| Ödönségek : Ödön, az ebéd, meg Benő, no és a szomszédok |
Ödön, az ebéd, meg Benő, no és a szomszédok
2007.12.30. 07:06
A kicsiny családi ház fala majdnem mállik...
A kicsiny családi ház fala majdnem mállik.
Hogy leesik-e a vakolat? Haj, ma elválik!
Ilyeneken töprengett csendesen Ödön,
mikor megrottyant a faszénen a bödön.
Alatta békésen nyikorgott a hintaszék,
míg a sütőrácson készült a minta steak.
Félretette könyvét, mit addig olvasott,
eme táli ebédre ementáli sajtot olvasztott.
Benővel lesz az étek ma még kelendő,
finom falatokkal telik meg majd a bendő.
Sült hús ínycsiklandó illata szállt tova,
Ödön elrévülő tekintete vajh, hova?
A szomszéd rá ferdeszemmel nézett,
kacsasült illattal kontrázni nem késett.
Haj-jaj! Szecsuánit süt az alávaló bitang!
Pin-Pong, a kínai pampogva kipang.
Szép asszonykája mellette sürög, forog,
Ödön bekapta a csalit, feszül a horog.
Rakoncátlan sliccét aléltan gombolja;
mintha alatta rengne egy szerelmi gondola.
Szájtátva nézi, miképp a spongya pongyola,
szét- szétnyílik, ahogy viselője gondola.
Láttatni engedi, mit csak sejteni szabadna,
Ödön legszívesebben araszra szakadna.
A másik szomszéd is állva bámész; a Géza,
azt hiszi tán, égből jött e delejező gésa.
Hátraszólna nejének, hogy „kész a…”
de megreked a főzési tudomány, ész a
láb közé süllyed, megremeg a fakanál,
még a gyerek álla is leesik a fakardnál.
Géza mindenért mindig másokat okol,
mert sokszor történt már vele shock oly,
midőn rászóltak, ne bámulj úgy, rászokol!
Még a régi rádió is duplán üvölt, a Sokol.
Mit érdekli őt, hogy sztereo be, ki mono,
ha sztereotip mozdulattól leng a kimonó.
Ödön is tovább töpreng, hogy mi a manó,
itt kérem egy kínálkozó albérleti lyuk kiadó!
A rósejbni közben jócskán odasül. A rossebbe!
Gyógyuló vulvakrémet kenegetne rossz sebbe.
Eközben e kolduló vágyak fő okozója,
éppen a vénuszi látványokat pózolja.
Kínai kakasát magyar szavakkal hívja,
Ödön e frivol hangtól lyukas fogát szívja.
- Pi, pi, pi… inába száll épülő bátorsága,
mélán leesik a földre könyve; a Forsyte-Saga.
Elnyújtott hangú áriába kezd őnagysága,
Ödön látja már, korlátolt önnön szabadsága.
Még jó, hogy házuk köré magas kapu lett!
Bár átlátszó az is, mint a gyengébbik Capulet.
Ekkor betoppant Benő, s szólt: „Na, mi a pálya?”
Merthogy szülinapi zsúr ne fulladjon apályba.
Ödön nagyot sóhajtott, hellyel kínálta barátját,
együtt számolták onnéttól a gésa intim karátját.
Határozottságuk sem volt a helyzethez kellő,
csak áhítozva nézték, miként illeg-billeg a sellő.
Pin-Pong, a férjúr elvakultan tovább pampogott,
Géza szomszéd végül kín-kangörcstől padlót fogott.
Ödön, s Benő sört vedelt, hogy ne jusson aszályba,
érzéki tátogást bambulva, sóvárogva néztek át a szájba,
de hogy a délután ne fajuljon halnő nélkül muszájba,
áthelyezték székhelyüket egy piroslámpás uszályba.
2007-12-30
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó