Bódítón ölel a szántókkal szabdalt róna,
kalandos múltat idéz a Moselle vidéke,
Rambucourtban gall kakast üt toronyóra,
jólesőn simít az ébredő nap langyfénye.

Magába szippant e más korban rekedt táj,
az útszalag kanyarral átkötött apró falvak,
az omladozó házak kopott kövébe rejtett báj,
ahol az emberek itt születnek és itt is halnak.

Hagyom, hadd járjon át e titkos kis varázslat,
oly ritka manapság e feledett, régi tünemény,
felmérek mindent, mint festő az üres vásznat,
nekem ez lesz a magam képére alkotott remény.