Hetedik

Kamaszkori emlékek megnevezhetetlen látomása gyötör. Lázas álmaim messzire repítenek. Valaki megfogja kapkodó fejem.

-  Bocs Jack, de olyan hangosan kiabáltál álmodban. Gondoltam, jót teszek, ha felébresztelek.

Billgeci ül felettem. Kába a fejem és hasogat, mikor felemelem. Körben a matracokon meztelen testek alszanak. Mellettem Szexpír húzza hangosan a lóbőrt.

-  Mi van? Hol vagyok? – motyogom magam elé, aztán megrázom fejem, aminek újabb hasítás a következménye. Óvatosan a hirtelen mozdulatokkal Jackey fiú! Lassan visszatérnek az emlékeim az elmúlt éjszaka vad történéseiről. Billgeci felsegít. Felszisszenek. Ölemben kínzó fájdalom. Lomposka még mindig ágaskodik! Egy lepedőt tekerek magam köré.

-  Hány óra van ilyenkor? – suttogom. – Az elmúlt időben teljesen megszűnt az időérzékem. Sokszor azt sem tudom, délelőtt van-e, vagy délután.

-  Ja, mióta itt vagyunk, én is hasonlóan vagyok e kérdéssel – válaszol Billgeci. Elmegyünk a medence mögötti konyhába. Dúskeblű ül egy széken, kezében gőzölgő kávé. Meglepődve felkiált, mikor meglát. Ágyékomra mutogat, mely valóban olybá tűnik, mint vitorlát büszkén feszítő árboc. Esdeklően simítja végig. Gyengéden eltolom magamtól. A kávéra mutatok. Miközben a széken ülve – állva – iszom a forró feketét, Billgeci franciául társalog Dúskeblűvel. Időnként halkan nevetnek. Gondolom, tárgyalják a nem mindennapi eseményeket. Égetően fáj Lomposka. Állandó merevedése kezd aggasztani. Vérszagra gyűl az éji vad. Vagy kávéra? Megjelenik Rahan. Fáradtan ül mellém.

-  Te Jack! Emlékszel, mit műveltél az éjjel?

-  Ha emlékeznék, lehet, hogy már elmenekültem volna.

-  Elég állat voltál. Le a kalappal előtted. Mind kidőltünk a sorból, de körülötted meg egyre nőtt a nők száma. Banyek, te úgy húztad nyársra őket, hogy szép lassan kifogytak mellőled. Ennyi Viagrát bevettél?

-  Hülye vagy. Nem tudom, mi van velem, de úgy begörcsöltem, hogy… nézz ide – mutatok Lomposkára –, még mindig olyan, mint a beton. Fáj.

-  Az anyját! Azt tudod, hogy ebből komoly bajod is lehet, ugye? Volt egyszer egy haverom, az járt így; olyan hévvel kefélte a csajt, hogy félrecsúszott a gát csontba a dákója, mire szikrázó szemekkel ugrott le a nőről, de a merevedése később sem szűnt meg, orvoshoz kellett mennie, ott kapott valamilyen injekciót.

-  Kösz, jókkal bíztatsz.

-  De komolyan, ez nem tréfa Jack!

Legyintek. Elmegyek a vécére. A csövelés komoly gondokat okoz. Annyira feszít e vérbő testrész, hogy képtelen vagyok normálisan vizelni. Mikor visszaérek, Billgeci beszél:

-  … hogy hazavisz minket.

-  Miről van, szó? Velem is megosztanád? – kérdem.

-  Dúskeblű azt mondja, hogy maradjunk, amíg jólesik, ők holnap utaznak haza, addig szívesen látott vendégek vagyunk. Amikor szeretnénk hazamenni, elvisz a ladikon.

-  Otthon mi lenne a program? – tűnődik Rahan. – Egész nap döglenénk. Szerintem használjuk ki ezt a rövid kis időt, e csodálatos teremtések között.

-  Nekem már elegem van – mondja Billgeci. – Én őszintén beismerem fiúk, hogy borsódzik a hátam, ha arra gondolok, hogy még egyszer kefélnem kell. Regenerálódásra van szükségem.

-  Majd otthon pihenhetsz eleget Billgeci – jön be Szexpír –, ha már nincs több geci, élvezd a napsütést a parton, hátha előkerül még egy tartalék patron. Vigyázz, mert annyi itt a sellő, mint eső előtt égen a felhő!

