Hitidő

Amíg határa tágul a létnek,
őskövület árnyak ima falán,
zabál az idő Krisztus asztalán,
a tanítások más kort idéznek.

Zeniten vége az útnak – talán,
hívek tanok hegyén együtt lépnek,
míg Rómában áldozást igéznek,
perceink bősz ketyegése falánk.

Hitek vérbíború üstje bugyog,
benne fő borban a kenyér leve,
oltárok terítéke hatványul.

Négy vasárnap gyertyafényben ragyog,
vajh mivé a többi gyulladt heve,
kulcsolt kézfejek bűne halványul.

2006-12-15

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.