Mihály:

-         Adjon isten jó napot!

Viola asszony:

-         Jaj, egy rossz szellem! Kegyelmes jóisten segíts rajtunk, feltámadt egy halott!

Mindenki döbbenten felugrik.

Kata:

-         Mihály! Tudtam, hogy élsz!

Odarohanna Mihályhoz, de Meiszter gróf úrfi visszafogja.

Róza cigányasszony:

-         Tudtam én, hogy visszajössz, fiam! Csak annyira halott ez, amennyire e grófocskának tiszta a becsülete!

Meiszter gróf úrfi:

-         Átkozott, vén satrafa! Hát teneked meg hogy van képed ide beállítani, te lótolvaj?!

Müller földesúr:

-         Mihály, te életben vagy? Hogy merészeled te zsivány kapcabetyár?! Leveles főhadnagy uram, intézkedjen!

Leveles főhadnagy:

-         Én Leveles Lukács főhadnagy, mint a törvény és a rend képviselője Békállán, ezennel letartóztatom lólopásért!

Leveles főhadnagy előkapná kardját, de az beragad, Mihály megfenyegeti a fokosával, miközben felugrik az asztalra.

Mihály:

-         Csak lassabban főhadnagy uram! Ne olyan hevesen, még kárt talál tenni önmagában! Mindjárt tisztázzuk itt, hogy ki is a lótolvaj! Ugye, gróf úrfi? Azonnal engedje el Katát, mielőtt oda nem talál ütni a fokosom!

A gróf úrfi kelletlen elengedi Katát, aki Mihály elé áll.

Kata:

-         Tudtam, hogy élsz, hogy visszajössz Mihály!

Mihály:

-         Igen, visszajöttem, és nem hagyom, hogy ez a hitvány ficsúr elvegyen. Amíg élek Kata, nem leszel a felesége!

Leveles főhadnagy megbátorodva hátraugrik, előkapja pisztolyát, Mihályra fogja.

Leveles főhadnagy:

-         Amíg élsz, te betyár? Na, akkor most véged!

A csendőr főhadnagy pisztolya nem sül el, ijedten felteszi kezét, mikor Mihály utána ugrik.

Viola asszony:

-         Mondom én, hogy szellem ez! Egy betyárlidérc! Nem fog rajta a golyó sem!

Müller földesúr:

-         A fenét szellem, bugyuta asszony! Te aztán tudhatnád, hogy csütörtököt mond a fegyver, ha nincsen mit elsütnie! Leveles uram, legközelebb tegyen golyóbist is a pisztolyába!

Viola asszony:

-         A kendébe golyó még csak-csak van, de a fojtás, amely az erőt termeli, az hibádzik!

Mihály:

-         Elég legyen már! Kata, kötözd meg a kezét a főhadnagy úrnak, mielőtt valami butaságot nem tesz nagy hősiességében!

A Mihálytól kapott kötéllel Kata megkötözi a főhadnagy kezét, akit lelök Mihály egy székre.

Leveles főhadnagy:

-         Megkeserülöd ezt még, te betyár…

Mihály betömi a száját egy terítővel.

Mihály:

-         Úgy a! Csendben marad, ott marad! Most pedig jól idefigyeljen mindenki, és maradjon nyugton, ha nem akarják, hogy magukra döntsem ezt a házat! Még hogy én lótolvaj lennék? Müller uram, egész életemben becsülettel szolgáltam kendet, ahogy az apám is! Soha, semmit nem loptam, még egy libát sem, nemhogy egy lovat! Erre tanúm is van! Zsófi! Miért bújsz te el az mögé a hazug úrfi mögé? Mondjad csak el Zsófi végre az igazságot, te ott voltál a bokor mögött, láttad, hogy ki kötötte el a Csillagot!

Zsófi cselédlány:

-         Én nem láttam semmit!

Mihály:

-         Szóval azt elismered, hogy ott voltál, de nem láttál semmit, mi? Csak nem annyira rebesgetted a szemeidet a gróf úrfira, hogy megvakultál tőle?

