Tizenegyedik

Az éjszakai nővér ébreszt fel. Gina felöltözve ül ágya szélén. Gyönyörű az édes kis pofija, ahogy rávetül az ablakon beszűrődő reggeli napfény. Nővérke lázat mér, majd utasít, hogy irány a labor, meg a röntgen. Sehol sem kell sorban állnunk, a doki tényleg tudatta érkezésünket. Gyorsan leveszik a vért, majd átmegyünk a röntgenbe.

Miután visszatérünk a kórterembe, nővérke reggelit hoz, amiről eszünkbe jut, hogy tegnap böjtöltünk. Mohón befaljuk a szerény kórházi kosztot.

Valamikor délelőtt előkerül Simon doktor. Kezében a vérkép eredmény, a fekete, műanyag röntgen lapot tanulmányozza az ablak felé tartva.

-  Áá! Jó reggelt! Hogy aludt a szerelmespár? Meg vannak elégedve a nászutas lakosztállyal? Észrevették már ezt a páratlan kilátást? – A szoba ablakából sivár látvány tárul; a szomszédos épület viseltes tűzfala látszik. – Van egy jó, meg egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem? – Teszi fel a közhelyes poént.

A doki tudja az AIDS teszt eredményét!

-  Rendben, kezdem a jó hírrel. A kézfején két csont van megrepedve, nagy szerencséje van. Azért kap egy rögzítő gipszet. A motorozást egy pár hétig elfelejtheti.

-  És, mi a rossz hír, doktor úr? – kérdem, miközben érzem, hogy a növekvő feszültségtől feláll a hátamon a szőr. AIDS-es vagyok!

-  A rossz hír az, hogy ma reggel az asszony nem akart megállni előttem azzal a kifogással, hogy megjött a havibaja. Erre én megkérdeztem tőle, hogy a torkod remélem, nem vérzett be drágám? Hehehe. Csak vicceltem. Minden rendben Jakab úr, begipszeljük a kezét, aztán szabadon engedem önöket.

-  Doktor úr! Nem tudja a HIV vizsgálat eredményét?

-  Mi? Ja, azt csak személyesen közlik önökkel. Tudják, ez bizalmas információ!

Közelebb hajol: - Látom milyen feszült, nem tudom, miért izgul ennyire, meséljen, milyen izgalmas orgián vett részt, hogy ilyen kíváncsi? Na jó, mivel régi barátok vagyunk, megsúgom, hogy nyugodtan egymásnak eshetnek, ha hazaértek. Már amennyiben képes ebben az állapotban valamire. Hehe. Mindkettejük eredménye arra utal, hogy semmilyen gonosz kis vírussal nem fertőződtek. Hogy vannak a sérülései?

Alig hallom szavait. Mázsás kő gördül le rólam. Ha jól belegondolok, hogy mennyi nővel volt felelőtlen kapcsolatom; akár szerencsésnek is nevezhetem magam.

-  Teljesen jól vagyok. – Ez nem igaz, így szó szerint, de el akarok már menni erről a nyomasztó helyről.

-  Rendben, jöjjön velem.

Átkísér a gipszelőbe, miközben gipszeli a kezemet, kifaggat a Golfról. Megbeszélünk egy délutáni időpontot, amikor meg tudja nézni. Nagyon rendes; még azt is felajánlja, hogy nem kell megvárnunk a zárójelentést, most úgysincs ideje elkészíteni, majd estére elkészíti. Vigyorogva távozik: - Azért a laborba ne felejtsenek el elmenni a hivatalos eredményért, még a végén kitudódna, hogy megszegtem az orvosi etika szabályait. Viszlát!

