Nem térdeplek nem létező istenek előtt,
nem imádok holmi csalóka bálványt,
átadom magam a pillanatnak - mielőtt,
terjesztem a bűnre csábító édes-járványt!

Porba döntöm az önimádó szent szobrot,
lerántom a lélekvakító kenetes tapaszt,
kisimítom az árnyékot gyűjtő arc-fodrot,
keresztemen én vagyok úr és paraszt!

(Néma könyörgésbe fúlsz istened ostorán,
előre kiszabottnak véled keserű sorsod,
ahogy elvárják, úgy cselekszel ostobán,
egy napod másik száz kegyével szorzod!)

----------------------------------------------------

Aztán hamar letelnek a kiszabott évek,
koporsón a földrög túl korán koppan,
mikor elszállnak az utolsó hiú remények,
a meg nem élt évek koldusa betoppan.