Kilencedik

Gina mozgolódására ébredek. Világosság szűrődik be a szobába. Finoman kibontakozom öleléséből. Átfordul, tovább szuszmákol. Megütközve észlelem, hogy a kotongumi rám ragadva jön utánam. Úgy rám száradt, hogy alig bírok megszabadulni tőle. Irány a mosdó. Zuhanyozás után főzők két kávét, a csészéket egyensúlyozva megyek vissza a hálóba. A finom illatra Gina szeme kipattan, beleszippant a levegőbe, a vékony takarót magára szorítva felül.

-  Jó reggelt! Isteni ébredés!

-  Üdvözöllek a Paradicsomban! Cukrot, tejet? – nyújtom felé a csészét.

-  Kösz, én natúrban iszom a kávét. Hogy vagy?

-  Perfekt hangulatban ért e reggel, a rám ragadt, elhasznált kotongumit leszámítva.

-  Annyira azért nem volt rossz, ugye?

-  Igazad van, egy idő után, ha bemelegszik az ember; képes akár elfelejteni e védőöltözéket.

-  Soha nem szoktál védekezni?

-  De, ha eszembe jut. A baj az, hogy többnyire eszetlen vagyok. Gina, azt azért jó, ha tudod, hogy te vagy az első nő, aki itt aludt nálam. Nem szoktam senkit sem idehozni.

-  Megtisztelve érzem magam. Te Jack! – réved a szemközti falra a tekintete. - Már az este is akartam kérdezni, hogy azok a szamuráj kardok valódiak?

-  Nem Japánból származnak, de edzett pengéjűek. Egy pesti mesteremberrel készíttettem valamikor.

-  És tudsz is velük bánni?

-  A magam módján. Régen az edzőmmel sokat gyakoroltuk a japán kardforgatást, a ken-jutsut.

-  És az oklevél a sarokban a sok japán írásjellel? Ha jól nézem az angol szöveget, akkor te kiérdemesültél arra, hogy a kyokushin karatéban az 1.dan fokozatot viseld. Most már értem, miért van a karodra tetoválva az a zord tekintetű szamuráj. Nem ismerem túlzottan a harcművészeteket. Egy barátom járt egyszer shotokan karatéra. Mi a különbség a kettő között?

-  Mindegyik stílus másfajta irányzatot képvisel. A kyokushin nem tartozik a tradicionális japán ágazatok közé, inkább erőkaraténak szokták hívni. A különböző technikák célja nem a jelzés, és a bemutatás, hanem a teljes erővel, hatékonysággal végrehajtott küzdelem. A karaténak ez az irányzata valódi harcosokat nevel. A versenyek általában full contact rendszerűek, tehát az győz, aki talpon marad.

-  Az elég kemény lehet. Most már értem, hogy Fred miért harapott olyan gyorsan fűbe.

-  Én igyekszem kerülni az erőszakot, de mostanában megtalálnak az erős emberek. Tudod, annak idején, kiskamasz koromban, elég korán kezdtem élni az életet. Lehetett valami a fizimiskámban, amitől állandó jelleggel belém kötött boldog-boldogtalan. Arra gondoltam, ha elkezdek karatézni, ez megszűnik. Valóban, ahogy múlt az idő, és teltek az évek, egyre ritkábban került sor utcai verekedésre. Mióta abbahagytam, újra van egy-két kalandom.

-  Miért hagytad abba, Jack?

-  Hú, te lány, túl sokat kérdezel! Volt egy sérülésem; egy versenyen szétrúgták a térdem. Mire helyrejött, annyira belemerültem a bizniszbe, hogy hétről-hétre halasztottam a visszatérést. Aztán, mikor meghaltak szeretteim, kicsit szétesett minden körülöttem. Időnként itthon szoktam edzeni. Ez teljesen más, mint edzésen, de arra jó, hogy kondiban tartsam magam.

Gina önfeledten kinyújtózik, kebléről lehull a takaró.

-  Gondolom, unod, ha olyant mondanak neked, hogy szép vagy.

-  Bármilyen furcsa, de tévedsz. Lehet, hogy eddig nem volt szerencsém a hapsikkal, de az a kevés, aki volt, az inkább magával volt elfoglalva.