Abban maradunk, hogy rábízzuk magunk a sors szeszélyére. Dúskeblű sajnálkozva nézi legnemesebb testrészem. Aztán szeme felcsillan, magával húz. Tiltakoznék, de Billgeci fordít:

-  Azt mondja Salyne, hogy nyugi, csak segíteni szeretne rajtad. Nem akar rád ugrani, csak szeretne megnyugtatni. Lazítsál Jack!

Megmártózunk a medencében. Izmaim tovább görcsölnek. Odavezet egy ágyhoz a sarokban, hanyatt felfektet. Testápolót folyat kezére, becsukom szemem. Jólesik a masszírozás. Talpammal kezdi, majd apránként halad felfelé. Mint egy rutinos masszőr, próbálja ellazítani az izmaimat. Lomposkát elkerülve siklik feljebb. Halántékom sokáig dörzsöli, majd hasra fordít. Hátamon folytatja a kényeztetést. Bőröm vibrál a felgyülemlett feszültségtől. Újra hátamra fordít. Titkos csakrákat keresve nyomkodja talpam. Lehunyom szemem, különös érzés kerít hatalmába; érintése nyomán izmaim hirtelen ellazulnak. Érzéki gyönyör nélküli megkönnyebbülés vihara fut át rajtam. Felkönyökölök. Dúskeblű mosolyogva hasamra mutat. S’il vous plait! Átlátszó, fehér foltok folynak rajtam. Lomposka terhétől megszabadulva húzódik össze. Megszűnt a feszítő görcs! Tapsvihar körülöttünk. Most veszem észre, hogy jelentős nézősereg szemlélte Dúskeblű áldásos talpmasszázs tevékenységét. Míg a nők átveszik a konyhában az irányítást, elmerülünk a medence pezsgésében. Nemsokára ínycsiklandozó illatok csábítanak asztalhoz. Stílusosan francia hagymaleves az előétel, majd fondüföző edényt tesznek az asztalra. Fenséges a Calvadossal ízesített fondü, élvezettel mártogatjuk a franciakenyérből vágott kockákat az alma zamatú sajtételbe. Könnyű, fehérbort iszunk hozzá. Ebéd közben Billgeci lelkesen fordít:

-  Nem fogjátok elhinni, de képzeljétek el, hogy ez a rengeteg nő egy-két kivétel nélkül lelkes családanya hazájukban. Sokuknak gyerekei vannak; egyszóval tisztességes feleségek. Kivéve ezt az egy hetet, amit itt töltenek. Szinte kivétel nélkül jómódúak, akiknek férje ilyenkor azt hiszi, hogy az asszony eljött kikapcsolódni az egész éves rabszolgamunka után a barátnőivel. Mint észrevehettük, a natúrizmus lelkes hívei, és mint tudjuk, a szexet sem vetik meg. Nehéz elképzelni e vérmes perszónákról, hogy hazaérve eljátsszák az odaadó feleséget, de állítólag, így van. Salyne férje menő ügyvéd, ő bérelte ki ezt a szigetet. Ráadásul nem is egy helyen laknak, Franciaország különböző vidékeiről jöttek. Interneten tartják a kapcsolatot, ez a harmadik ilyen laza nyaralásuk, de Salyne szerint a velünk való kapcsolat messze felülmúlta eddigi nyaralásaikat. – Billgeci megdörzsöli a kezét. – Szereztem egy-pár e-mail címet!

-  Kíváncsi lennék, hogy korábban milyenek voltak a kanok, aktívabbak voltak-e, vagy kappanok – kuncog Szexpír.

-  Azt mondják, tavaly egy olasz focicsapattal jöttek össze, de azok közel sem értek a nyomunkba – adja meg a választ Billgeci.

-  Persze, jövőre meg majd mi leszünk a rossz emlékű motoros banda! – vélekedik Rahan.

-  Azért ennyire ne legyen gyenge az önbizalmad, Rahan! – válaszol Billgeci. – Ahogy hallom a véleményeket, a lányok nagyon különleges élménynek vélik a tegnapot. Nincs okunk szégyenkezni. Nem mindennapi teljesítményt nyújtottunk, különösen köszönhető minden Jack barátunk begörcsölt farkának. Te úgy szétkefélted ezt a sok francia dámát, hogy többen panaszkodnak enyhe alhasi fájdalmakról. Arról nem is szólva, hogy az a szépség, akinek elvetted a szüzességét, szerintem holt szerelmes lett beléd. Egyébként ő új a csapatban, titkolt vágya teljesült, hogy extrém körülmények között szabaduljon meg ártatlanságától. Vagy nézz rá a gyönyörű ikrekre; le se veszik a szemüket rólad. Egy a biztos, és most figyeljetek; Salyne megbeszélte a lányokkal, hogy szívesen randiznának velünk jövőre is, ha nekünk is lenne kedvünk hozzá.