Zsófi cselédlány:

-         Én-e?

Mihály:

-         Te bizony! Tán tagadod?

Zsófi cselédlány:

-         Ha ott voltam, hát ott voltam. Különben is, kit érdekel, hogy Béla úrfi kötötte el bosszúból a lovat, ha egyszer te betyár lettél Mihály!

Mihály:

-         Na, most elszóltad magad Zsófi! Különben meg, nem csináltam én semmi zsiványságot, míg távol voltam, ha a bujdosás betyárság, akkor igen, betyár vagyok. Inkább százszor becsületes betyár, mint egy hazug kutya. Igaz-e, gróf úrfi?

Meiszter gróf úrfi:

-         Zsófi, te cafka céda, hát nem tudod már tartani azt a lepcses szádat?

Ekkor beállít a két csendőr. Mihály láttára előkapják puskájukat, megcélozzák.

Jani-1 csendőr:

-         Fel a kezekkel, te betyár!

Jani-2 csendőr:

-         Le vagy tartóztatva! No, ezt jól megcsináltuk Jani, mi?

Jani-1 csendőr:

-         De jól ám, Jani! Hát, mert mi vagyunk mostan a Janik! Főhadnagy úr, mindjárt kiszabadítjuk!

Jani-2 csendőr:

-         Főhadnagy úr, hát miért nem szól egy szót sem?

Leveles főhadnagy csak nyög betömött szájjal, nem tud megszólalni. A feszült csendben Mihály előrelép, a két csendőr megcélozza. Ekkor a csendőrök mögött betoppan két betyár; Sobri Jóska és Milfait Ferenc, a Bakony nagy hírű, rettenetes betyárjai.

Sobri Jóska:

-         Fel a kezekkel!

Milfait Ferenc:

-         Le a puskával, he csendőr urak!

A csendőrök eldobják puskájukat, mindenki megrettenve felteszi a kezét. Meiszter Béla úrfi remeg a félelemtől, Zsófi mögé bújik. Mihály és Kata hátrébb állnak.

Viola asszony:

-         Kegyelmes jóisten, irgalmazz nekünk szegény fejünknek!

Müller földesúr:

-         Úristen! Rablóbetyárok a házamban! Ne bántsatok minket, odaadjuk minden vagyonkánkat!

Sobri Jóska:

-         Ne féljen a nagyságos úr, nem rabolni jöttünk! Mindennek megvan az ideje. Itt mostan kérem az igazságnak! Sobri Jóska volnék, ez meg itten Milfait Ferenc.

Mindenki felhördül a hírhedt nevek hallatán.

Sobri Jóska:

-         Nekünk mostan nem magukkal van elszámolnivalónk, kivéve egyet kendtek közül. De mielőtt rátérnénk erre, úgy illik, hogy tisztességes házban megkínálják a szomjas vendéget. Ugye, nagyságos uram?

Müller földesúr:

-         Hát persze… urak. Józsi, töltsél az uraknak egy kis borocskát!

Józsi inas:

-         Igenis nagyságos uram! Tessék parancsolni fogyasztani a betyár uraknak.

Milfait Ferenc:

-         Kis borocskát? Sok borocskát! Te! Ne sajnáld tőlünk azt a bort, hosszú volt az utunk idáig.

A betyárok a kitöltött poharak helyett a kancsókat húzzák meg.

Sobri Jóska:

-         Na most már, hogy szomjunkat oltottuk egy kicsinykét, előadjuk, miért is vagyunk mi itten. Mert hát van itt ismerős arc is, bármennyire is igyekszik elbújni. Ugye, Varjú Imre?

Kirángatják Zsófi mögül az úrfit.

Meiszter gróf úrfi:

-         Itt valami félreértés van, kérem! Én Meiszter Béla, gróf vagyok.

Müller földesúr:

-         Túl sok itt a félreértés.

