2. felvonás

Ugyanaz a szín, annyi különbséggel, hogy nincsenek bokrok elől. Nagy, feldíszített asztal van középen, készülődnek a lakodalomra. Az asztalnál ül Müller földesúr, mellette Gajdár Kálmán inspektor, a lányuk, a szomorú Kata az asztal másik oldalán, egyedül sír. Józsi, az inas bort tölt, Róza, a cigányasszony a sarokban húzódik meg, kártyát vet.

Müller földesúr:

-         Ne pityeregjél már te lány! Ahelyett, hogy örülnél végre e nagy napnak, mikor tisztességgel férjhez adlak, még mindig itatod az egereket itt nekem! Szedd össze magad, nemsokára jön a gróf úrfi, ki még ma a tisztes férjed lesz. Aztán megyünk a templomba, a tiszteletes atya annak rendje és módja szerint összeesket benneteket.

Kata:

-         Apám, ez a tisztesség? Még hogy tisztességgel férjhez adsz, a tiszteletes atyával tisztes férjem lesz?

Müller földesúr:

-         Most már aztán elég legyen, te lány, többet szavadat csak a templomban halljam, ha ki kell mondani a boldogító igent! Azt a keservét neki, hát ezt érdemli a te jó apád? Tisztességgel felneveltelek, most aztán punktum, elég volt a sok locsi-fecsiből, lagzi lesz, és kész!

Beront Viola asszony, mögötte a szolgálólány, Zsófi, szorosan az asszonya nyomában.

Viola asszony:

-         Zsófi, az eszcájgokat, tányérokat tisztára törölted?

Zsófi cselédlány:

-         Igenis nagyságos asszonyom!

Viola asszony:

-         A menyecskeruhát kikeményítetted?

Zsófi cselédlány:

-         Igenis nagyságos asszonyom, benn áll a tisztaszobában!

Viola asszony:

-         Mi van a libákkal Zsófi?

Zsófi cselédlány:

-         Már főnek nagyságos asszonyom, már főnek!

Müller földesúr:

-         Nyugodjál már asszony, inkább a lányoddal törődjél, az inspektor uram már elrendezett mindent a mai ceremóniához. Ugye Kálmán?

Gajdár inspektor:

-         Igen nagyságos uram, minden a legnagyobb rendben van.

Viola asszony odamegy a lányához.

Viola asszony:

-         Jól van már, tudom te lány, hogy örömkönnyek azok ott a szemedben! No, ne sírjál már! Tudod, mennyi mindent megtettem én is annak idején a szüleim kedvéért? Aztán utólag mindig rájöttem, hogy igazuk volt, csak jót akartak nekem. Még mindig a Mihály miatt bánkódsz? Nem is értem, hogyan tudott egy ilyen akasztófára való lótolvaj közel férkőzni hozzád! Már egy hónapja, hogy elszökött, aztán látod, rá egy hétre, már hozták is a halálhírét.

Müller földesúr:

-         Így jár, aki betyárokkal paktál össze. Azt hitte talán ez a Mihály, hogy a bakonyi zsiványok jó barátként fogadják?

Gajdár inspektor:

-         Bizony, nagyságos uram, az a Sobri Jóska kiverte belőle a fokosával a lelket! Nem vesznek azok be minden jött-mentet csak úgy maguk közé!

Viola asszony:

-         Azt mondta a Leveles főhadnagy, úgy elintézték, hogy még a holtteste sem került elő!

Müller földesúr:

-         Így jár minden gazember; még írmagja sem marad!

Róza cigányasszony:

-         Pál uram, csak nyugtával dicsérje a napot! Az én kártyáim másként vannak vetve!

Müller földesúr:

-         Na Róza, akkor keverd ki őket újra, de istenemre mondom, most már punktum, eleget hallottam erről a Mihályról, nem kell róla több povedálás! Készülődjön mindenki, nemsokára indulunk a templomba. Lassan már jönnie kéne a gróf úrfinak is!

Gajdár Kálmán inspektor közelebb hajol Müller földesúrhoz. Zsófi hallgatózik a hátuk mögött.

Gajdár inspektor:

-         Van itt valami nagyságos uram, amiről azért tudnia kell. Én, mint nagyságod intézője, engedelmével a tisztesség, becsület, és a lelkiismeret megnyugtatása érdekében azért utánanézettem pesten egy diszkrét detektívvel a Meiszter Béla gróf úrfi előéletének.

Müller földesúr:

-         Aztán? Mit tudott meg kend?

Gajdár inspektor:

-         Sajnos még nem kaptam meg a választ, de bármelyik pillanatban várható.

Müller földesúr:

-         Nem lesz abban semmi hiba, hiszen olyan papírokat mutatott nekem, amiket nem lehet hamisítani.

