Nincs ma miért… felhőre szállni,
szabadságért tank elé kiállni,
helyükön maradnak a macskakövek,
a nép révülten áll, mint a cövek…

Bilincstelen rab kezek lógnak bénán,
csöpögő nyálú szájak tátognak némán,
dühös görcs rándít felfújt gyomrot,
lesütött tekintet jár hamvadó poklot…

Felülről nézve minden szép és jó,
nem látszik, hisz nincs is béklyó,
nem hiába felhőről fest a nagy piktor,
nemcsak nevével győz, ez egy ily kor…