Nőnapi műsor 2007.
2007.11.05. 09:53
Nőnapi műsor 2007.
Első jelenetben dzsungel zene, őserdei hangulat, mikor elhúzzák a függönyt, négy bennszülött táncol. A tánc után bennszülöttek elmennek, halk konga zene, dzsungel hangokkal a háttérben. Utazókofferrel érkezik apjuk, és anyjuk. Miközben körben menetelnek a színpadon, időnként előtűnnek vizslató tekintetű bennszülött fejek. Apjuk: - Hun vagyunk anyjuk? Anyjuk: - Hun az anyádba lennénk apjuk? Úton a szálloda felé, ahol a legjobb ellátást kapjuk. Apjuk: - De az utazási irodában nem aszonták, hogy a Kanári-szigeteken már nincsenek bennszülöttek? Anyjuk: - Mér, te láttál valamit? Én csak kanárit láttam. Apjuk: - Olyan érzésem van, mintha figyelnének. Különben sem értem, miért olyan sűrű itt a dzsungel…és miért volt kiírva a repülőtéren, mikor leszálltunk, hogy Kongó? Anyjuk: - Kong ám neked az üres fejed, te vén hülye! Csak nem azt akarod mondani, hogy rossz repülőgépre szálltunk fel, és most Közép-Afrikában vagyunk valahol a dzsungel mélyén, ahol emberevő bennszülöttek lesik minden mozdulatunkat? Apjuk: - Én nem tom’, mi kong, a konga Kongóban, vagy pár éhes emberevő gyomra…te nem hallod anyjuk?
Ekkor betódulnak a vérszomjas bennszülöttek, elhurcolják a párocskát.
Következő jelenetben nagy üst középen, benne az anyjuk, körötte harci táncot járnak az emberevők. Apjuk megkötözve nyögdécsel oldalt, szája felpeckelve. A tánc után:
Anyjuk: - Látod apjuk! Tudtam én, hogy jó helyen járunk! Ezt az exkluzív kiszolgálást! Meg ezt a parádés műsort. Ez nem is volt benne az árban, biztos a last minut miatt. Ugye, milyen jól jártunk? Látom apjuk, neked is jót tesz az a különleges kötélmasszázs, meg az a pöcök is jól áll a szádban, biztos a rossz leheleted miatt kaptad, legalább nem beszélsz annyit. Hé fiam, te ott! Mit bámulsz, neked szóltam! Tán nem értesz a szép szóból? Anyád nem tanított meg az illemre? Kicsit melegebben, ha kérhetném ezt az illatos vizet. Úgy érzem, ez jót tesz az isiászomnak. Milyen finom fűszerek! Abból a bazsalikom formájúból dobgyá má még bele fiam egy kicsit. Jaj, mintha a reumám is elmúlt vóna! Te kormos képű te! Ne kóstolgasd nekem a fürdővizemet, mer’ mingyá úgy nyakon váglak, hogy homlokon csókolod az anyaföldet! Há’ millen dolog beleinni másnak a feredővizébe? Inkább tegyél még alá egy kis fát, mingyá kihűl a víz! Mi vót, amit most beledobtál? Só? Mi, talán ízetlen a víz, hehe? Persze fiam, gondolom, fürdősó vót az! Remélem ezér’ a műsorér’ nem kell majd utólag külön fizetni. Apjuk látod milyen szép szerszámjuk van ezeknek a kedves majomembereknek? Örűné’ egy ilyen méretes darabnak te is mi, te hitvány példány!? Látom ám, hogy gúvasztod azt a kancsal szemed! Héé te, há’ hiába mondom, hogy jobban melegítsétek? Nincsen valami illatosabb fürdőaromátok? A fene azt a füstöst, azt a roma képeteket! Millen szép fütykös! Héé, most meg, hová mentek? Héééé! Megállni! Ne hagyjatok itt!
Bennszülöttek rémülten elmenekülnek, nem bírják tovább hallgatni anyjukat. Apjuk megkötözve utánuk ugrál. Függöny be.
Következő nyitóképen apjuk ül a trónon, körötte legyezik a bennszülöttek, fejük fölé kiírva: ”Kőtenger”.
Apjuk: - Hát így jártunk. Ezek a derék négerek hazamenekültek velem ijedtükben, az anyjuk maradt Afrikában, mi meg kiköltöztünk ide a természet lágy ölére.
Záró össztánc. Apjuk: - Most pedig hölgyeim, várjuk a színpadra a bátor jelentkezőket, akik megkívántak egy kiadós banánkóstolót. A legéhesebb, vérmesebb hölgyeknek meglesz a különleges jutalma. Tessék, csak tessék, itt lógnak a fogyasztásra váró banánok!
Vége
Apjuk:
- Hun vagyunk anyjuk? Olyan ez a hely, mint az afrikai dzsungel.
Anyjuk:
- Hát hun az apád faszában lennénk? Mit gondolsz, talán rossz repülőre szálltunk fel?
Apjuk:
- Én megmondtam, hogy a Balatonra nem kellett volna repülővel menni. Mindig csak a flancolás, a flancolás…
Anyjuk:
- Az anyád hétszentségit, te vén hülye, te vagy az oka az egésznek!
Apjuk:
- Kussoljál már, te nem érzed úgy, mintha figyelnének minket?
|