Valaki kopogtat
2007.11.04. 07:00
Utolsó szavad űr visszhangként cseng...
Utolsó szavad űr visszhangként cseng. Hetek óta őrizem lábnyomod. Étkem párnámon hagyott illatod. Bőröm alá kúszik jeltelen csend.
Érted kiált a múltba veszett rend. Káosz vágtázik őrült-veszettül! Magányos szívemen dúl keresztül. Létem a tegnap emlékén mereng.
Szilánkjaid talpam alá nyomod. Széttört kristályod nyelvemnek feszül. Itt maradt hangod percenként oktat.
Fényképed rejti amott a komód. Hiányod reménytelenséget szül. De csitt! Talán… Valaki kopogtat!
2006-07-17
|