Prímáslegény

Fiatal a prímáslegény,
vakít a nap fehér ingén,
ha vonóján nóta csendül,
a sok leány táncra perdül.

Fellibben a fodros szoknya,
kivillan a bő nyoszolya,
a legénynek nincsen gondja
egy ellopott víg mosolyra.

Boldog kacaj úgy élteti,
nótáját nem feledheti,
a bánatot nem ismeri,
más asszonyát nem tiszteli.

Ez lett az ő szörnyű veszte,
amikor egy nyári este,
szemet vetett egy leányra,
kinek ott volt épp a párja.

Kés villant az éjszakában,
jaj kiáltás a határban,
zokogás egy néma esten,
nehéz lepel könnyű testen.

Fiatal a prímáslegény,
vakít a vér fehér ingén,
a vonóján néma csend ül,
koporsóján harang csendül.

Szentbékkálla, 2004-10-18. – Somogyi Ottó - (Liszter Sándornak)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.