Bizsereg a bőröm. Tépked a szél, az apró tűszúrásoktól olyan eufóriám van, mintha narkóval nyomtak volna tele. Lábam között a V2-es motor úgy duruzsol, hogy az út menti fákat lassan felülről látom. Teljesen elszállok ettől az érzéstől. Lobogó hajam utat mutat.

Dübörög az út alattunk.

Mögöttem öt motor cikk-cakk alakzatban. Lassan egy órája megyünk, mikor Lóláb jelez hátulról. Kiállok az első parkolónál.

-         Figyi Dani, van egy ötletem. Váljunk ketté a következő elágazásnál. Aki később ér a partra, az esti bulin fizet három kört a győztes csapatnak. A két út nagyjából egyforma, estére meg úgyis száraz mindenkinek a torka.

Ebben maradunk. Firka és Hobó jönnek velem, Lólábbal Csivasz és Zotya megy. A következő elágazásnál intünk egymásnak. Fél óra kajak motorozás után látom, Firka lemarad. Jobbra nagy parkoló, beállok. Firka lassan begurul utánunk. Defekt.

-         A francba! Két kanyar és itt a part. Bocs fiúk, az esti köröket én fizetem.

-         Hülye vagy Firka! Essünk neki.

Fél óra szerelés után végre újra kiül a mosoly az arcunkra. Defekt elhárítva. Két autó érkezik. A színes trikók láttán kétségünk sem lehet; vérbeli foci drukkerekkel kerültünk veszélyes közelségbe e kietlen úton. Ez még nem gond, de az már annál inkább, hogy a fiúk már túl vannak az első egy – két körön. Ráadásul a csapatszellem erősít. Már hallom is a hangos megjegyzéseket, szerény külsőnket illetően.

-         Nézd a köcsögöket! Fogadjunk, hogy ezek a buzi motorosok nem tudják, hogy mennyire nyertünk ma!

Na! Arra nem gondoltam, hogy ma még totózni is fogunk. Kerülnénk a balhét, de nagyon úgy néz ki, hogy ez nem fog menni. Nem vagyunk beszari alakok, de a nyolc - tízfős társaság komoly ellenfélnek tűnik. Mi csak hárman vagyunk. Lassan körbevesznek minket. Az országút kihalt és csendes. Mint egy westernben. Elő a coltot. Kár, hogy nincs. Próbálom menteni a helyzetet, kilépek, de ekkor az egyik trikó belép a látómezőmbe. Reflexből elhajolok a suhanó ütés elöl, itt kikapcsol az agyam, átveszi a helyét a rutin. Az adrenalin előhozza a belém égetett ösztönöket; egy balos gyomorszájra, hallom, hogy a benn rekedt levegő görnyeszti a fickót, majd továbbviszem a lendületet és megcélzom a másik közeledő fickó orrát. Még hallom a reccsenést, aztán elszabadul a pokol. Tíz évig bunyóztam, de ennyi ember ellen lehetek én akár Mike Tyson is, már kapom is az első ütést hátulról, majd egy rúgást a combomra. Hú, ez fájt, az anyját. Egy oldalpillantással felmérem, hogy a többiek sincsenek jobb helyzetben. Bár Hobóról pattognak le az ipsék, de lehet, hogy ez inkább a testsúlya miatt van. Ekkor iszonyú motordübörgést hallok, ami legszebb zene most füleimnek. Lólábék húznak be a tömegbe, ami rohamosan oszlik. A drukkerek menekülőre fogják a dolgot. Csikorogva húznak el az autók.

Körülnézek, nagyjából mindenki egyben van, Firka is mosolyogva tápászkodik fel a földről. Ökölbezárt kezén hüvelykujja a földet célozza a távozó autók után. Azok dühödten rázzák öklüket felénk. Gondolkodás nélkül motorra pattanunk. Ha balhé, hát legyen balhé!

Elhúzunk az ekkor már beijedt drukkerek autói mellett, Hobó a lábtartóval végighúzza az egyik autó oldalát. Én búcsúzóul csizmámmal megcélzom a bal oldali tükröt, majd a sikeres akció után húzok egy kövér gázt. Nem tudom, volt-e már e fiúknak ilyen élményben része, hogy egy fojtás nélküli kipufogó szinte behorpasztja a szélvédőt, mindenesetre a tükörből azt látom, hogy a drukkerek félreállnak. Na! Ez a nap jól kezdődik! A partra érve megállunk az egyik kocsma mellett.

Sebeinket nyalogatva beleröhögünk egymás képébe, összecsapjuk tenyerünket.

-         Lóláb, ez jó húzás volt, hogy utánunk jöttetek! A sört mi fizetjük.