Gajdár inspektor:

-         Igen, tudom nagyságos uram, szerintem is minden rendben van a gróf úrfival, de olyan zsivány ez a mai világ, hogy sosem lehessen tudni, mit rejt a csillogó máz, kérem alássan.

Müller földesúr:

-         No jól, van, aztán maradjon ez kettőnk között, hallja-e? Ha megtud valamit kend, először velem tudassa!

Gajdár inspektor:

-         Természetesen nagyságos uram!

Jön Meiszter Béla gróf úrfi. A cigányasszonyt látványosan igyekszik nagy ívben kikerülni, de az utána szól.

Róza cigányasszony:

-         Kerülhet engem az úrfi, de tudja meg, hogy hamarosan nagy kinccsel találja magát szemközt! De most nem aranyeső lesz az, hanem ólom!

Meiszter gróf úrfi:

-         Ezt a boszorkányt! Még hogy ólom! Hát bizony találkozom ólommal lépten-nyomom, hiszen nekem van az országban a legnagyobb ólombányám! He-he, ezt a furmányos cigányasszonyt! Nagyságos uram, szervusz, kezét csókolom nagyságos asszonyom, tiszteletem inspektor úr!

Müller földesúr:

-         Adjon isten! Végre megjött kegyelmed, már azt hittük, megszökött a lagzi elől. Foglalj helyet kérlek, mintha csak otthon lennél. Legelébb is igyunk előre áldomást e nagy napra! Józsi, töltsél már, úgy állsz ott mindig, mint akit karóba húztak!

Józsi inas:

-         Igenis nagyságos uram! Tessék parancsolni fogyasztani a nagyságos uraknak.

Viola asszony:

-         Bizony, nagyon vártuk már a gróf úrfit, ugye Kata? Még mindig olyan szégyenlős a lelkem!

Meiszter gróf úrfi:

-         Hagyja csak nagyságos asszonyom. A tisztes úrilányok nem mutatják ki az érzelmeiket. Nekem egy szem pillantása többet mond bármi másnál.

Közben időnként Zsófira is pillant, aki pisszeg neki, mire a gróf úrfi leejt egy asztalkendőt, Zsófival egyszerre hajolnak le érte.

Zsófi cselédlány:

-         Vigyázzon a gróf úrfi! Az inspektor uram áskálódik ellene! Valami levelet vár Pestről, amelyben az úrfi múltját nyomoztatja!

Meiszter gróf úrfi:

-         Nyugodj meg Zsófi, van nekem még rejtett adum a tarsolyomban!

Felegyenesednek.

Róza cigányasszony:

-         Hiába keverem én a lapokat, a hamis ászt akkor is leveri a végén a paraszt!

Meiszter gróf úrfi:

-         Bocsánat, annyira izgulok én is e nagy napon, minden kiesik a kezemből!

Viola asszony:

-         Csak a karikagyűrűt el ne ejtse a gróf úrfi az esketéskor! Ugye, Kata?

Bejön a színre Leveles Lukács főhadnagy. A gróf úrfi titkon Zsófinak csapja a szelet végig.

Leveles főhadnagy:

-         Adjon isten szép jó napot!

Müller földesúr:

-         Adjon! Üljék le kend is! Mindjárt indulunk, még időben jött a főhadnagy úr! Aztán mit hallani Leveles uram?

Leveles főhadnagy:

-         Mit hallani? Na, ezt hallgassák meg kendtek! Meg kell bolondulni már ebben a zsivány, betyár-világba! Tegnap eligazítás volt a vármegyében. Hát, ottan mesélte az Ürömi csendőr őrmester, hogy a múlt héten, mikor az almádi csárdában múlatta a napot, egyszer csak beállított három betyár. Kettőt azonnal megismert közülük; a Sobri Jóskát, meg a Milfait Ferencet, a harmadik volt a legnyalkább legény a cifra szűrjében, de az új legény lehet a bandából, mert nem ismerte. No, ezek a betyárok aztán odaültek a másik asztalhoz, aztán úgy mulattak reggelig, hogy majdnem leszakadt a csillagos ég is. Az a Milfait egymaga megiszik együltében egy gönci hordó bort!

Viola asszony:

-         Magasságos szűzmária! De hát, hogy lehet az Leveles uram, hogy a csendőrrel egy csárdában mulatnak azok a futóbetyárok anélkül, hogy lefognák őket?

Leveles főhadnagy:

-         Hát erről beszélek nagyságos asszonyom! Az almádi csárda pont a vármegye határon van, az egyik asztal még a határon innét van, a betyárok meg már a túlsó asztalnál a másik vármegyéhez tartoznak, ahol mi már kérem, nem intézkedhetünk!

Müller földesúr:

-         Ezt a betyárvilágot!