-  Nem vagyok az a bókolós fajta, de ha rád nézek, az első gondolatom az, hogy gyönyörű vagy!

-  És, mi a második?

-  Hogy de jó lenne megdugni!

-  Bolond vagy, de aranyos bolond! Na gyere, kapsz egy jó reggelt puszit!

Arcommal közelítek, de bohókásan ellöki fejem.

-  Nem te! Őt akarom megpuszilni – mutat Lomposkára, aztán hanyatt dönt.

Művészi finomsággal kezelésbe veszi legnemesebb szervem.

-  Szeretném kárpótolni ezt a drágaságot, amiért az éjjel ráhúztam azt a csúnya gumiköpenyt! – mondja mindezt úgy, hogy közben ajka súrolja Lomposka vörösödő makkját. Átengedem magam a kényeztetésnek, széttárom combom. Nem tudom, hogy a lányokkal folytatott leszbikus élvezeteknek köszönhető-e, de az orális tevékenységet meglehetősen tökéletes készséggel űzi. Felettébb ingerlően hat rám, ahogy dús ajkai körbefonnak. Nem esik bele abba a csapdába - ami sok nő szopását egyhangúvá teszi -, hogy mozdulatai monoton gépiesek, hanem taktikája - ha lehet ezt annak nevezni -, abból áll, hogy váltogatja a különböző helyszíneket, és technikákat. A makk után a törzset, majd a golyóimat részesíti figyelemben. Mindezt más-másfajta kivitelezési variációk változtatásával műveli. Egyszer finoman szop, aztán nyelve indul játékos hadra, majd újra szopni kezd, ekkor erősebb, intenzívebb a hatás, hogy aztán a szívást megszüntetve csak a nyelvkörzést érzem növekvő feszültségtől terhes, zsibbadó, ötödik végtagomon. Kezdem elveszíteni kapcsolatom e világgal. Hiába próbálom Ginán tartani tekintetem; tetszik a látvány - bár rakoncátlan hajzuhataga időnként eltakarja bájos pofijának érzéki játékát -, mikor érzem a kitörést, fejem hátravetem, lecsukott szemmel adom át magam a gyönyör feltörő öröm-orgiájának. Meglepődve észlelem, hogy a spermalövedékek nem a torkát, hanem a levegőt ágyúzzák; az utolsó pillanatban félrerántotta fejét. Melegség folyik hasamon, majdnem mellkasomig spriccelt fel a vágytenger első hulláma. Kezével feji ki a maradék cseppeket.

-  Jó volt? – kérdi bátortalanul. – Ja, ez felért egy kárpótlással – válaszolom erőtlenül.

Gina kezéről letörli egy papírzsepivel a fehér foltokat, majd az ajtó felé indul. – Bocs, de mindjárt bepisilek! – kiáltja vissza, majd kiiramodik.

Törülközőbe csavarva tér vissza. Alig bírom kihámozni. Le vagyok nyűgözve e testtől. Kábulatba ejt bronzszínű, szappantól frissen illatozó, hamvas bőre. Pajzán gondolatom támad; számmal oltanám a vágyat! Én az ágy szélén ülök, ő előttem áll meztelenül. Egyik lábát felhúzom az ágyra, hogy hozzáférjek varázslatos kelyhéhez. Szinte hozzáragad nyelvem, az izgató mézesköcsög teljesen lázba hoz. A gyorsuló sóhajokat hallva úgy konstatálom, hogy őt is. Mohón nyeldesem kéjnedvét. Hamar kitapasztalom, hogy Gina csiklója jobban szereti a finom nyalakodást, mint az erősebb szopogatást. Mikor két ujjam feldugom hüvelyébe, hátradönt az ágyon, ágyéka rám nehezül. Rövid birkózás után alám kerülve folytatom a puncinyalást. Érzékenyen reagálok reakcióira, e testszínjáték eléri célját; Gina csípőjét magasra emelve elélvez. Nem kiabál; vibráló hangja érzéki szusszanásokkal jelzi a csúcspontot. Ujjaim vastagon vajazva a punci nedvekkel kicsusszannak. Apró csókokkal csitítom leszálló rezgéseit. Mélyen magamba szívom a csodás illatot, mielőtt keblére von. Gina csendesen piheg fejemet simogatva.

