánkot
ahogy húsomba mélyed és ez a mocskos
éjszaka röhög rajtam most kell most
kell menekülni tör ki belőlem és rohanok
menekülök összeszorított ajkamon keresztül
préselem ki magamból az éjszaka szörnyű ízeit
elég volt elég volt már
gyűlölt múltam akar visszahúzni
a hajnalig tartó részeg orgiák
vajon ki lesz az erősebb lépteim fáradnak
el tudok-e jutni a hajnal gyógyító fényeibe?!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.