Leveles főhadnagy:

-         Hát ez az! Majd el felejtettem, inspektor uramnak van itten egy sürgöny.

Átadja a levelet az inspektornak, aki mohón olvasni kezdi, egyre gondterheltebben. Kikerekednek a szemei olvasás közben, titkon mutatja a levelet a földesúrnak, suttog a fülébe.

Viola asszony:

-         No hát, mi az a fontos levél, amitől ilyen titokzatosak az urak? A gazdasági ügyek várhatnak holnapig. Ma lagzi lesz, ugye Béla úrfi?

Meiszter gróf úrfi:

-         Igen nagyságos asszonyom, ez a mai esküvő felejthetetlen lesz!

Müller földesúr felháborodva feláll.

Müller földesúr:

-         Már ha lesz, kérem! Mert itt kérem nem lesz lakodalom! Egy csaló, szélhámos van közöttünk!

Kitör a pánik, mindenki felkiált, feláll, Katának felragyog az arca, már az apja nyakába készül ugrani.

Kata:

-         Hurrá!

Meiszter gróf úrfi:

-         Na-na! De bizony lesz lagzi nagyságos uram!

Müller földesúr:

-         Aztán mitől olyan biztos kend ebben?

Meiszter gróf úrfi:

-         Mielőtt még olyant találnál mondani nagyságos uram, amit később magad is megbánnál, volna egy szavam veled nagyságos uram, de csak szigorúan négyszemközt, mint férfi a férfival!

Müller földesúr:

-         Úgy? Már megint, mint férfi a férfival?

Meiszter gróf úrfi:

-         Úgy! Nagyságos uram, a te érdekedben kérlek.

Müller földesúr:

-         Hát jó, egy perc türelmet kérek mindenkitől, mielőtt fény derülne a dolgok állására.

Müller földesúr és Meiszter Béla gróf úrfi félrevonul a többiektől a színpad eleje felé.

Meiszter gróf úrfi:

-         Nagyságos uram, én tudom, mi van a kegyelmed kezében, nem kell megmutatnia sem. Be fogom bizonyítani, hogy én nem vagyok szélhámos, ahogy az a koholmány állítja!

Müller földesúr:

-         Miféle szemfényvesztő maga hallja-e? Honnét tudja, mit tartalmaz ez a levél? Itt az áll, kendet valójában Varjú Imrének hívják, aki egy körözött szélhámos!

Meiszter gróf úrfi:

-         Dehogy vagyok én szélhámos nagyságos uram! Te, nagyságos uram, nemsokára bocsánatot fogsz kérni mindenkitől a sajnálatos félreértés miatt, és megyünk a templomba, hogy elvegyem a lányodat!

Müller földesúr:

-         Na, azt szeretném én látni ezek után!

Meiszter gróf úrfi:

-         Pedig úgy lesz nagyságos uram! Na jól figyeljen kegyelmed, mielőtt a nyilvánosságra hozná annak a haszontalan papírnak a tartalmát. Van itt valami, amit feltétlen látnod kell.

Meiszter gróf úrfi előhúz a zsebéből egy iratcsomót, tisztes távolságból mutatja Müller földesúrnak, aki egyre jobban csodálkozik. El akarja venni, de a gróf úrfi elkapja előle.

Meiszter gróf úrfi:

-         Hohó! Csak ne olyan hevesen! Ez kérlek szépen nagyságos uram, leendő apósom, Pali bátyám kérlek; egy végrendelet. Ez az én ászom ebben a pakliban. Egy végrendelet, amely kegyelmed apjától származik, és eddig titkos záradékot tartalmaz, amely egy pesti ügyvédnél volt letétbe helyezve.

Müller földesúr:

-         Ez egy hamisítvány!

Meiszter gróf úrfi:

-         Nyugalom Pali bátyám, kérlek, nyugalom, csak csendesebben, mert meg fogod bánni, kérlek a hangoskodásodat. Itt az ügyvédi pecsét ellenjegyezve, amely bármilyen törvényszék előtt megállja a helyét.

Müller földesúr:

-         Hogyan került ez kendhez?

Meiszter gróf úrfi:

-         Ha elébb erre vagy kíváncsi, ezt is elmondom. Kérlek szépen, én elég jól forgok Pesten bizonyos körökben. Történetesen ezzel a pesti ügyvéddel is közelebbi kapcsolatba kerültem, aki ezt készítette. Tudni kell erről az ügyvéd úrról, hogy nagy hazárdjátékos titokban. Nos, kérlek, én egyszer rendkívül nagy bajból szabadítottam meg őkelmét egy adósság miatt, amelynek az ára ez a végrendelet volt, mivel engem nem pénzzel szokás megfizetni, hanem információval. Kérlek szépen az ilyen áru többet ér akármennyi forintnál.