Róza cigányasszony:

-         Annyira gróf ez kérem, ahogy én királykisasszony!

Viola asszony:

-         Én ezt nem bírom, mi zajlik a mi tisztes házunkban?

Sobri Jóska:

-         Na elég, most csak az beszélhet, akinek én szólok! Tudják meg, hogy ez a Magyar Mihály, akit kendtek lólopással vádolnak, ez egy igaz ember! Való, hogy velünk élt egy hónapig a Bakonyban, mert befogadtuk magunk közé, de ez nem lenne képes semmit el nem lopni! Tisztább ennek már a tekintete is, mint a hegyi patak kristályvize. Rajtunk nem fog az urak törvénye, de a magyar ember becsülete annál inkább!

Közben átkarolja Mihályt, majd a „gróf úrfihoz” fordul.

Sobri Jóska:

-         Hallod-e Varjú Imre, most téged szólítalak! Nem akarsz megismerni, te hitvány? A törvényt kijátszhatod, de a betyárokat nem!

Meiszter gróf úrfi:

-         Én ártatlan vagyok, kérem…

Sobri Jóska:

-         Amennyire ártatlan lehet egy olyan ember, aki becsap mindenkit. Te egy orgazda, áruló féreg vagy, aki ahelyett, hogy fizetett volna a lopott aranyért, feladta a szegény Fábián Marcit! Azt hitted, hogy elbujdoshatsz előlünk? Te kutya, most fizetni fogsz minden gazságodért!

Meiszter gróf úrfi:

-         Kegyelem, kegyelem! Megfizetek mindent, ígérem!

Sobri Jóska:

-         Nincs annyi pénz a világon, amennyivel a Fábián Marci életét megválthatnád, te ganéj! A betyártörvény szerint az árulásért halál jár!

Ekkor Zsófi előugrik a gróf úrfi felé.

Zsófi cselédlány:

-         Ki maga valójában? Meiszter Béla gróf úrfi, vagy Varjú Imre, minden hájjal megkent szélhámos? Engem is becsapott a megjátszott szerelmével! Azt ígérte, hogy ha elveszi feleségül Katát, majd valami történni fog vele, aztán én leszek csak az úrnője!

Meiszter gróf úrfi:

-         Mit akarsz, te buta cseléd? Csak nem azt képzelted, hogy majd pont veled fogok élni? Szerelem? Ugyan már, nekem csak arra kellettél, hogy segítsd a tervemet megvalósítani!

Zsófi cselédlány:

-         Úgy? Csak felhasznált engem, hogy összejátszhasson ellenük? Bitang gazember!

Zsófi felkapja a földről az egyik csendőr eldobott puskáját, mire „Meiszter gróf úrfi” kereket oldva elfut segítségért kiáltva. Zsófi utánamegy, majd nemsokára nagy dörrenés hallatszik.

Róza cigányasszony:

-         Na, megmondtam ezt is; megkapta hát az ólmot! Mégpedig nem a bányájából!

Milfait Ferenc:

-         Ezen már nem kell bosszút állni Jóska.

Az inspektor kisiet, majd kisvártatva visszajön, kérdőn néznek rá. A nyaka előtt vízszintesen elhúzza a kezét.

Viola asszony:

-         Na, ebbe a puskába golyó is volt, meg fojtás is. Aztán mi lesz Zsófival? Nagyon becsapott az minket, kétszínű kígyót melengettünk a keblünkön. Hagyjuk, hogy elszökjön?

Sobri Jóska:

-         Hagyjuk, majd az istene igazságot tesz vele is, elég volt mára vérből, meg bosszúból!

Viola asszony:

-         Azt sajnálom legjobban, hogy elmarad a lagzi. Annyira készültünk… az a sok étel, ital kárba vész!

