Ödön és a török utazás
2007.11.04. 11:47
Valamikor azt ígérte, hogy csakis engem, és hogy örökké!
Valamikor azt ígérte, hogy csakis engem, és hogy örökké! Akkor most mondd meg nekem, miért lett azé a gaz töröké? Csak egy ártatlan, aranyos (!) turistaútra indultunk keletre, mikor rálelt a nejem nagysága a bazárban egy ritka leletre. Jobban örült a rátukmált nyakláncnak, mint a kicsike Ödönnek, így a török: "Óh matyar dáma! Ezt az ötszáz grammosat ajánlom Önnek!" (Pedig ifjabb Ödön a születésekor nyomott vagy öt kiló harminc dekát, apjára ütött, azt mondják, mintha hurkákkal bélelték volna ki a derekát.) A török férfisegédje eközben olyan áthatón pislantgatott felém, hogy jobbnak láttam egy áttetsző muszlinkendőt emelni elém. De mikor méretvételt színlelve combom bástyájához közelített, elmenekültem, úgy megrémített e gyengéd melegségre utaló tett. Míg én a mecset mellett megpihenve gyanútlanul teáztam, és egy útitárssal a belecsempészett rumtól részegülve eláztam, addig a török lator kedves feleségem őnagyságát úgy befűzte, hogy mire visszaértem a bazárba, nevét már ajkáról betűzte. Nem értettem igazán, miért indult be így a hűtlen asszonyra, elnézve víziló termetét, csak egyre tudtam gondolni; az iszonyra. Persze leesett a vízililiom, mi mozgatja a török fantáziáját, mikor megláttam két elsőbb feleségét, miként rázza vaskos háját. Így lett az én nejemből harmadik asszony a távoli keleten. Talán jobb most neki, mint a jól megszokott újpesti lakótelepen? És mégis! Majd megszakadt a szívem, hogy elhagyott engem. Ki fogja ezentúl kimosni a munkában átizzadt, kockás ingem? Mit mondok majd ifjabb Ödönnek, ha megérkezem haza? "Elhagyott az anyád" - ez így nem túl durva? - "az a cafka, az a..." Mikor a szív keserűn csalatkozik, a legjózanabb ész sem diktál... Ekkor rám kiabált az asszony: "Ébresztő Ödön, tán megint sokat ittál!?" A hónaljfoltos kockás ing félig kilógott térdesedett jégeralsómból, e látványt tetéző kirojtosodott fotel - hol szunytam - csak rombol. Kezemben egy utazási iroda gyönyört ígérő török úti prospektusa. Hát csoda, ha öt sör után így tombolt bennem az álombéli tusa? Ismét a szerelmetes hang - gurgulázón csengve: "Ébresztő Ödön, különben kezemben a partvis fog hastáncot járni rusnya töködön!" Fogyókúra gyanánt takarítás helyett a felmosó partvissal tornázott. (Nem furcsa, hogy az alsó szomszéd ilyenkor a plafonra felmászott?) Így történt, hogy kótyagosan szóltam magamhoz: "Ez van öreg, szia." A túltáplált asszonyt meg fogyassza le inkább a kórságos anorexia!
2007-01-11
|