Szót fogadunk, majd elhagyjuk a kórházat, taxival hazamegyünk. Útközben azon gondolkozom, hogy csak az elmúlt napok eseménydús élményének köszönhető-e, hogy nem jelentkeznek rajtam azok a taszító reakciók, amik más esetben elkezdenek uralkodni rajtam, ha egy lány huzamosabb ideig mellettem van. Furcsa, hogy nemhogy nem idegesít Gina jelenléte, hanem örülök a társaságának. Pedig, már jó ideje, hogy sülve-főve együtt vagyunk. Tudom, hogy nemcsak tetszetős küllemétől van ez így, hanem a lényéből áradó sugárzásnak, amely misztikus varázzsal bódítja lelkem. Mi van Jackey, csak nem szerelmes vagy? Azt is érzem, hogy nem azt a szerepet tölti be nálam – öcsém „megüresedett” helyét átvéve -, hogy ő a védtelen, gyenge lélek, akit pátyolgatni kell, én meg az oltalmazó hős, aki vigyáz gyámoltalan madárkájára. Nem. Gina olyan izgalmas egyéniség, aki lehet, hogy segít megtalálni utamat. Vagy ki tudja; közös utunkat…

Szexpírék betartották ígéretüket; hazahozták motorom. A Shadow kissé porosan, de büszkén dülleszkedik a kerítés mellett.

Hiányzik Cash ugatása, kéznyalogató haverkodása. A tiszafa melletti dombocska jelzi csak földi létét. Szomorúan megyünk be a házba. Telefonon megköszönöm Szexpíréknek a segítséget. Beszámol az éjszakai fejleményekről:

-  Képzeld Jack, akkora ramazurit csaptunk, hogy még a kopaszokkal is hajba kaptunk! – röhög a telefonba. – Olyan spontán buli kerekedett, hála isten, hogy senki nem verekedett. Összehaverkodtunk a sok izomaggyal, sörversenyt rendeztünk a sok taggal! Igazi kanmuriban feltámadt a baráti remény, együtt mulatott motoros, meg verőlegény! Egész jó fej volt a sok thai bokszos, pedig egyikük se volt kokszos! Mi megmutattuk, milyen a motoros becsület, hajnalra üres sörös dobozokból terült mellünkön a feszület. És neked, mit mondtak a kórházban? Ég-e tested fájó lázban?

-  Kösz, jól vagyok, csak a kezem gipszelték be.

-  És hogy van Ginácska, az aranyos kis árva?

-  Szexpír! Mindenki remekül van.

-  Bocs, nem akarok tolakodó lenni, csupán kedvetekre szeretnék tenni! További jó mulatást, gyógyulást, meg merevedő állást! Ha nem zavarunk, délután meglátogatunk.

-  Annak örülnék, várunk benneteket! – búcsúzom el.

Gina tanácstalan képpel ül le a kanapéra.

-  Akkor most mi legyen? Hogyan tovább? Kezdem szégyellni magam, miket mondtam neked a pincében tegnap. Lehet, hogy mégiscsak az lenne a legjobb, ha hazamennék a szüleimhez. Igazán nem akarok tovább a terhedre lenni. Tudom, hogy megszoktad az egyedüllétet. Így is szerencsésnek érzem magam, hogy bepillantást nyerhettem egy kivételes ember zárt világába. Nagyon érdekes, és értékes ember vagy Jack.

-  Akkor meg miért fújsz visszavonulást? Én nem szívom vissza a tegnapi szavaim. – Letérdelek elé, megcsókolom.

-  Látod, kezem megreszket, ájult látomás ez az óra, a csend hangtalan jeleket aggat számon e szóra; szeretlek.

Kicsordul egy könnye: - Ez… ez nagyon szép volt. Még soha, senki nem mondott nekem ilyen gyönyörűt. Én is szeretlek, Jack.

Némán szóródnak szét a szőnyegen ruháink, ahogy egymást megszabadítjuk öltözékünktől. Helyet cserélünk; leültet. Tökéletes gránitteste fölém magasodik. Hívogatóan rám mosolyog a kicsi rombusz lába között. Gina belém ül, csípőjét milliméterről milliméterre engedi lejjebb, miközben barna szemével megigéz. Átnedvesedett öle szorosan fogad magába. Szinte nem is mozog, csak hüvelyizmai pulzálását érzem. Olyan sokáig vagyunk ebben az állapotban, hogy időtlenné válik a percek múlása. Valahol nagyon mélyről érzem feltörni orgazmusom hullámát. Egyszerre érünk a csúcsra, Gina zokogással vegyes sóhajokkal adja át magát a testén átsöprő gyönyörnek. Megrázkódik, körme hátamat szántja. Sokáig pihegünk így. Egy idő után nekiállok simogatni, kapargatni a hátát. Azt veszem észre, hogy kéjesen felnyög.

