valami bennem is elment
veled
hangod lázálmom varázsa
lehet
naponta suttogom fájón
neved
kinek maradni kell el nem
mehet
...ne
ne
ne!

az nem lehet
hogy mégis elmentél

azóta fél a nyár
s rút e tél
hiába várt
az ősz
tavaszi kikelet bősz
vihara múltat sarjaz
vagy
vágy-águnk gyenge embertörzset gallyaz

az á-m nem hazám

Anyám!
Szeretlek!
beléd szakadok!
űznek előre végtelen nappalok
fejemben szüntelen cseng
dallamod
tudom hogy engem is meg kell
hallanod
én hallom hogy szólnak még a
tegnapok
hangodon apad a sötétség s kel a fény
vágtázó évek fösvény
gőgje lohol
lábnyomon
hazug tükrünk kohol-
mányát rányomom
e világtalan világ
piszkosul kirág
itt belül
hol a csend megül
kitépett gyermek vánszorog
az utolsó csonka szerda óta
csóktalan könny csobog
tudom
a nagy leselkedő sarkunkban
vicsorog
kitátott szájából bűzös nyál csorog


hallak szüntelen odaátról
dúdolsz egy-más... világról
mindig mellettem vagy
földed súlya hidegen hagy

hiába koppant a rög sírodon
könyörtelen
hiába minden nap nélküled
gyönyörtelen

tudom
itt vagy velem
hallak örökre
szüntelen


2008-01-17

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.