Müller földesúr:

-         És mit tartalmaz ez a végrendelet?

Meiszter gróf úrfi:

-         Van benne egy eddig titkos záradék, amely ha nyilvánosságra kerül, jelentősen megcsapolja kegyelmed vagyonát. Történetesen kegyelmed jó apja, mivel annak a körözött Mihálynak az apjával igen különleges viszonyban volt, aki egész életén át hűségesen szolgálta őt, és egy ízben megmentette az életét is, így ebben a végrendeletben az ő fiára hagyta a szomszéd birtokot és annak tekintélyes földjeit, aminek jelenleg a nagyságos uram az élvezője. Nézzed csak ezt a bekezdést.

Müller földesúr:

-         Mi? Ez képtelenség! Szóval ezért tűnt fel kend éppen ezen a vidéken!

Közben bogarássza az írást.

Müller földesúr:

-         Aztán, még ha úgy is volna! Mit számít már? Meghalt a Mihály, nincsen kinek örökölnie! Ezzel engem nem tud megzsarolni!

Meiszter gróf úrfi:

-         Nyugalom, Pali kérlek!

Müller földesúr:

-         Ne „palizzon” ön engem kérem!

Meiszter gróf úrfi:

-         Mondom Pali kérlek, csak csendesebben, így is milyen kíváncsiak a többiek! Én csak „palizom” nagyságodat, mint leendő apósomat, de nem „bepalizom”, mint az a kétszínű intézője! Szóval, való igaz, azt beszélik a népek, hogy Mihály meghalt. Viszont még hivatalosan nem nyilvánították holttá. Köztudott, hogy amíg a holttest elő nem kerül, addig nem is lesz az még öt évig. Addig akarsz, kérlek szépen bizonytalanságban élni? Gondolj a családodra, a lányodra! Hogy egy nap majd betoppan ide az a lótolvaj, mihaszna, aztán követeli a jussát?

Müller földesúr eltöprengve bámul, elbizonytalanodik.

Müller földesúr:

-         Az már igaz. Aztán mit akar kend ezzel az irattal?

Meiszter gróf úrfi:

-         Én semmit kérlek. Üzletet ajánlok. Te összetéped azt a papírt, ami nálad van, és elfelejted a hazug, rágalmazó tartalmát, én pedig átadom neked ezt a végrendeletet, azt csinálsz vele azután, amit akarsz.

Müller földesúr tovább töpreng.

Viola asszony:

-         Mi van már jó uram? Mire fel ez a nagy titkolódzás?

Müller földesúr:

-         Csend legyen! Mindjárt megtudnak mindent.

Meiszter gróf úrfi:

-         Nos, kérlek szépen, mi legyen? Közhírré tegyük ezt a csúfos végrendeletet? Vagy akarsz a lányodnak tisztes férjet, mert kérlek szépen; azt fogadom neked, hogy az én hitvesemként, mindent meg fogok adni neki, tejben-vajban fürösztöm majd, meglátod. Na, kezet rá és úri becsületszavat!

Meiszter gróf úrfi lobogtatja az írást. Müller földesúr összetépi a kezében lévő sürgönyt, és kelletlenül kezet fog az úrfival, majd kikapja a kezéből a végrendeletet, elteszi. Visszamennek a társasághoz.

Müller földesúr:

-         Minden a legnagyobb rendben van, csak egy kis félreértés volt az egész, de már tisztáztuk a gróf úrfival. Készüljön mindenki, mindjárt megyünk a templomba!

Kata újra sír, mindenki értetlenkedik.

Gajdár inspektor:

-         De nagyságos uram…

Müller földesúr:

-         Maga hallgasson, ha nem akar holnapra földönfutó lenni! Mondtam már, félreértés volt ez a kis inzultus!

Leveles főhadnagy:

-         Nagyságos Müller uram, én nem tudom, miről van itt szó, de csendőri kötelességem, hogy Békállán rend és tisztesség legyen! Kérem…

Müller földesúr:

-         Jut eszembe Leveles főhadnagy uram, amit a múltkor kért, ami azt a kis földecske ügyét illeti, az el lesz intézve! Nagyon jutányos áron adom oda kendnek. Inspektor uram, kérem, holnap intézkedjen a főhadnagy úr dolgában!

Gajdár inspektor:

-         Igenis nagyságos uram, ahogy tetszik parancsolni.

Zavart csendben van mindenki.

Müller földesúr:

-         Nohát, akkor igyunk! Józsi, töltsél! Egészségedre majdnem-vőm uram!

Meiszter gróf úrfi:

-         Egészségedre nagyságos uram, Pali bátyám!

Koccintanak, amikor belép daliásan Mihály betyárgúnyában.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.