-  Lenne-e kedvünk? – hitetlenkedek. – Kérdezd meg tőle, ki nem szereti a mennyországot?

-  Akkor jó, mert e-mailen tudjuk tartani a kapcsolatot.

-  Azt hiszem, ha hazaértünk, elmegyek egy francia nyelvtanfolyamra – mélázik Pinakkió.

-  Miért, nem kaptál elég francia nyelvleckét? – fordulok hozzá. Röhögés.

-  Milyen lehet az a férfi, akinek ilyen gyönyörű felesége van, mint például Salyne? El tudjátok képzelni, hogy nyugodt szívvel elengedi egy hétre kiruccanni ilyen távolra? – kérdi Rahan.

-  Én megőrülnék a féltékenységtől – véleményez Pinakkió –, ezért is, jobban érzem magam állandó barátnő nélkül.

-  Az én nézetem se pártolja a házasság és a tartós együttélés intézményét – mondom. – Az egész csak szokás kérdése. Ettől függetlenül el tudom képzelni, hogy ők boldog házaséletet élnek. Idejönnek a lányok, leeresztik a felesleges gőzt, aztán egy évig megint élik jól megszokott életüket, ami korántsem biztos, hogy olyan rossz lehet. Legfeljebb nem ennyire kicsapongó. Nézd meg őket; gazdagok és szépek!

-  Azt mondja Salyne, szívesen menne valakivel egy kört motorral! – tolmácsol Billgeci.

-  Mondd meg neki, hogy erről még nincs lekésve! Ha hazavisz minket, gurulhatunk egyet.

-  Kérdezd meg a többiektől Billgeci, hogy másoknak nincs-e kedve motorozni – mondja Rahan. - Részemről felajánlom szolgálataimat.

Billgeci fordítása után nagy a túljelentkezés.

-  Nem azért mondom srácok – nézek Dúskeblűre -, de szerintem őnekik a motorcsónakozás hasonló élményt jelent, mint nekünk a motor.

-  Ja - tűnődik el Pinakkió -, egy közös dolog biztos van benne; a szárazföld partja, ahol a mi szabadságunk véget ér, ott az övék is…

-  Milyen filozofikus gondolatod támadt, az agyad látom még nem túl bágyadt – így Szexpír.

Ebéd után még egy kicsit pancsolunk a medencében, majd fájdalmas búcsú következik. A nők kisorsolják, hogy ki az a négy szerencsés, aki még szűkösen befér a motorcsónakba Dúskeblű és mellénk. Mirtusz, Bozontka, Tüskehajú és Tengerszemű a kiválasztottak. Az ikrek nem akarnak elengedni, zokognak rajtam. Na, erre nem voltam felkészülve. Szöszike nekem akarja adni nyakláncát emlékbe. A nyakláncot, aminek köszönhetjük ezt a kölcsönösen gyümölcsözően alakult, felejthetetlen kalandot. Nem akarom elfogadni, de annyira erőszakos, hogy nem akarom megbántani. Cserébe odaadom két ezüstgyűrűmet az ikreknek. Lelkendezve szorítják keblük édes halmához az ajándékot. Merci, merci! – hallom sztereóban. Nem az a bajom, hogy sárgaarany a kapott ajándékom, amit nem szívesen hordok, hanem, hogy nem szeretem az emlékeket. Nem szeretek emlékezni, ezért az erre utaló tárgyaktól is ódzkodom. Örömük határtalan, mikor nyakamra csatolják a vastag láncot. Kisírt szemmel integetnek még sokáig. Au revoir! Bon voyage! – hangjuk messzire száll a hullámokon. Barnára sült meztelen alakjuk kiemelkedik a többiek mellől. Inkább ezt a képet fogom elraktározni agyamban, ha eszembe jutnak.

Szexpír elgondolkozva mormolja maga elé:

-  A nap pányvázza sugarakkal ott a fák ligetét, szexpediciónk elhagyja a Szirének Szigetét!