-  Mi volt ez? Majdnem elvesztettem az eszméletem – suttogja.

-  Egy földre szállt angyal széttárta előttem szárnyait, nehezen titkolta előlem viharos vágyait. Szerető mosolya simogatta arcomat, mikor hűsítő nedvével oltottam szomjomat.

-  Egy költő lakozik benned.

 Lomposka meg ágaskodik. Mintegy véletlenül hozzáér combjához.

-  Jól érzem, hogy ez a drágaság megint tettre kész?

-  Hát, ha van még abból a kotonból, lehet, hogy hasznát vennénk - mondom, miközben elemelek egyet az éjjeliszekrényről. Kibontom, szétfeszítem, ráhúzom, legörgetem. Harcra kész vagyok.

-  Látom, már nem kell segítség, megy ez neked, mint purdénak a cigánykerék.

-  Jó hasonlataid vannak.

E tárgyilagos párbeszéd közepette beillesztem Lomposkát az átnedvesedett vágásba. Elhatározom, hogy kiteszek magamért. Végül is; egy orgazmuson már túlvagyok, Lomposkán meg úgyis rajtavan a magömlést késleltető gumi, így bőven van lehetőségem arra, hogy Ginával kipróbáljam a szeretkezés pózainak legszélesebb repertoárját kettőnk testének fizikai határának tűrőképessége vizsgálatában. Először nyakamba veszem lábait, majd ötperces csiki-csuki után Ginát eléri a hüvelyi orgazmus gyönyöre, de nem hagyok sok időt lazításra, kispárnát teszek feneke alá, melléhez tolom combját, míg én szorosan térdepelve újra felszítom vágyát, aztán lábait leeresztve popsija alá nyúlva emelgetem csípőjét. Felém nyújtja kezét, magamhoz húzom, ölembe ülve lovagoltatom. A szaporodó iram végén újabb rázkódás fut át testén. Halkan vonít. Nyakamba fúrja fejét, könnycseppet érzek vállamon. – Nincs semmi baj, ugye? – kérdezem, de csak annyit válaszol: - Annyira jó, Jack, ez fantasztikus! Miket művelsz velem?

Hú! Pedig még bele se melegedtünk! Milyen pasikkal volt dolga eddig? Hagyom, hogy leomoljon az ágyra, oldalhelyzetben van, ebben az embrió pózban lepem meg, majd anélkül, hogy kihúznám Lomposkát, hasra fordítom. Összezárt lábakkal fekszik alattam. Megbűvölten nézem formás farát e tünemény testnek, míg fekvőtámaszszerű mozdulatokat végzek rajta hátulról. Aztán lassan hátrébb vonom, négykézlábra kényszerítve tornázunk tovább. Gina egész testében remeg. Csatakosak vagyunk. Az ágy széléhez húzom, egyik lábam a talajon, a másik az ágyon, így járom a virtustáncot ki-be ütemesen. Ezúttal hangosabban élvez el. Mikor megfordítom, nevetése könyörgő:

-  Ne haragudj, de én kidőltem a sorból. Nem bírom tovább. Gyere csak nyugodtan, azt szeretném, ha neked is jó lenne, de én már nem tudok megmoccanni. Nagyon szégyellem magam, de kikészültem. Gyere, gyere Jack, csináld még, vagy mondd, hogy mit szeretnél!

Nem válaszolok. Folytatom a násztáncot e megfáradt nőn, aki már nem viszonozza, csak tűri csípőm lökdösését. Nem baj, majd szorgos edzéssel formábba hozzuk! Lomposka kezd begerjedni. Mikor érzem, hogy feltörekvő érzelmeim küszöbén állok; kirántom Lomposkát, a kotont félredobva Gina ölébe verem magom. Látom, hogy meglepődik e mutatványon, ahogy meglocsolom köldökét. Melléhuppanok. Kezeink nyugtatják egymást.

Elérzékenyítő ez az idilli szeretetburok. Nyúzott lelkem tépdesi ez a gyengéd, időtlenné váló összegabalyodás. Ellustul a pillanat is, elszenderedünk…

Gina korgó pocijára riadok fel.