Az adrenalin helyreállítása végett gyorsan benyomunk egy pár unikumot is. Firka szája egy kicsit felrepedt, nekem fáj a combom, de túl fogjuk élni. Az üres poharakat nézve a mára kitűzött célunk – az Sz.-i motoros találkozó kicsit messzinek tűnik, de a kocsmáros örömére a körök szaporodnak. Azt már látom, hogy motorral nem megyünk innét sehová. De ez már csak halvány sejtés bennem, mert ekkor már ruháinkat ledobálva egymás fejét nyomjuk a víz alá a kocsma melletti szabad strandon. Az emberek barátságosan néznek ránk, többen megcsodálják a csillogó vasakat. Nem titkolt büszkeséggel nézem, hogy mint mindig, most is az én motorom körül van a legtöbb ember. Pedig nem mai darab, de szó se róla az átépítés jól sikerült. Az alap egy Harley Davidson Softail Custom volt. Sok munkámba került a mostani állapot. Fekete alap, lecsupaszított külső, a brutális puffancsok, széles hátsó kerék, látványosan döntött villa, hmm. Igyekeztem a gépet nem öncélúvá tenni, ami ettől még nyersebb és szebb lett a szememben. Alacsony ülés, előretolt lábtartók, magasra nyúló kormány, öblös hang. Nagyon figyeltem az építésnél, hogy ne veszítsem szem elől, hogy a gép motorozható maradjon, ne csak egy kiállításra elkészített darab.

Mosolyogva figyelem, ahogy Hobó motorja mellett találgatják, hogy mi ez, valami Harley utánzat? Hobó erre a tőle megszokott türelemmel magyarázni kezdi, hogy ez egy átalakított Yamaha 1,6-os Wild Star, ami műszaki megoldásait tekintve messze a Harleyk felett áll. Miközben belemerül a magyarázatba, az emberek szép lassan felszívódnak körülötte.

Aztán ahogy jön az este, már csak mi maradunk az ivóban, meg mellettünk egy négyfős lánycsapat, akiket pár pohár után átinvitálunk az asztalunkhoz. Itt nyaralnak a szomszéd kempingben. Jó a hangulat, Hobó alatt már két rozoga szék megadta magát. Zotya kipróbálja, milyen az unikum sörrel összeöntve. Brr. Csivasz szokás szerint whiskyt iszik. Túl választékos kifejezésmódja mindig remek poénokra ad alkalmat. Lassan felejtjük a délutáni kalandot, de azért újra és újra előhozza valaki saját hőstettét. Körbenézve látom, hogy az alkohol már átvette az uralmat, még a csajok is unikumot isznak. A lazaságtól már mindenki szétesik, mikor három lány fordul be az útról. A középsőn megakad a szemem; vékony, törékeny alkatú lány, hosszú, vörösesbarna haja alól kivillan a barna, nagy, szomorú szeme. Sajnos az önkontrollom kezd szétesni, nem tudok koncentrálni, kontaktusképtelen vagyok. Azt azért látom, hogy a most jött lányok is eléggé el vannak ázva belülről, ráadásul ők is unikumot isznak. A nagy szemű eléggé maga alatt van, látszik, hogy a másik kettő, időnként vigasztalni próbálja. Rendelünk egy kört az új lányoknak is, összetoljuk az asztalokat. Lóláb meztelen felsőtesttel az asztalra vágja lábait. Osztatlan sikert arat elképzelhetetlen 50-es lábaival. Miután nekiáll fejtegetni, hogy a múltkor olvasta valahol, hogy a lábak nagysága egyenes arányban van a hímvessző méretével és erre ő az élő példa, az egyik lány rávágja, hogy hiszi a piszi. Lólábat ezzel nem lehet megfogni, de mielőtt teljesen ledobálná maradék ruháit, valaki beordítja, hogy menjünk fürödni! Pillanatokon belül meztelen fogócskát játszunk a vízben. A lányok vagy nem szégyenlősek, vagy túl sokat ittak. Mindenesetre nem kell sokat futni, hogy valaki utolérje őket. A sekély vízben sejtelmesen csillognak a meztelen, lubickoló testek. A nagy szeműt nem látom sehol. Mindegy, az egyik lányt én is elkapom. Mellettem Lóláb adja éppen a bizonyítékot a kétkedő lány kezébe, miközben a barátnője hátulról átölelve simogatja Lólábot. Dülöngélve állunk a sekély vízben. Hirtelen ötlettől vezérelve magammal húzom az előbbi lányt, futunk a part felé. Aztán kiszakítja magát kezemből, és előttem fut tovább. A parton megbotlunk és átesünk egy meztelen testen. Kezemben a borosüvegből a vörösbor végigfolyik a meztelen testeken. Megszomjazom. Felálló mellbimbók és borotvált szeméremdombok között kalandozok nyelvemmel.

-         Virág Te vagy az?! – hallom az egyik lány elfojtott hangját.

A másik nem válaszol, egy pillanatra összetalálkozik tekintetünk, a szomorúság mellett látom a pajkosság emlékét is azokban a nagy szemekben, aztán érzem, hogy lábam között egy mohó száj rám tapad. Az alkohol és a kéj mámora egyesül a homokos parton, testünk lázasan keresi a kalandot. Ezt a napot tökéletesnek érzem, szenvedélyem két lányban egyesül. Felváltva szeretkezünk és csókoljuk egymást, sikolyunk belehal az éjszakába, arra még figyelek, hogy az utolsó pillanatban kirántom szerszámomat, aztán csak azt érzem, ahogy két forró száj elnyeli a mindent betöltő kéjt. Az utolsó emlékem, hogy összegabalyodva fekszünk és a csillagok lassan szétfolynak előttem…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.