-  Nagyon jól csinálod, csak még egy kicsit balra, jó, most lejjebb, ott-ott vakard még egy kicsit!

-  Ez után következik egymás pattanásainak nyomkodása? – nevetek rá.

-  Éhes vagyok! – mondja válasz helyett.

-  Jól lakott a punci, megéhezett a poci. Mivel megint nem voltunk boltban, így az a javaslatom, hogy látogassunk meg egy éttermet, aztán megmutatjuk a doktor bácsinak a Golfot. Később meg jönnek hozzánk beteglátogatóba a fiúk. Ez a mai program, ha megfelel.

-  Nagyszerű. Így meg főleg, hogy az első, be nem tervezett napirendi ponton túlvagyunk. Jó ötlet volt, hogy eszedbe jutott az AIDS teszt. Én sem rajongok az óvszerhasználatért.

A régi Hágit mára patinás angol sörözővé alakították át, de talán a sok emlék hatására, bennem a régi neve maradt meg.

Beülünk, rendelünk.

-  Szerinted, elmegy a városból Albi? – kérdezi Gina.

-  Nem tudom, de az valószínű, hogy a helyzete eléggé ellehetetlenített lett az este után. Az ismerősei nagy részének meg akarta mutatni, hogy milyen fasza gyerek, ezzel szemben úgy lejáratta magát, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy ezek után valaki szóba állna vele.

Az udvarias pincérek hamar kihozzák a megrendelt olasz tésztát, amit kértünk. Ginával azon szórakozunk evés közben, hogy begipszelt bal kezemmel milyen cselekményekben leszek hátráltatva. A villa is elég bénán áll a kezemben.

-  A motorozással mi lesz most Jack? Gondolom, azt sajnálod legjobban.

-  Várd ki a végét. – Mutatom Ginának, hogy az ujjaim végét egész jól tudom hajlítani a középső ujjperectől.

-  Nem gondolod komolyan, hogy így is motorozni akarsz?

-  De igen, méghozzá veled, cigánylány! – nevetek rá.

Fizetés után elmegyünk Simon doki házához. Megkér, hogy álljak be az udvarba. A hátsó részen elkerített kennelben hat kölyökkutya hancúrozik. Az egyikük – a legdundibb -, játékosan nekiugrik kezemnek. Nagyon aranyos. Ginának is tetszik: - Milyen édes vagy! -, mondja a blökinek, aki nekiáll nyaldosni kezét.

- Áá. Látom, már egymásra találtak! – jön felém a doki. – Aramis a magának való kutyus. Cane corso. Kicsit a masztiffhoz hasonló. Eladó, ha jó házőrzőre vágyik! Törzskönyvezett. Tudja mit? Belealkusszuk az autó árába!

A doki a Golfot vizslatja, amíg mi tovább barátkozunk a kiskutyával. Tetszik neki a Golf, tettetett szakértelemmel járja körül. Mikor megjelenik a felesége is, akinek felcsillan a szeme az autót látva; sejtem, hogy nyert ügyem van. Kétszázezret engedek az irányárból, tekintettel az egyik enyhén sérült felnire, így négymillió forintban állapodunk meg, amihez még jár Aramis is. Így is keresek rajta három kilót. Megrökönyödök, mikor a doki elkezdi számolni a nappaliban a pénzt. Arra nem gondoltam, hogy máris meg akarja venni.

-  Doktor úr! Ki se próbálja?

-  Minek? Nem olyannak ismertem meg magát, aki becsapja az embert.

Így aztán a doki visz haza minket. Útközben megbeszéljük, hogy egy hét múlva elvihetem a kutyust. Élvezi a fürge dízelautó dinamikáját, boldog mosollyal tesz ki minket a házamnál.

Be se érünk, mikor erősödő motordübörgést hallok. Megjelenik a négy motoros barát.

-  Látom, már kutya bajod sincsen! – mondja Szexpír, aztán Ginához fordul: - Téged is üdvözöllek, drága kincsem!

Beterelem őket. Furcsamód senki sem kér sört.