-  Nem mertem megmozdulni, olyan édesen aludtál – törli le kicsordult nyálam melléről.

-  Te éhes vagy! Ha jól belegondolok én is. Mennyi idő lehet?

-  Ha jól jár az óra, akkor délután kettő.

-  Nem hiszem el!

-  De bizony! Te Jack! Olyan fura ezt kimondani, de nekem még sohasem volt ilyen jó. Azt sem tudom, hány orgazmusom volt. Ez… ez elképesztő volt. Azt eddig is tudtam, hogy jó fej vagy, de most már azt is tudom, hogy csodálatos szerető. Bármilyen furcsa is, de olyan régen volt szexuális kapcsolatom fiúval, hogy már-már az volt az érzésem, hogy régészeti feltárásokat kell végezni rajtam. A lányokkal is jó volt, de az teljesen más. Azon azért meglepődtem, hogy borotválod magad. Nem gondoltam volna rólad, hogy alul egy csupasz pisztollyal kell szembesülnöm. Ez rendszeres nálad, vagy csak egy hóbortos ötlet volt? Ne haragudj, de a te egyéniségedről kialakult képhez olyan furcsán passzol.

-  Bevallom, hogy csak szereplője voltam egy játékos rituálénak, nem ragaszkodom hozzá, hogy te is kopasz nuni legyél! Neked így gyönyörű a finoman fazonírozott, édes kis puncikád!

-  Mindjárt elvörösödök! Így is szégyellem, hogy olyan szavakat váltasz ki belőlem, amiknek nincs még itt az ideje.

-  Mint például?

-  Ne kíváncsiskodj, visszafogom magam.

-  Gina, én meg azt szeretném, ha továbbra is kimondanánk azt, amit gondolunk.

-  Csatlakozom hozzád az őszinteségi mozgalmat támogatva, de most nézzünk körül, van-e valami harapnivaló a konyhádban.

-  Kétlem, hogy kutyakonzerven kívül találnánk bármit, ezért azt javaslom, hogy szedjük össze magunkat, aztán meghívlak ebédelni.

Fekete famert és pólót kapok magamra. Vállamra vetem bőrmellényem. Felhúzom mexikói, csapott orrú csizmám.

-  De jól nézel ki – mondja Gina.

-  Te beszélsz? Ma mindenki engem fog irigyelni.

Valóban szemet gyönyörködtető, pedig egyszerű az öltözéke; khaki színű, popsiban passzentos, lábszárra bővülő nadrág, és azonos színű laza felső van rajta. Elég vadító a kivillanó poci, és a mélyülő dekoltázs. Sminkeletlen arca tökéletesen illeszkedik a ruházatához. Az benne a különleges, hogy egyszerre olyan, mint egy ártatlan nagyra nőtt baba, és egy vérlázító bombázó. E kettős keveredés hatására akár bűbájos boszi is lehetne. Elég elmélázva nézhetem, mert rám szól:

-  Mi a baj? Öltözzek át?

-  Isten ments te boszorkány! Megbabonáztál! Nem szeretném, ha megátkoznál valami rontással!

-  Olyan cigánylányos vagyok? – néz rám kacéran.

-  Nem, nem… habár a kisugárzásod… - elnevetem magam.

Jókedvűen szállunk be a Golfba. Ginának a cd-k között böngészve Herbie Hancockra esik a választása. Megrökönyödöm.

-  Te is mindig megleped az embert. Nem mondod komolyan, hogy szereted a jazzt?

-  Nem bánnám, ha már lassan száműznénk a plázacica effektust a kapcsolatunkból. Egyébként az egyik bátyám egy jazz zenekarban nagybőgőzik.

-  Ez fantasztikus. Mikor kezdem azt hinni, hogy lassan megismerlek, mindig új aspektusból mutatod a pofidat. Még a végén beléd szerelmesedek… Csak vicceltem.

-  Kár – mondja. Szinte belezuhanok óriási szemeibe.

A zenére koncentrálva, csendben haladunk, míg megállok a Velence étteremnél.

A pincér javaslatára, és kiéhezett gyomrunk csillapítására egy kétszemélyes sülttálat rendelünk, amit viszonylag hamar kihoznak. Gina férfi módjára pusztítja el a rántott húsokat, és sülteket.

