Ilyen vagy, így szerettelek meg annak idején,
ki rajtad változtatni akarna, nagy bűnt követne,
víg koncnak vetem magam eléd, lefekszem ide én,
s hadat üzenek; vajh ártatlan szemed lelövetne?

Nevess újra, ahogy annak idején régen tetted,
Kacajod tüzében ragyogtam-lobogtam igazán,
hallgass újra, mikor szavamat tenyeremből etted,
ne törődj a hazug világgal, élj vidáman, lazán.

Velem. És szeress, ahogy csak tudsz, add bele mindened,
kellesz nekem, ahogy régen, úgy most is kellesz nagyon,
megbecsüllek, ha hagyod, s nem kell álom-port hintened,
csak szemed tüzét add! Nekem az a legnagyobb vagyon.

2006.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.