-  Csak nem másnap van, fiúk? – kérdem.

-  Elhatároztuk, hogy jó útra térünk. Holnapután lesz két napja, hogy nem iszunk – viccelődik Rahan.

-  Hogy van a kezed? – kérdezi Pinakkió. – Ha jól látom, egy darabig nélkülöznünk kell a túrákról.

-  Nélkülem nem mentek sehova! – Ginára nézek. – Bocsánat, nélkülünk.

-  Végül is, autóval is el tudtok jönni Alsóőrsre, nem? – vélekedik Billgeci.

-  Alsóőrsre? Csak nem most lesz a H.O.G.?

-  De igen, most van a fesztivál. 100 éves a Harley-Davidson, ezért nagy népünnepély lesz. Sörsátrak, zenekarok, lányok, mondjam még? Fellép a Creedence is. Lemegyünk, bulizunk, amíg jól érezzük magunkat, aztán eljövünk. A vasárnapi Boney M.-et nem kötelező megvárni.

-  Hát, azt valahogy nem is szeretném. Emlékeztek, hogy első évben kik voltak ott? Lagzi Lajcsi és társai.

-  Jack, jól tudod, hogy ez nem olyan, mint egy hazai motorostalálkozó! A nevével is jelzi, hogy ez egy fesztivál, sok programmal.

-  Műcicis lányokkal, és újgazdag, sznobszagú motorosokkal – vitázom Billgecivel. - Még csak azt se mondom, hogy ingyen cirkusz! De állítsuk le a vitát, mielőtt azt hinnétek, hogy nem akarok elmenni. Örülök, ha egy pár napra eltűzünk innét. Tudom, hogy Alsóőrsöt nem lehet összehasonlítani Faaker See-vel, ahol tavaly voltunk. Mindössze akkor megy fel bennem a pumpa, mikor azt érzem, hogy kirekesztett vagyok, mert nem Harley-m van, és nem úgy nézek ki, mint egy feldíszített karácsonyfa. Sátorban alszunk?

-  Igen. Találkozó délben a kúton.

Még kicsit beszélgetünk az előző estéről, aztán elmennek.

-  Tudod, mire van most szükségünk? – kérdem Ginától. - Egy forró fürdőre.

-  Támogatom az előttem szólót! Mindössze egy apró kifogást emelek; hogy akarsz begipszelt kézzel fürödni?

-  Majd kikötjük a fregolira.

Teleengedem a kádat, beleöntök egy marék habfürdőt. Gina magas kontyba tűzi a haját. Mikor beleülünk egymással szemben, a rengeteg hab kifolyik a járólapra. Sokáig áztatjuk magunkat.

-  Úgy ellazultam, hogy mindjárt szétesek – sóhajt Gina. – Te hogy bírod? És ő? – Megmarkolja Lomposkát, aki hevesen reagál a szorításra. Addig húzza, amíg a vége kikandikál a vízből. Arrébb fújja a maradék habot, majd nyelve hegyével megbirizgálja. – Hallom, hogy bántott téged az a csúnya bácsi? – becézgeti tovább. Vastag ajka olyan vizuális látványt produkál önmagában is, hogy amikor ehhez párosulva bekapja a makkot, és érzékien rám villantja bűbájos pillantását, legszívesebben azon nyomban telespriccelném nagyra tátott száját. Mielőtt ez bekövetkezne, felültetem a kád szélére, és finoman beléhatolok. Begipszelt kezemmel vállába kapaszkodom, miközben egyre növekvő ritmust diktálok. Annyira belemerülök ebbe az elementárisan terjedő, egész testemen gerjedő élvezetbe, hogy nem veszem észre, mikor Gina elveszíti egyensúlyát. Egy pillanat múlva a fürdőszoba szőnyegen landolunk, ahol rövid összekacagás után folytatjuk szenvedélyes szeretkezésünket. A habos víz fehér foltokkal borítja testünk. Mikor hallom, hogy Gina egyre szaggatottabban veszi a levegőt, közeledve az extázis végső fázisához, nem hagyom magam elragadtatni. Sikolyai megtöltik a fürdőt. Lassuló mozgással vezetem le a gyönyör égbe kúszó hegyéről.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.