Tán nem tudom mi fán terem
az alázat fölös gőgje,
mi lelkem gócain nyögve
térdepel, s mily mély e verem.

Míg türelmesen csak várok,
vastorkom szorítja ideg,
rozsdálló húscsatja hideg,
hívnak idegen oltárok.

Leborulok, imám elhagy,
nihillé érő értelem.
Uram! Könyörgöm, szólj, ha vagy!

Elvesztettem biztos helyem.
Hitem későn lázadó agy.
Testem szavakból szőtt selyem.

2008-01-03

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.