Sobri Jóska:

-         Nem a! Arra még ne vegyen mérget a nagyságos asszony! Megmondom én, mi lesz itt ma! Először is oldozzátok el a főhadnagy urat! Aztán meg, ha senkinek nincsen ellene kifogása, mulasson ma együtt csendőr és betyár, hisz mindegyik ember, jó magyar ember! Legyen az szegény, vagy gazdag, a becsülete mindenkinek egyformán van kiosztva, bárhová is születik, és bárhová is tart.

Leveles főhadnagy:

-         Részemről rendben, mára fegyverszünet. Janik! Remélem, hallottátok?

Jani-1 csendőr:

-         Igenis főhadnagy úr!

Jani-2 csendőr:

-         Igenis főhadnagy úr! Te Jani, akkor ma engedéllyel paktálhatunk a betyárokkal?

Jani-1 csendőr:

-         Azt nem tudom Jani, de hogy ma engedéllyel ihatunk, az biztos.

Sobri Jóska:

-         Azt megígérhetem maguknak, hogy ameddig én élek, addig a betyárok messze elkerülik Békállát!

Viola asszony:

-         No, ember, mondjon már valamit!

Müller földesúr:

-         Mit mondjak, mikor a lelkiismeret jobban furdal engem, mint azt a Meisztert, vagy Varjút, vagy akárhogy is híjjákot az ólomgolyó. Ez a gazember az én lelkemet is kijátszotta.

Odaáll Mihály és Kata elé. Előveszi a végrendeletet.

Müller földesúr:

-         Bocsáss meg nekem Magyar Mihály! Tudd meg, az előbb értesültem ettől a Varjútól, hogy ez a paksaméta megboldogult apám végrendeletének a záradéka, amelyben apád érdemei miatt rád testálta a szomszéd birtokot! Én ezt az imént el akartam titkolni, mert Katának és a leendő férjének szántam azt a birtokot.

Mihály:

-         Müller uram, ne búslakodjon, fátylat rá, én nem neheztelek kendre.

Müller földesúr:

-         Nem-e?

Mihály:

-         Nem hát.

Müller földesúr:

-         No, ha így van, akkor jól van. De itt a papíros, most már a tiéd a birtok.

Mihály:

-         Nem kell nekem e végrendelet Müller uram! Valami mást kérnék én magától!

Müller földesúr:

-         Mi lenne az, Mihály?

Mihály:

-         Hát a Katának a kezét kérném!

Müller földesúr:

-         Azt-a?

Mihály:

-         Azt bizony, csak azt.

Müller földesúr:

-         Aztán mondd csak te Magyar Mihály! Nem mész-e te is vissza, betyárkodni a Bakony erdeibe?

Mihály:

-         Tudja, az elmúlt egy hónapban kívül álltam én is e világból. Igaz emberek között belekóstoltam a szabadság ízébe, hol nem számít a vagyon, nincsen ármánykodás, ahol nem az a mérce, hogy milyen súllyal húz a pénzes bugyelláris, hanem hogy mit rejtegetsz a szíved mélyén. Hát, én Kata szerelmét őriztem mindvégig, őérette megtelepednék bárhol e világon.

Sobri Jóska:

-         Hej Mihály, még az én kérges szívem is úgy belesajdult szép, szerelmetes szavaidba! Holnap elmegyek, megkeresem az én Répa Rozimat, már olyan régen láttam azt a csúf fehérnépet!

Müller földesúr:

-         Na-na Mihály! Azért messzire nem kell elmenni! Aztán tényleg szereted-e az én lányomat, te Mihály?

Mihály:

-         Én-e? Az életemnél is jobban!

Müller földesúr:

-         Hát te Kata? Szereted-e ezt a betyáros legényt?

Kata:

-         Igen! Nagyon szeretem őt, apám!

Müller földesúr:

-         No, akkor legyetek boldogok, amíg éltek! A birtokot meg kétszeresen is megkapjátok! No, mi lesz már, jöjjön mindenki, irány a templom! Még a végén megváratjuk a tiszteletes atyát!

Mindenki kivonul.

VÉGE

Szentbékkálla, 2007. október

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.