Történt egyszer – egy borvirágos alkonyon,
mikor már megcsúszott a napsugár a balkonon,
hogy két jó szomszéd addig-addig diskurált,
ha rajtuk múlott volna; megmásszák az Urált.

Hevességük úgy nőtt, ahogy ürült a demizson,
egyik sem mondta: „Kösz, többet én nem iszom!”
Pedig hideg volt a külvárosi panelerkély teraszán,
fentről nézték, hogy siklik a bomba nő Era, s a szán.

A játszótér melletti dombocskán csúszott a havon,
kerek pofiján pőre pír, és egy kis sminkelt AVON,
gömbölyded alakjára kihívón simult kezeslábasa,
a lépcsőházban megcsörrent a festő Elek meszes lábasa.

”Ó Era! Asszonyok asszonya!” Sóhajtott fel Jenő,
mellette halk büfizéssel kontrázott a szomszéd Benő.
Két mély slukk között arról álmodoztak merészen,
melyikük mennyire és miként csiklana e résen.

Közben megéheztek, s előkerült egy ecetes ruszli,
Jenő inga mozgása mellett elbújhatna Bruce Lee.
A spájzból - ahogy kiviharzott - levert egy neppet,
kiérdemelve az asszonnyal szemben egy hendikeppet.

Sebaj! Kiálltak az erkély szélére, Era őket hadd lássa!
Csak hát a hagymás halnak meglett nemsoká a hatása…
Alsó régiókból törtek elő bűzös novemberi szelek,
egymást tovább nem állhatták így a szomszéd felek.

Benő balra el, közben megjött Jenő ukrán asszonya,
a karcsúból kövér libává hízott lepcses szájú Szonya.
Lett is panel-perpatver, ribillió, haddelhadd Jenőnek!
Porcelánbabák magas röpte sem állhatta útját e nőnek.
 

Közben sunyin leslisszolt Erához a borbátor Benő,
azt képzelte magáról, ő a hódító, nagyvárosi menő,
lökte a hímsódert a meglepett Erának a felajzott muki,
de a heves udvarlást félbeszakította egy hangos puki.

Így esett, hogy Benő a hóba belesett, mint angyalka,
hova a nő lökte őt, rajta kuncogott egy gyerek falka,
két házbeli haver is ott röhögött; az Ödön, meg az Elek,
és csak fújtak tovább az alantas, novemberi szelek… 

2007-11-13

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.