Ödön és a Bermuda háromszög...
...no meg Benő

„Az élet rövid béke, hosszú háború,
örök csata, kis öröm, bosszú, rá ború,
börtönvárunknak nem látszik ablaka,
e harctéren ólombábként játszik a baka.”

Éppen ilyen gondolatokat szült Ödön,
a kocsmában alig látott át a füstködön,
szeme fennakadt egy csupasz köldökön,
„Nyelvem mindjárt a piercingbe bököm!”

Korsóját emelve lágyan hullámzott söre,
ezzel megvolt a tucatból hiányzó köre,
szájához emelte az aranylón fénylő italt,
emberünkből minden erényhős kihalt.

Aznap ereje teljében érezte magát,
mikor épp hátba verte egy echte barát,
e jó pajti nem volt más, mint a Benő,
ki talponállókban elhíresült mintavevő.

Ödönnek torkán akadt bohón habzó söre,
mellette fészkelt egy formás popó ajzó öle,
ívben tört elő a csapolt ser mégolyan röpte,
bár ez nem volt kóser; épp odaköpte!

Nem tudta a foltossá vált ribi, mi jó,
hisztérikus sikolyától kitört a ribillió,
a cékla céda agya holt, rém gond,
tar partnere maga volt James Bond.

Ebből lett a valódi, kibukott probléma,
hősünk csak eddig jutott: „Bocs, én a..."
kopasz tag mozdult, gyors volt az ebadta,
Ödönnek a második pofont a pult adta.

Szeme jojózott, míg lágy részével padlót fogott,
a nőci skálázó szájában mint hat hajófagott,
oly velőtrázón eresztette ki a magas „c”t,
nyálcseppje kanja fejbúbján tapadt szét.

Ekkor lépett elő az eddig csendben levő Benő,
ki bár bunyóban nem volt afféle nagymenő,
de most hátulról akkorát suhintott a korsóval,
hogy tar tag agya alatt maradt egy korty sóhaj.

Ödönünk feleszmélt a kitáruló tág világra,
fickóssága léha béna, mint áruló ál-Viagra,
úgy rácsodálkozott az előtte pózoló valagra,
mint királykisasszony a csókoló varangyra.

A leöntött nő puccsitva ájult lovagját pofozta,
hősünk sandán kémlelt fel, vesztét mi okozta,
a foltos miniszoknya alján Bermuda háromszög,
se bugyi, se tanga, se tampon, ezt tudta e látószög!

(Ödönről tudni kell; egyszerű, mint az ék,
bárgyú álomba ringatja otthon a hintaszék.
A lányok után megfordul; „vajh int a szép?”
De pennáján pacaként szárad a tintarész.

Nem az eszéről híres, afféle ösztönlény,
naiv lelkébe kóboran áramlik örömfény,
a kalandot többre becsüli a közönynél,
nem csacska testi mese ez; tömör tény.)

Elhomályosult szemével úgy látta Ödön,
előtte tárul kinyalni váró zsírosbödön.
Tenyere önálló életre kelve csattant ott,
majd a tomport széthúzva belé laffantott.

Elöntötte lankadt altagját vérvörös tolulás,
gyerünk, nosza, hátulról tökös nyomulás!
Rávetette magát a felkínálkozó nőstényre,
a kocsma népe bambán bámult a bősz tényre!

Erre újra akkorát sikkantott a hölgyemény,
majdnem félbeszakadt e pajzán költemény!
Sóváran hördült fel a gyülevész publikum,
azonmód elfogyott egy egész unikum.

Először hevesen ellenállt a meglepett nőcske,
aztán tehetetlen cuppant rá a repedt a lőcsre,
kéjes sikoltozástól törtek ripityára poharak,
Benő ekkor próbálta meg, a vad kanca hogy harap.

Egyszerre ért célba a hármas fogatú vágta,
legalul e tömeget csak az ébredő kopasz bánta.
Töprengett mi csapta le; „amper, vagy hát, tán volt?”,
nője kielégült beste testén csupa folt hátán folt.

Mire felocsudtak az ivóban az atyafiak,
helyükre kerültek a kilőtt gatyanyilak.
Ödön és Benő már az ajtót nyitja-zárja,
árulkodó jelük sliccük lehúzott cipzárja.

Így esett, hogy elszakadt a mézesmadzag,
közkatona hőseinkből lett fényes hadnagy,
bár zsebük üres, víg lelkük mégis gazdag,
ez így történt, bár van benne némi maszlag!

2010. 08. 22.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.