-  Azt hiszem, anyám génjeinek köszönhetem, hogy nem tudok elhízni.

-  A szépséget is tőle örökölted?

-  Nagyon vonzó, szemrevaló lány volt. Szeretem nézegetni a régi fényképeket. Anyám tehetséges vándorszínész volt. Annak idején a debreceni társulat éppen Tatabányán adott elő egy zenés-táncos darabot, amelyben cigánylányt játszott. Apámat annyira megigézte, hogy még aznap éjjel elrabolta! Azt mondják, igazi szerelem volt első látásra, amely a mai napig is tart. Pedig milyen két külön világból valók! Anyám képes volt feladni a színészéletet, szembeszállni a saját családjával, akik kezdetben nem repestek a gondolattól, hogy cigánycsaládba megy férjhez.

-  Szép történet – mondom, miközben intek a pincérnek. Fizetek.

-  Jack, valami baj van? – kérdi látva bezáruló tekintetemet. - Bocsánat, ha untattalak itt e régi történettel.

Beülünk az autóba, megfogom Gina kezét.

-  Ne haragudj. Nagyon érdekel minden, ami veled kapcsolatos. Éppen azon dolgozom, hogy ledöntsem bástyáim utolsó pilléreit. Nem erről van szó. Ma van egy éve, hogy Ákos – az öcsém -, meghalt. Szeretnék kimenni a temetőbe, mielőtt elindulunk Pestre. Megvársz valahol, vagy eljössz velem?

-  Ha nem veszed tolakodásnak, szeretnék veled tartani.

-  Rendben, örülök neki, ha mellettem vagy. Gina, valóban szeretnék kitörni abból a bűvkörből, ami azóta negatív energiát sugároz belőlem.

Gina magához húz, ölelése meghitt.

-  Néha az, az érzésem, olyan vagy, mint egy szeretetre vágyó, magányos kisfiú. Te szelíd motoros, engedd, hogy segítsek neked.

Csókunkból nehezen bontakozok ki. Furcsa, hogy egyre kevésbé akarok menekülni. Jackey, szedd már össze magad, te nem vagy ez az elérzékenyülős fajta! Visszatérek a magányos farkas szerephez, kezembe veszem az irányítást. Már ami a vezetést illeti. Egyébként meg azt érzem, hogy a sors új utakra sodor. Nem küszködök az árral, lesz, ami lesz.

Veszek két csokor virágot a temető bejárata melletti bódéban. Szótlanul sétálunk a sírok felé. Egymás mellett van a két sírhalom. Elhelyezem a csokrokat. Két fakereszt jelzi nagynéném és öcsém végső nyughelyét.

Donáth Julianna (1944-2002), Jakab Ákos (1981-2002).

Meggyújtok két gyertyát. Gina mögöttem áll, nem akar zavarni. Aztán egyszer csak bátortalanul megfogja kezem. Megszorítom. – Ideje mennünk.

Nem engedi el kezem, amíg a kocsiig nem érünk. Én meg nem rántom el, ahogy szoktam. Még Edinának sem engedtem meg, hogy megfogja. A kéz a kézben való sétálást nem nekem találták ki. Mindig az, az érzetem, hogy ezáltal a másik, tulajdonosi jogokat gyakorolhat felettem. Hogy ez egy hirdetés a külvilág felé; nézzetek emberek, mi összetartozunk!

Beülünk, az M7-es felé veszem az irányt.

-  Indul a taxi, hölgyem! Merre lesz a fuvar? Ha gondolja, nálam természetben is lehet fizetni!

-  Rendben. Mit szeretne uram? Igézést, bájolást, vagy rontást, átkozást, vagy netán jóslást?

-  Nem egészen erre gondoltam, de nem bánom cigánylány; jósolhatsz nekem!

-  Na jó, add ide a tenyered! – mondja, mire egyik kezemmel eleresztem a kormányt, ő meg gondosan tanulmányozza tenyerem.

-  Nasul biuzho t aves mardo, e bengesko vortakoro, me sastyarav tyiro trupo, tye dyos me dav hodinipos! – susogja szellemidéző hangon.

-  Ez meg mi volt?