Mirtusz felszabadultan lebzsel körülöttem, hogy eltűnnek a vetélytársak. Dúskeblű Billgecivel társalog, Rahant Bozontka kerülgeti. A többiek a kabinnal ismerkednek. Dúskeblű büszkén feszít a kormány mögött. Jól néz ki. Formás fenekéhez a gesztikulálások közben néha hozzáér Billgeci. Vigyázz haver, a tűzzel játszol! Újra lenyűgöz a száguldás a vízen. Többnyire nyugodt tempóban siklunk, időnként azonban Dúskeblű megismerteti velünk a száguldás nehezen feledhető élményét. Mikor oldalról megtörünk egy hullámot, a nyugalmát bontó tenger fehér habú, csípős permettel támad vissza. Hosszú az út, mégis úgy tűnik, mintha nemrég szálltunk volna be, mikor kikötünk az apartmannál. Felnyalábolom ruháimat, mikor eszembe jut valami:

-  Van egy kis probléma. Nem látom, hogy a lányok hoztak volna ruhát.

-  Hú, banyek! – kiált fel Rahan. – Biztosan lent vannak a cuccaik a kabinban.

Mint kiderül, a nagy sietségben valóban elfeledkeztek erről az apróságról.

-  Egy dolog egy lakatlan szigeten, és egy száguldó motorcsónakon pucérkodni, de a motoron ez már kicsit durva lenne, nem gondoljátok? – vélekedik Rahan.

Pinakkióval összenevetünk. Barnaszemű és Ildikó jut eszünkbe, mikor a Velencei-tó felé, a kilátóba vettük az irányt a motorokkal, a két lány meg levetette felsőjét. Azért az kicsit más volt.

-  Mi legyen, hogy kedvünk továbbra is jó legyen? – tárja szét kezét tanácstalanul Szexpír.

Patt helyzet lenne, ha nagy sóhajtással nem lépnék előre.

-  Először is; igyunk egy kis Jack Daniel’s-t. Másodszor pedig a következő a nem mindennapi javaslatom…

-  Jaj, ne! – kiált közbe rémülten Billgeci.

-  Szolidaridáljunk a lányokkal; legyünk meztelenek mi is!

-  Jack, te nem vagy normális! – fakad ki újra Billgeci. – A helyi zsernyákok úgy bevarrnak minket, hogy jövőre se érünk haza!

-  Feltéve, ha találkozunk velük, vagy ha elkapnak! Én amondó vagyok, hogy egyszer élünk, menjünk egy kört! Volna szíved motorozás nélkül hazaküldeni e szépségeket? Szavazzunk! – mondom.

-  Részemről oké! – emeli kezét Rahan.

-  Ismertek. Fütykös lóbálásra bármikor benevezek. Polgárpukkasztásra meg még inkább – csatlakozik Pinakkió.

-   Ha választani kell e kérdésben, menjünk pucéran, lépésben! – adja tudtunkra véleményét Szexpír.

Billgeci lemondóan legyint:

-  Nem vagytok normálisak. De ha menni kell, hát menjünk!

Az öt nő egy cseppet sem tétovázik, mikor közöljük velük ötletünket. Az eszükbe se jut, hogy vajon férjük mit szólna egy rendőrségi jelentéshez, amelyben az szerepelne, hogy öt vad motorossal ruhátlanul szelték az országutat.

Nehéz megszoknom, hogy szőrtelen Lomposka. Mi van haver, te is beálltál a kopaszok közé? A lábtartó miatt felveszem a napszemüveg mellé a bakancsomat is. Így talán még jobban nézek ki, mikor kiengedett hajjal megindulunk a tengerparti úton. Jack, nehezen tagadhatnád le, hogy nincs benned egy jó adag exhibicionista hajlam! Gyerünk, rock and roll! Mirtusz két kézzel integet boldog-boldogtalannak, sikoltozik a többi lánnyal; szemmel láthatóan tetszik a lányoknak az önfeledt motorozás.

A fojtás nélküli kipufogókból hangos durranásokkal távozik az el nem égett benzin, mikor visszavesszük a gázt. Szilaj és vad a dübörgésünk, talán még a tenger is visszahúzódik egy röpke pillanatra. Mi szelíden mosolygunk zabolátlan vasunkon.

