Cső-dör-ren-és...
2007.11.04. 11:46
Csodállak tajtéktobzódó mohósággal...
Csodállak tajtéktobzódó mohósággal, Lepréselném minden elhagyott lábnyomod, Mit angyal lépted szívem sarkába nyomott. Látod; nap, mint nap küzdök a szabadsággal.
Már nem vagyok kancák közt üzekedő mén, Meggondolatlanul megszelídítettél, Dübörgő vágyamtól izzik fel most e tél. Ne háborúzz; szeretkezz...vagy mit tudom én!
Szemkápráztató gyönyörűségeidtől Dühöng az ölem, vonyít fakasztó terhe. Halj és szüless bennem, mint ki karóba dől!
Égj, mint aki vad tűzzel játszani merne! Térdre borulva könyörög e gyötrő kín; Ne szenvedtess, hadd legyek újra benn és kinn!
2007-01-11
|