Egy téli szonett
2007.11.03. 13:19
Mikor táncot lejt a hűs hómezőn, a cafkalelkű kósza, buja szél, szakállam megóv-e védelmezőn, amint rávetül fagyos bús arcél?
Ridegség, nyers pattogás, háborgó képzeletek dús öle rejteget, köröttem szellem farkasok morgó üvöltése festi át az eget.
Tél van. Itt és most, kívül és belül. Nem baj. E fagy nemsoká szelídül. Most ideje van, fájjon az ideg.
Mohó mosolyodba rejtőzködöm, Akaratod feloszlatja ködöm. Lám, így veszít csatát a zord hideg.
...és pajzán limerikje
Nem ivott, fázott, szomorú volt Ödön, nőjéhez szólt: „Öledbe rejtőzködöm.” Az így válaszolt vissza: ”Nem bánom bornemissza, de utána vágtázom majd töködön.”
2006-01-25.
|