-  Ne ijedj meg, öreganyámtól tanultam egy-két ráolvasást. Ez elűzi a gonosz szellemet, meggyógyítja tested-lelked! Most pedig, nézzük e tenyeret: a jileski vuna, a szívvonalad azt jelzi, hogy boldog leszel a szerelemben. A trajovski vuna, az életvonalad szerint hosszú életed lesz. A shavorengi vuna, a gyerekek vonala azt mutatja, hogy három gyermeked lesz. A legrejtélyesebb a trushulengi vuna, a keresztvonal, a nem várható akadályokat jelenti. Itt van egy kis kuszaság, ami az élet és a szerencsevonal kereszteződését mutatja, de sorsod véletlen alakulása akár szerencsés is lehet. Nagy út áll előtted, ahol még sok megpróbáltatás ér. Látom a gonoszt is, de ha kitartó leszel, le fogod győzni.

-  Még a végén tényleg megbabonázol! – finoman visszahúzom kezem a kormányra. – Nagy vajákos lehet öreganyád!

-  Az bizony! Mondtam már, hogy merre kell menni? Óbudán laktam, a Flórián téren.

-  Oké. A többiek mikor jönnek haza?

-  Elméletileg még két napig forgatnak. De Bobnál ezt sose lehet tudni.

Furcsamód, aránylag gyér a forgalom, nemsokára megállok a kiszemelt panelház előtt. Felkísérem Ginát, nehogy újabb meglepetés érje. A lakás üres, ruhák szanaszét dobálva, egyedül Gina szobája rendezett. Gyorsan összepakolja holmiját, ami három bőröndbe belefér. Ír egy pár sort búcsúzóul a lányoknak, egy húszezres kíséretében a falra tűzi a cetlit. Utoljára körülnéz, aztán lecipekedünk.

-  Idővel hogy állunk? – kérdezi, miután elindulunk.

-  Hét lesz, még van két óránk. Addig meghívlak egy sütire, meg egy bambira.

-  Lenyűgöző! Mondtam már, hogy milyen édes szájú vagyok?

-  Hát, édes kis szád van!

Átmegyek az Árpád hídon, lehajtok a Pesti alsó rakpartra. A Lánchíd és az Erzsébet híd között leparkolok. Elsétálunk a Vígadó mellett. Gina most belém karol. Férfiak irigykedő pillantásai kísérnek a Duna-korzón. Rég nem jártam erre. A Váci utca üzlet kavalkádja teli bámészkodó emberekkel. Divatszalonok, díszműáruboltok színes kirakata vonzza a tekinteteket. Sajátos hangulata van a belvárosnak, a magas épületekhez képest folyosószerűen, régi alaprajzok hajlásait követi az út. A Vörösmarty téren beülünk a Gerbeaud cukrászdába. Gina kér egy franciakrémest cola-lighttal, én egy Rigó Jancsit választok ásványvízzel. Elgondolkodva néz rám:

-  Furcsa, pont annyi idős vagyok, amennyi az öcséd volt, mikor meghalt. Te mennyi idős vagy Jack?

-  Öt év van köztünk. Nem mondom meg, kinek a javára.

-  Mondjuk azt, hogy ezentúl engem kell óvnod, jó? Vigyázz a cigánylányra, vagy megkeseríti az életed!

-  Rendben. Most, hogy így belemelegedtünk, ideje beszélnünk a szexről.

-  A szexről? Mire vagy kíváncsi? Tudtam én, hogy nem volt jó velem…

-  Félreértesz. Számomra ez nem tabutéma. Szeretem tisztázni a dolgokat. Nagyon jó volt veled, de érdekel a véleményed.

-  Éspedig?

-  Gina, én úgy vagyok a szexualitással, hogy ennek a gyönyörszerző tevékenységnek szeretem kitolni a határait. Mindent szabad, ami a másiknak is örömet szerez.

-  Amennyiben a kakiszexre akarsz rábeszélni, nincs szerencséd; másnál kell bepróbálkoznod ferde vágyaiddal.

-  Az anyagcsere folyamataimat én sem szeretem megosztani másokkal. Nem erre gondoltam. De tudod, mit? Játsszunk kérdezz-felelek-et. Mondd el, mi a legvadabb szexuális álmod!