Konvojunk hatása enyhén szólva frenetikus. Az autók félrehúzódnak az út padkára, a szembejövők lépésre lassítanak. A gyalogosok első reakciója a döbbenet, aztán a lelkes kézlengetés. Kis idő múlva hosszú kocsisor követ minket. Bár lassú a tempónk, mégsem akar senki sem megelőzni minket. Egy fiatal lányokból álló csapat felrántja pólóját; fedetlen keblek nevetnek vissza ránk. Egy part menti étteremből kitódulnak a vendégek; idegen szavak kavalkádjának pozitív csengése árad felénk. Partról jövő srácok futnak egy darabig mellettünk. Az egész kezd átalakulni egy őrült, spontán felvonulássá. Az autósok jókedvűen dudálnak; érdekes, hogy most nem siet senki. Kis idő múlva megfordulunk, a hosszú kocsisor nehezen szűnik. Újra mögöttünk alakul ki torlódás. Előttem püspöklila Mercedes Vito. Ismerős. Magyar rendszám. Az ablakból három lány integet hevesen. Úristen! Ilyen nincs, és mégis van! Lehúzzák az ablakot. Szösszenet és Vörösbegy kiabálnak. – Hello, vagány a szerkód! Látjuk szépfiú, nem vesztegetted az idődet!

Mellettük Gina. Csak néz rám hatalmas sötétbarna szemeivel. Tekintete szinte beszél: tetszel nekem motoros fiú, kár hogy nem én ülök mögötted! Hidd el, jobban örülnél nekem! Lomposka is mintha pont őt nézné. Kinyújtják tenyerüket. Belecsapok. Jobbról rendőr kismotorral. Kikerekedett szemmel bámulja a pucér menetet. Aztán rádiójához kap. Rendes a Vito sofőrje; mintegy véletlen, ráhúzza a kormányt, a kismotoros rendőr kénytelen kelletlen letér egy mellékútra. Azt már nem várom meg, míg utánunk jön; felgyorsítok. Visszafelé szinte már tombolnak az emberek. Mintha egy verseny utolsó méterein mennénk a cél előtt. Szemből rendőrautó érkezik. A dugóban képtelen megfordulni, úgy látom, az autósok nem sietnek szabad utat engedni. Mikor befordulunk az apartmanhoz, és becsukjuk a kaput, akkor húz el az úton szirénázva. A Mercedes Vito eltűnt, nem látom sehol.

-  Ezt éppen megúsztuk! – sóhajt fel Billgeci.

-  Erre a kellemes kirándulásra muszáj inni, különben is, kezdek újra az emberekben hinni! – kiált fel Szexpír.

-  Ja, jó fejek voltak. Úgy láttam, nagy sikerünk volt – mondja Rahan.

A francia ladyk el vannak ragadtatva. Mirtusz csókot dob az arcomra.

-  Kösönom! – selypíti.

-  Látom Jack, te már adtál egy kis magyar nyelvórát is – hallom Pinakkiót.

Irány a terasz, Rahan piát tölt, Pinakkió Döglégy Zolit tesz be a hifibe. A magyar rapkirály fennkölt gondolatait bár nem értik a nők, a szuggesztív ritmusra dobálják fejüket.

-  Mi van, megint buli van? – összegzi a hangulatot Szexpír. – Úgy látom trendkívüli a hangulat, ha mindenki ily esztelenül mulat! Ez nem szesztelen, hanem szeszméletlen!

