Merengőn bámultam a sötétséget,
valahonnét egy óra tik-tak hangja
e későesti órán megzavarta
a csend varázsolt csalfa mindenséget.

Halkan szuszogva nem hagyott kétséget
álmod árnya bennem, mint gyümölcs magja,
szunnyadtam benned, mint Nap Földharangja;
belőled sarjadtam, hűs tested éget.

Miattad koldulok, ugye megérted:
Közelséged a lét elemét adja.
Éj-sóhajod tőlem hiába félted.

Részed vagyok már, nem kósza vendéged.
E későesti óra foganatja
ölelő testünk, mint örök csendélet.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.