Hősünk szórakozni indult egy holdvirágos este,
bűnbe esni készült, kiéhezett az élveteg beste,
a külvárosi bárban csak a lengébb ledéreket leste,
kiknek az első szóra is már odaadó csábos teste.

Vágyálomként lebegett benne egy röpke numera,
már hónapok óta csak önmagának hódolt, mer' a
nők nem álltak szóba vele, csak a főbérlő Vera,
de annak meg leszboszi szerelme volt; a fiús kis Era.

Ödön sajnálta, hogy érdeklődési körük nem analóg,
néha bámulni engedték, ha megígérte, nem fanyalog,
s csak csendben, a függöny mögött magában andalog,
míg végül ő is elment a látványtól, persze nem gyalog.

Ott tartottunk, hogy elszántan betért az éji mulatóba,
mikor a gyorsabb nyíl belesiklott a rövidebb mutatóba.
Kacér tündérek kellették magukat, nem csak mutatóba,
Ödön csikkjei egymás után nyomódtak a hamutartóba.

Felajzott kedve higgadt, már háromszor kapott kosarat,
hamarosan rájött, itt átlag küllemmel sikert nem arat,
gondolt egyet, s megoldást szült a megoldandó feladat,
fehér asztalterítőt kapott fejére, úgy festett, mint egy arab.

Álcázott külsejétől beállt a változás, az olajmágnás sejk
körül elkezdtek rajzani a pillangók, senki semmit se sejt,
Ödön jobban dagadt most alul, mint sörhasban Svejk,
már kezdte egészen szívébe zárni e feslett bűnű helyt.

Ekkor rálépett valaki lábára, s mielőtt viharfelhő bomol,
a nagydarab kopasznak odakiáltott: "Pardon, oh boy!"
A válaszként kapott pofontól hervadt a boldog mosoly,
fejkendő repült, fog, nyakkendő lazult, ez most komoly!

Ödön lebukott, így lett arab sejkből piti szélhámos,
tovább nem firtatta, hogy a John miért nem János,
helyzete úgy lett még ennél is jobban hátrányos,
hogy a bár előtti újabb ütlegtől lett orra kátrányos.

Monoklival szeme alatt kullogott haza szégyenében,
de ott találta a két lányt felhevülve, vehemens ébren!
Megsajnálták, s elhalmozták őt is csókokkal az éjben,
Ödön így bűnhődött, vad testük fénylett, mint az ében.

2008-01-24

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.