Koccintunk, rajtam kívül mindenki whiskey-colát iszik, én tisztán döntöm magamba a nemes italt. A nők felpattannak, önfeledten rázzák magukat a zene ütemére. Heves csípőmozgásuk olyan erotikus, hogy Lomposka megmoccan. Én is táncolni kezdek, majd a fiúk is csatlakoznak. Mirtusz kerek popójával dörgölődzik Lomposkához, aminek az eredményeképp Lomposka beáll az izgató farpofák közé. Mirtusz nevetve combja közé szorítja. Addig mesterkedünk, amíg benedvesedik. Úgy látom, megint én indítom a műsort. Lomposka nehezen fér be a járatba, de azért apránként meghódítja a kéj-odút. Mellbögyörészés közben élvezem a parti szél feltámadó fuvallatát. Hírtelen sötét felhők gyűlnek fölénk, a szél egyre erősödik. Kövér esőcseppek koppannak bőrünkön. Míg mi tovább szeretkezünk az esőben, egyre terjengőbb vággyal, addig a többiek bemenekülnek a fedett terasz alá. Két pár eltűnik az ajtó mögött. Dúskeblű reménytelenül furulyázik Billgecin. Csak annyira telik tőle, hogy félmerev állapotban apró szusszanásokkal beleélvez Dúskeblű szájába, aki csalódottan húzogatja tovább Billgeci petyhüdt vesszejét. Pinakkió visszaszerzi a becsületet; miután Tüskehajút gyors vágtára kényszerítve kielégíti az ölébe ültetve, gigászi falloszát hátulról Dúskeblűbe meríti, aki felhorkan e váratlan tettől. Békén hagyja végre Billgeci fonnyadt kakasát, és hálásan tekint Pinakkió férfiasságára. Ez az a pillanat, mikor Mirtusszal felérünk a gyönyör hullámtetejére. Szűk punciját elárasztom magommal. Mirtusz remegve dől előre, majd letérdelve sokáig nyalogatja, nyugtatgatja a nehezen csituló Lomposkát. Csuromvizesen futunk be a házba. Igéző látvány szemtanúi lehetünk. Rahan hanyatt fekszik az ágyon, rajta Tüskehajú lovagló ülésben, aki mögött Szexpír szorgoskodik. Ez igen! Tetszik a szendvics figura. Egyszerre kényeztetik a lányt vaginális és anális örömökkel. Rahan fején Tengerszemű nyalatja magát, míg melleit Tüskehajú csókolgatja. Kéz a kézben állunk az ajtóban Mirtusszal. Arról is megfeledkezünk, hogy törülközőért jöttünk be. A négyes szeretkező ember halom hangosan nyögdécsel. Tüskehajú gügyögése veszett ordítássá fejlődik. Megjelenik mögöttünk Dúskeblű és Pinakkió. Mi van, ti is fáztok, vagy csak a kíváncsiság hajtott be benneteket? Pinakkió szerszáma még mindig üzemkészen áll. Dúskeblű halkan kérdez valamit Mirtusztól, mire az kicsit szomorúan, de bólint. Dúskeblűnek tüzel a vágy szemében, szerintem akkor is megvalósítaná tervét, ha Mirtusz ellenkezne. Itt senki sem tulajdona senkinek. Minden szabad akaratból történik. Nincsenek párok és megkötések. Ki nem mondott szabálytalan szabályok vezetnek minket. Tudom, mit akar Dúskeblű. Azt már tudom, hogy szereti az análszexet. Dúskeblű ránéz Lomposkára, aki a látvány és a rá váró új gyönyörök hatására újra páncélosodik. Odafekszünk hasonló alakzatban a szeretkező négyes mellé. Pinakkió van alul, tekintettel nagyobb méretére, Dúskeblű vágyakozva beleül, én meg szép finoman hátulról beléhatolok. Mirtusz egy darabig félrehúzódva néz minket, mint aki nem akar részt venni e mókában, majd hátulról simogatni kezdi fenekemet. Mellettünk szétfonódik a négyes, elbűvölten szuszogva legeltetik szemüket rajtunk. Pinakkió diktálja a ritmust, én hozzá alkalmazkodva döngetem Dúskeblű táguló segglyukát. Lábunk néha összeér. Jó ideig tart már a menet, kicsit zsibbad a lábam, mikor megérzem Mirtusz nyelvét a fenekemben. Lomposka abban a pillanatban pumpálni kezdi a forró spermát. Dúskeblű vihog, szörcsög, egyre hangosabbak a oui!, oui! kiáltások, egész testében megremegve üvölt, attól tartok fejemre szakad a csillár. Pinakkió is követ minket az orgazmusba, a vékony izmokon keresztül érzem farka pulzálását, ahogy mélyen a hüvelybe ereszti terhét. Reszketve dőlünk az ágyra. Simogató kezek óvják az idő lüktetését. Talán el is bóbiskolunk. Dúskeblű áll fel elsőként. Elbúcsúznak a lányok. Most tényleg feláldozzuk a törülközőinket, hűvös van; az öt nő fázósan tekeri magára őket. Puszi-puszi, Mirtusz szeme szomorú, Dúskeblű úgy magyaráz, mintha érteném.

-  Azt mondja, nagyon köszönnek mindent, és valóban nagyon szeretnének jövőre is találkozni velünk – fordít Billgeci.

Még mindig esik az eső. Ennek ellenére kifutunk velük a stégig. Integetős búcsú után irány be a házba. A francia dámák elhagyták a szárazföldet, magunkra maradunk. Üres vagyok, mint visszaváltásra váró pet palack.

A fiúk elfekszenek. Testük őrzi az átélt órák parázs varázsát. Billgeci elgondolkodva nézi a plafont:

-  El sem hiszem, hogy mindez velem történt meg.

-  Mintha minden arról szólna, mi vágyaink megvalósulása volna… - mélázik Szexpír is.

-  Ezek után, mit fogunk csinálni holnap? – sóhajt Rahan.

