Sajognak az izmaim. Nemrég jöttem fel a hálóba, egész este zsákoltam. A galériából belátom az egész hangárt. A csarnok csendjét csak Hobó horkolása zavarja meg. A sarokban alszik barátnőjével az egyik matracon. Mellettük a biliárdasztal, egy alacsony dobogó, kicsit arrébb öt-hat javításra váró motor a műhely asztal mellett, majd a fából ácsolt bárpult, kicsit arrébb egy bokszzsák lóg a plafonról. Az egyik sarokban festőállvány, képek a falnak támasztva. Kamaszkorom óta a motorozás mellett ez a szenvedélyem maradt meg. Régen sokáig bunyóztam is, de egy térdsérülés miatt abba kellett hagynom.

Eszembe jut, mennyi munkánkba került, míg a lerobbant raktárépületből kialakítottuk a mostani állapotot. Meghagytuk az óriási teret, ahol minden együtt van, az épület sarkában, csak a mosdó és felette a háló lett leválasztva, mellette kicsi konyhasarok. Lehet, hogy furcsán hangzik, de mindig ilyen otthonról álmodtam.

Szüleim korai halálával bennem is meghalt valami. Tagadás van bennem minden konvencionális dolog iránt. Lázadó kamaszként hamar elkezdtem keresni az élet értelmét. Úgy gondoltam, hogy a tapasztalás közelebb visz a dolgok mélyebb megértéséhez. Vadul éltem a napjaimat, miközben éjszakánként rengeteget olvastam a nagy filozófusoktól. A lázadás azóta sem csitult bennem. Igyekszem minden pillanatban úgy élni, hogy jól érezzem magam. Nem különösebben érdekel, ha másokat ez időnként megbotránkoztat. Egyébként meggyőződésem, hogy minden „szelíd motoros” egy kicsit exhibicionista is.

Sok emberben vágyakozás támad, ha meglát valahol egy döntött villás motort. A nyitott járgányon való száguldás az áhított szabadság utáni vágy megtestesítője.

Szó se róla, nehéz megfogalmazni azt a gyönyörűséget, mikor a két keréken elsuhan az út alattam. A motorozás minden érzékszervre felfokozottan hat: A nyitott bukó alól hallom a hengerek egyenletes dübörgését, bőrömön a szél táncol, orromban érzem a növények illatát, ha erdőn megyek át, és a látvány sem utolsó, ahogy a távolba vesző út megszelídül…

Nem akarok úgy élni, ahogy a szüleim éltek. Reggeltől estig olyan munkát végezni, ami nem jelent örömet, mindezt szinte éhbérért, az évre előre megtervezett szabadságokkal. Kiráz a hideg a kiszámíthatóságtól, mikor a szürke hétköznapok monoton egyhangúságát csak a még szürkébb hétvége fanyar öröme töri meg. Mikor a pénz irányítja az életünket, mint egy tátongó szörnyeteg űz előre anélkül, hogy tudatában lennénk gyorsan múló éveinknek. Nem szeretném, ha az életem fő motivációja az anyagi javak utáni hajsza lenne. Igyekszem, mint eszközt kezelni a legfontosabb vágyaim elérésére. Volt egy idő az életemben, amikor nagyon sok pénzt kerestem olyan munkával, amit nem szerettem. Most jó látni az örömet egy megrendelő arcán, mikor elétolom a megálmodott „vasat”. A motorépítésben megtaláltam azt a munkát, amit régóta kerestem. Az meg, hogy ez a hangár egyszerre a munkahelyem és az otthonom is, teljesen lenyűgöz.

Itt lakom, a többiek is néha itt alszanak. Legtöbbet Hobó, akinek nem jött össze a házasélet, és a válás óta még nincs másik otthona.

Nem jön álom a szememre. Megkeresem a cetlit, amire Virág leírta a címét. Magamra kapom ruháim, kitolom motorom az épület elé, a gép elsőre beröffen, ütemes duruzsolásba kezd. Gázt adok. Irány a főváros. Már egy hete nem láttam Virágot. A másfél órás út hamar elrepül. Lehet, hogy nem is lesz otthon. Hamar odatalálok. Virág nyit ajtót. Nyakamba ugrik, alig tudok bemutatkozni az anyukájának. Laci szemén egy enyhe lila folt emlékeztet az elmúlt hétvégére. A késői óra ellenére szeretettel fogadnak. Sokáig beszélgetünk a családdal, aztán bemegyünk Virág szobájába. Azt mondja, helyezzem magam kényelembe, majd kisurran a szobából. Leülök a fotelba, egy újságot lapozok, mikor megjelenik egy szexis tangában, egy falatnyi melltartóban. Az újság kezemből a földre hull; gyönyörű ez a lány. Magamhoz húzom. Barna testén köldöke mellett egy anyajegyet kezdek el puszilgatni egyre lejjebb kalandozva. Most nem érzem a merevséget a testében. Odaadó. Félrehúzom a bugyit, szinte éget a bőre. Cseng a mobilom, nem veszem fel. Egyik lábát felrakom magam mellé a fotel karfájára, csókolni kezdem a nuniját. Nagyon finoman körbenyalogatom a csiklót, mielőtt nyelvemmel beljebb hatolnék. Virág kezével befogja a száját. Egy idő után nem bír állni, lehúzza a bugyit, leül az ágy szélére. Kikapcsolja a melltartóját. Formás mellei rám mosolyognak. Végigcsókolom az egész testét. Nagyon el akarom kényeztetni, ezért addig nyalogatom a punciját, amíg elélvez. A finom lé átjárja számat.

