Dicstelen fénykoszorúm egyensúlyozom
tétova minden dalia mozdulat
s a házfalak mögött
egy szőke kislány sírni készül

[...]

Ki nem adott szavaim hangsúlyozom
anyád a részeg kurva árvák könnyén mulat
koszos zoknikkal tömött
melltartók fogadnak fészkül

Gondolatom hevén mélyre kúszik a remény
megfogom kezed hozhatod babád
is nem leszek angyal hamis e glória
bíznék még de túl mély itt a mocsok

Térdig gázolok benned légy te a remény
újra s elhinném hogy egykor apád
nem azért nemzett hogy meg kelljen most gyónnia
csak gyűlöletből volt sok

Most gyere csak szorítsd erősen kezem
hadd higgyek én is benned
mert a kétség itt lakozik míg élek
hinnem kellene arany copfodnak

Hisztéria perifériáit súrolja eszem
neked nagyon erősnek kell lenned
én egyre gyengébb vagyok s félek
gonosz vágyak létemen rút csomót fonnak

Hazaviszlek anyád s apád helyett én leszek
egyetlen de mindörökre szerető szülő
árvákká ők válnak kiknek sírjuk névtelen
te csak szeress ahogy én szeretlek

Reggelente fényed harmatából eszek
míg meleg aurád színezi őszülő
lelkem fonnyadó lementét s képtelen
perceimben suttogom majd neked; szeretlek

2006-04-20

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.