-  Annyi volt a sok zsötem, hogy mára már nincs több ötletem – fejezi be részéről a társalgást Szexpír.

-  Elért minket a femme fatale – sóhajt Pinakkió.

-  Ca va comme cela. Jó ez így – zárja le az érzelgős dumát Billgeci.

Terveink szerint holnapután lesz a hazautazás napja.

Az ablakból nézem az egyre jobban ömlő esőt. Kisétálok a szabad ég alá.

Sír a felhő – egy szellő kupolán csorgatja végig festék lemaró könnycsepp fájdalmán keresztül – szürke jelenléte megfeszül – nedves kőarcunkon menekül; csírátlan földbe maródva tenyérnyi boldogtalanságát kiáltja reményhegyeinknek: Nézd, nézd, milyen eszményi!

Talán, ez nem is valóság, hanem egy gondtalan álom? Lehet, hogy otthon fekszem az ágyacskámban, nemsokára felébredek? Nem! Ilyen kövér esőcseppeket nem fakaszthat más, csak a valóság, behunyt szemhéjamon át is érzem a tenger sós illatát, próbálom ízlelni e perc áhított pillanatát…

Sokáig állok az enyhülő esőben. Eszembe jut a pár nappal ezelőtti hangulat, amikor érkezés után néztem a tenger éjszakai fényeit. Azon kívül, hogy akkor nem esett; milyen másként láttam e tájat. Az élménydús heppening után másnak látok mindent. Kellemes emlékek kísértenek. Mást jelent a tenger csillogása, Lomposka kopasz ragyogása…

Hirtelen, mintha nem is lett volna, eláll az eső. Páradús illatok csapnak fel. Megtisztultan megyek vissza az épületbe. Mindenki alszik. Szexpír szokás szerint horkol. Lefekszem. Nem jön álom a szememre. Valami megmagyarázhatatlan erő vonzását érzem. Jackey, mi van veled? Egy idő után megunom a fal bámulását. Mikor nagyon zsong az agyam, csak egy orvosság van; egy kis céltalan motorozás mindig megnyugtat. Felöltözöm, kitolom a motort az útra. Nem akarom felébreszteni a többieket. Magam sem tudom, merre menjek, de ebben ez a legszebb. Találomra jobbra, Rijeka felé veszem az irányt. Az eső utáni pocsolyákban kandeláberek sárga fénye tükröződik. A Shadow engedelmesen dől a kanyarokban. Nem sietek, egyre jobban érzem magam. Ahogy nőnek mögöttem a kilométerek, egyre tisztultabb a fejem. Hangulatváltozásom szívderítő. Lassan megint más színben látom e világot. Mintha kiszellőzném bukótlan fejemből az elmúlt napok paradicsomi emlékét. Úgy érzem, másfajta élmények várnak rám az elkövetkező napokban. Rijeka előtt megállok egy éjjel-nappali benzinkúton. Csurig tankolom motorom, fizetek a shopban. Kimegyek, felülök a motorra. Tudom, ha most visszaérek, könnyű álmot fog sodorni felém a tenger. Valami mégis azt súgja, mielőtt elindulnék, hogy várj, várj még Jackey! Na jó! Rajtam nem múlik, engedek az érzésnek! Arra gondolok, bemegyek a benzinkút presszójába, iszom egy üdítőt, hátha attól elmúlik a belsőmet marcangoló delejes erő vonzása. Benyitok, éppen leülnék egy asztalhoz, mikor a hatodik érzék megszólal; valaki néz Jackey!

Két asztallal odébb ott ül húszéves kiadásban Gina Lollobrigida. Óriási barna szemeivel szomorkásan bámul, majd elkapja tekintetét, mint aki nem akar tolakodó lenni. Gina! Ő meg hogy kerül ide? Akár azt is megtehetném, hogy tudomást se veszek róla. De az a figura nem én lennék. Napok óta ábrándozom ezekről a szemekről. Mióta megláttam az autópálya mellett, nem tudom kiheverni a látványt. Pedig a lány nem az én stílusom; róla nem azt mondanák, hogy lezserül vagány a megjelenése, hanem azt, hogy elegánsan csinos. Ráadásul érzékien gyönyörű. Pedig az elmúlt napokban sem akármilyen hölgyekkel volt dolgom, de a francia mademoiselle-k szépségük ellenére is mások voltak. Ennek a lánynak olyan mágneses kisugárzása van, hogy ide vonzott olyan messziről! Még, hogy nincs telepátia! Mikor felállok, tudom, hogy sorsunk azt akarta, hogy végre találkozzunk ma.