-         Nagyon kívánlak. Dani, most azt szeretném, ha szeretkeznénk.

Az a rohadt telefon megint megszólal. Lóláb hív. Valami nagy gáz lehet, hogy ilyenkor hív. Felveszem.

-         Dani baj van. Betörtek a csarnokba. Hobóék kórházban vannak.

Szinte meg sem várom, hogy befejezze, indulok. Virág szomorúan néz utánam. Egy óra alatt hazaérek. A műhely előtt rendőrök fogadnak, berontok. Szomorú kép fogad; a motorok feldöntve, berendezés széttörve, mindenütt a pusztítás nyomai. A képeimet is széthasogatták. A bárpult darabokban a földön. Egy csomó zsaru; nyomokat keresnek. Lóláb fogad:

-         Hobó és a barátnője a mosdóban volt megkötözve. Hobót megverték, a lányt megerőszakolták. Dani, ezek nem rablók voltak, nem vittek el semmit. Hobóék nem látták az arcukat; sisakban voltak, meg bőrruhában…

Firka, Csivasz és Zotya már itt vannak, a motorokban okozott kárt igyekeznek felmérni.

A zsernyákoknak nem tudunk mit mondani. Irány a kórház. Lóláb velem jön. Hobónak eltörött a karja, meg két bordája, a lány erős nyugtatót kapott, alszik. Hobó kicsit nehezen veszi a levegőt:

-         Nem láttam őket Dani, de azt hiszem mindannyian sejtjük, hogy kik voltak. Álmomban leütöttek, csak arra emlékszem, hogy Ica sikítozott, nagy villanások, mintha fényképeztek volna, aztán, mikor magamhoz tértem, összerugdostak, megkötöztek. Tudod Dani, a múltkori incidensen kívül, egy haver mesélte P.-ből, hogy az ottani góré, akit Szájmonnak hívnak, elég nagy geciláda. Szájmon titkárnőjének jó barátja, aki mesélte neki, hogy milyen gyűlölettel beszélt rólunk, mert nem megy neki a szalonban a biznisz.

Elsötétül előttem a világ. Ez már túl sok. Lólábot visszaküldöm, hogy mindjárt megyek utána, csak beugrok valahová. Húsz perc alatt P.-be érek, Szájmon nincs a motorszalonban. A titkárnője megadja a számát. Felhívom. Azt mondja, hogy most nem ér rá, majd mikor azt mondom, hogy itt vagyok P.-ben, a klubházukba hív.

Gondolkodás nélkül megyek. A klubjuk a város szélén van. Motorom leállítom a faház előtt, sehol senki, csak egy Audi a parkolóban. Bemegyek az ajtón. Szájmon egy bárszéken ülve sört iszik. Szövetnadrág és fehér ing van rajta. Nem látok mást rajta kívül.

-         Tökös gyerek vagy, hogy ide merted dugni a képed. Minek köszönhetem a látogatást? Talán engedélyt akarsz kérni, hogy colort rakj a hátadra? Nálunk nincs felvétel az ilyen bringásoknak. Menj haza haver, amíg jó dolgod van, anyuci már biztos nagyon vár.

Vádaskodni kezdek, Szájmon nagyképűen felelget. Lassan elveszítem az önkontrollom. Mikor közelebb lépek, három fickó ugrik elő egy ajtó mögül. A falhoz hátrálok, szétválva támadnak. Nehezen sikerül higgadtnak maradnom. Remeg a kezem az idegességtől, ez pedig nem jó. A fellépésükből ítélve jó verekedőknek tűnnek az ellenfelek. Szájmon továbbra is a sörét kortyolja. Próbálok úgy mozogni, hogy fedezve legyek. Szemem sarkából látom, hogy a bal oldali előrelép. Azt az elvet alkalmazom, hogy az győz, aki elsőnek üt, ezért oldalra szökkenek ballal beijesztek, jobb kezem csapódik az álkapcson. Valami reccsen, a fickó elterül. Fordulásból lehajolok, egy ököl súrolja a fejem, lendületből egy bal kezes horgot beviszek a lengőbordára; jobb kézzel megtámasztom a nyakát, mikor előregörnyed, és térddel arcon rúgom. Lefolyik a lábam között a fickó. A filmekben ilyenkor még felpattannak, de ezek úgy látszik, keveset járnak moziba. Mi van a harmadikkal? Hátrapillantok, az ember lesújtani készül, felhúzott térdemmel eleresztek hátra egy egyenes rúgást. Gyomorszájon találja a palit. Elkezd a padlón dekket keresgélni. Mögöttem suhog a levegő, Szájmon felé pillantok, már nincs a bárpultnál, viszont kezében egy székkel mögöttem látom. Ez az utolsó emlékem róla, mert iszonyú fájdalmat érzek hátul a koponyámban, hallom a fa recsegését, egy időre sötét lesz minden, aztán arcomba valaki vizet lottyant. Négyen vesznek körül. Csak szófoszlányokat hallok. Záporoznak az ütések. Az egyik az orrára fog egy véres zsebkendőt, miközben vasalt csizmájával rugdos. Szájmon megfogja az ingemet, valamit nagyon dühösen mond, utolsó emlékem, hogy hátrahúzza jobb kezét.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.