Attila emlékére
2007.11.05. 08:54
Április van, szeszélyes április...
Attila emlékére
Április van, szeszélyes április, múlt héten még vidám zenére keringett a ligetben a ringlis, most meg itt a félelem bére.
Pénteken a nap sütött az égen, de jött a lidérces éjszaka halálhozó vihar sötéten, s lezárult a tavasz szava.
Újra itt a hosszú tél, de hiába hófehér a táj, minden rettegve fél, zokogva sírni muszáj.
Azóta remegve fázunk, ott kinn szakad a hó, hiába rajtunk nagykabátunk, belénk fagyott a szó.
Április; fekete vagy, örökké az leszel, Te vagy a hófekete fagy jövőre bármit is teszel.
Felnézek a ködös égre, mire vágyom ezek után; választ az egy miértre? Talán jó lenne, talán…
A tél újra felfalta a tavaszt, kiáltanék, de hangomra a halál nyomott tapaszt. Nem háborog a tél gyomra?
Könnycseppjeink súlya nyomja.
Mi az, mi meghúzta a ravaszt? A Könnycsepp cseppen sírodra, apró emlék virágot fakaszt.
Emlékezünk Rád; napsütés, virágzó mezők, lombjukat bontó fák, s mi, utódokat nemzők!
Hihetetlen és mégis igaz, ha derékban törik az élet, nincs jó szó, nincs vigasz, ezután mindenki csak félhet.
Ne kérdezz; nem felelek, torkomban izzó mérgek, kiszáradt szájjal nyelek, jönnek a fekete férgek.
Mit hoz majd a holnap, mikor a nap megpirkad?
Talán lesz majd egy nap, mikor a tavasz újra virrad?
Ezt nem tudhatom. Ez kőbe zárt hatalom. Elvesztett tudatom megölte a fájdalom.
A szülők elvetették a magot, kinyílt egy csodaszép tulipán, de végül csak emléket hagyott, kettétörve elvitte a túlvilág.
Mint gazdáját vesztett szamuráj, ki beleit kiontja a földre, valóban úgy gondolod, hogy muszáj, hogy így halj meg örökre?
Kik szerettek és érted éltek, most lelkükben keresik, vajon volt-e oly vétek
mitől lelked végleg elesik?
Csodaszép a virág a tavon, míg nem jő a hideg és megfagy, léket tör egy zokogó hajadon, hiába kérdi, most hol vagy?
Április van, halálos április, elvitte fiatal testedben gyönyörű lelked is. Magaddal rántasz minket estedben.
Sírodba egy részünk veled megy. Ugye ezt is tudtad, mikor magányodban legyőzte tested a mérges gázelegy? Fájdalommal osztozunk hiányodban.
Szentbékkálla, 2003-04-08
|