-  Szia! – köszönök rá. – Emlékszel rám?

-  Szia Jack – válaszol mosolyogva. Győzelem, még a nevemet se felejtette el. Lehet, hogy beszédtéma voltam a barátnőivel, a meztelen motorozós találkozás után?

-  Hát te? Bejön az ember gyanútlanul ebbe az isten háta mögötti benzinkútra, aztán találkozik álmai hölgyével? Hogy lehet ez? Szabad ez a szék, nem vársz senkit?

-  Csüccs le. Hosszú történet. És te, mit keresel itt? Hol hagytad a vörös hajú barátnődet? Most mintha jobban öltözött lennél, mióta utoljára láttalak. Elkaptak a rendőrök?

-  Nem tudtam aludni, és most már tudom az okát. Csodás véletlen, hogy végre megtaláltalak.

Mosoly elillan.

-  Mindenkinek ezt a szöveget tolod a képébe? Nekem ez a tempó túl gyors. Visszavehetnél egy kicsit. Szóval, hol hagytad a barátnődet?

-  Miatta nem kell aggódnod, ha ezért vagy elutasító velem szemben. De ha gondolod, egy perc alatt lelépek, bár nem szívesen tenném. Nem is ismerlek, mégis tudom, hogy hiányoznál.

-  Ne haragudj. Ha nincs más dolgod, nem szeretném, ha elmennél.

-  Na jó, kezdjük elölről, oké? Van valami benned, ami őszinteségre késztet.

-  Ezt már mások is mondták. Sokan szeretnek visszaélni ezzel az érzéssel.

-  Nem tudom, de mióta megláttalak az országút mentén, nem tudlak kiverni a fejemből. Pedig hidd el, próbálkoztam vele. Erre, mikor már kezdem feladni az utolsó reményt, bejövök ide, te meg itt ülsz egyedül az éjszaka közepén. Most mit gondoljak, ha nem azt, hogy rám vártál, ugye?

Megint kacag. Fitos állán az apró gödröcske mélyül.

-  És sikerült benzint szerezned? – tereli el a szót. – A lányokkal sokat találgattuk, hogy mi lett veled.

-  Na, figyi, Gina. Én is emlékszem ám a nevedre. Azt javaslom, mindenki mesélje el, hogy mi történt vele, mióta kifogyott a benzinem. Oké? – Bólint. – Én rövid leszek. Pályamunkások adtak akkor naftát. A barátaimmal a tengerparton lakunk Lovran mellett. Az elmúlt pár napunk kellemesen telt el, mint azt te is észrevehetted, időnként némi hölgy társasággal is sikerült fűszereznünk az időtlen percek édes ízét. A zsaruk meg szerencsére nem kaptak el, hála ez a nagydarab barátodnak is, aki elzárta a motoros rendőr útját. Ennyi. Jelenleg a fiúk magányosan pihenik ki az elmúlt napok fáradalmait. Ha gondolod, beavatlak a részletekbe, de most te következel.

-  Ja – mondja elgondolkozva. – Bob nem a barátom, hanem a főnököm volt.

Mégiscsak kurva. Ahhoz túl nyílt ez a tekintet. A múlt idő mindenesetre jó jel.

-  Volt? És mit dolgoztatok? – lemondóan várom a választ. Sóhajt.

-  Nem is értem magam. Itt ül velem szemben egy idegen motoros fazon, én meg arra készülök, hogy kitárjam előtte az életem. Nem nonszensz ez egy kicsit?

-  Ne felejtsd el, az se hétköznapi, ahogy találkoztunk. Egyébként se szeretem a normális dolgokat.

-  Azt mindjárt gondoltam. Aki anyaszült esztelenül motorozik az országúton… Nem annak a típusú turistának gondollak, aki a tengerparti nyaralást egész napos napozással tölti el.

-  Ebben igazad van. Szeretem a polgárpuffasztó dolgokat. És még mindig nem tudok semmit rólad, pedig majd elégek a kíváncsiságtól. Gina. Nagyon szép neved van, és illik hozzád.

-  Hm. Jack. Meg sem merem kérdezni, mi a valódi neved. Tudod, a férfiak úgy vannak velem, hogy nem mernek megszólítani. Tudom, hogy nem vagyok csúnya, de mivel roma származású vagyok, sokszor arra gondolok, hogy az miatt.

-  Hát, én először inkább olasznak néztelek. Roma? Ne ijedj meg, nem vagyok rasszista!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.