-  Egy lakatlan szigeten fél tucat hapsi vágjon kenterbe.

Egy pillanatra megrémülök. Nemrég én is egy szigeten voltam, majdnem féltucatnyi barátommal.

-  Ne hülyülj már! Én komolyan kérdeztem!

-  Na, jó. Lássuk csak. Látom én, mire megy ki a játék, ezért szeretném elejét venni az idióta kérdéseidnek. Amennyiben karót nyelt, merev, prűd és gátlásos leányzónak gondolsz; ki kell, hogy ábrándítsalak.

-  Nem ezért… - próbálok beleszólni.

-  Ne szakíts félbe. Most én beszélek. Arról van szó, hogy nem vagyok az a típus, aki az első éjszaka bedob mindent, mint mondtam már, nekem idő kell. Te vagy az első, akivel ennyi idő után lefeküdtem. Mit gondolsz, miért nem vállaltam keményebb pornót? Azt se vette be egyszerűen a gyomrom, hogy lányokkal nyali-falizzak kamera előtt. Áldom az istent és téged, hogy nem merültem mélyebbre ebben a szakmában. Nem ítélem el volt kolléganőimet, de nekem ez nem megy. Ilyen egyszerű az egész. Bár fogalmam sincs, hogy mi lesz velem holnap, de annak örülök, hogy vége rövid karrieremnek ebben a szakmában. Visszatérve a szexre; akár hiszed, akár nem, egy kézen meg tudnám számolni az eddigi fiúimat. A sorsom balfintora, hogy mint már mondtam, egyikük se volt túl kedves velem. Önzőek voltak, és tegnap estig igazándiból ezt sem tudtam. Valamit megmutattál nekem egy számomra még fehér foltokkal teli világból, amiért hálás vagyok. Egyébként meg úgy alakultak a kapcsolataim, hogy eddig még nem dugott senki seggbe, nem nyeltem le senki spermáját, és több fiúval sem voltam egyszerre. Mindez nem jelenti azt, hogy az említettek elől elzárkózom, de eddig nem volt rá mód, és megfelelő partner, hogy szexuális fantáziám kiszélesítsem a gyakorlatban. Igen, és én is nyúltam már magamhoz, és ilyenkor szabadjára engedem gondolataim. Ja, és mielőtt megkérdeznéd; a cicim szilikonmentes, valódi. Kíváncsi vagy még valamire?

Az őszinte szavak letaglózó döbbenetétől alig bírok megszólalni:

-  Hát nem semmi nőszemély vagy te! Te vajákos cigánylány, kezdesz megőrjíteni. Megjegyzem; az fel sem merült bennem, hogy voltál már műtőasztalon. Te természetes szépség vagy. Mesélj még, én már kezdek felizgulni.

-  Okos legyél! Ahhoz egy kicsit sokan vagyunk itt, hogy rám vesd magad! Miről meséljek? Na jó, voltál már pornóforgatáson?

-  Nem. Szexpír mániája, hogy betegyen egy ilyen témájú kazettát, ha társasága van a lakásán. Ő matiné helyett is pornófilmet néz.

-  Szexpír, ő a rímekben beszélő. Szimpatikus a srác, akárcsak a többi barátod. Kivéve az Albi, akivel most kell találkoznunk. Van valami sunyiság a tekintetében.

-  Igazad van, de ő csak üzleti haver, és különben is; eltértünk a témától.

-  Sokat mesélhetnék a fiúkról és lányokról, akiket a pár nap forgatás során megismertem. Nekem az a legnagyobb bajom a pornóval, hogy túl sablonos mindegyik forgatókönyv. Szopás, nyalás, dugás, anál, arcra verés. Bob szerint erre van igény. Nálunk alig egy tucat fiú viszi a prímet, ők a profik, sztár gázsival. Sokan gyógyszerezik, injekciózzák magukat. Így is rengeteg a levegőjárat, meg a sikertelen forgatás. Valaki mindig hiányzik, megbetegszik, a lányok hisztisek. Rengeteg türelem kell hozzá, míg egy jelenet összeáll. Kevés ember képes arra, hogy produkáljon valamit, miközben őt lesi a rendező, világosító, operatőr, sminkes, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.