2

----------------------------------------------------

✞

Szombat

Jó keresztényként Istennek mindig hű szolgája voltam.

Isten valóban azért teremtett e földre, hogy lelkipásztora legyek e nyomorúságos lelkeknek? A jóságos lelkipásztor, akinek lelkét s életét talán örökre derékba törte egy bűnös pásztoróra, aminek kézzelfogható emlékét napról napra látom a paplak ablakából, ahogy jön és megy az iskolába? Istenem! Lelkem talán az égő gyertyád?  Rád szegezem tekintetem! Bocsásd meg bűnös lelkem! Hogyan mutathat utat e lélek, kit a bujaság rossz démona éget? Poklok tűzén hevítem testem porhüvelyét, miközben titkon nézném a nők rejtett, feslett hüvelyét!

Ördögi erők esküdtek ellenem, állandó harcom e gyengeséggel felőrli már minden erőm. Nem tudom, mit kell tennem, hogy célodat elérd velem; Teremtőm!

Tizenhárom éve kísért az a bűnös perc, mikor az a szajha elérte célját. Ezerszer pergett végig bennem minden pillanat. Bejött a céda gyónni, keresetlen szavaival zavarba hozott, majd izgalomba. Szemeivel gúzsba kötött, ahogy az oltárra lökött. Egy kicsit olyan volt, mint egy feloldozó szertartás, egy áldozat az elkárhozott lelkekért. Gyűlölöm azt a nőt azért a pillanatért és minden másikat, kinek a lába között bűzlő fekély, állandó selymes álmokat ígér, és a beteljesületlenség bujasága lesz ágaskodó szervem netovábbja, agyam gyáva vágya…

Gyűlölöm a nőket. Kerülöm a tekintetüket. Messziről megérzem, ha menstruálnak, ha lábuk közül még csordul a férfi nedve, legyen az férj, vagy szerető, csak jó legyen kedve, én meg oldozzam fel a bűnös lelkeket! Hogyan, mikor én is bűnös vagyok?

Akkor, mikor az Erzsi e buja tettet tette velem, s különösen rá kilenc hónapra, mikor megszülte a magzatot, majdnem megcsonkítottam magam. Tettemtől a félelem hárított el. Azóta nőre nem nézek, kerülök mindenféle fizikai kontaktust velük.

Istennek még biztosan rendeltetése van e földön velem.

A gyerekeket például nagyon szeretem. Különösen azt az angyalarcú ministráns szőke kislányt. Tényleg olyan, mint egy földre szállt angyal. Olyan tiszta a tekintete, mintha Isten követe lenne. No és a hangja! A mise alatt, mikor a kórus hangja felszáll a hívők feje fölé, az ő hangja kiválik és felkúszik a templomtoronyba, talán az ő hangját még az Úr is hallja. A parókiából látom nap, mint nap, hogy a tanítás után különválik a többi gyerektől és önfeledten játszik egyedül a domboldalon. Mintha Isten háza egy delejes mágnes lenne.

Éppen most ment el. Segített előkészíteni a holnapi misére.

Most befejezem e titkos napló írását, hogy felkészüljek a holnapi istentiszteletre.

Vasárnap

Csodálatos volt ez a mai nap! Mintha megtisztultam volna. Én, a bűnös pap megtisztultam a hívőktől. Ahogy rám néztek, megint úgy éreztem, mint régen, hogy Istennek jó szolgája vagyok. Áhítattal szívták magukba szavaim. Jóságuk engem is átjárt. A kis szőke angyal is olyan lelkesen adogatta a szentelt ostyát, hogy öröm volt nézni. Melegség járta át testem és lelkem. Majdnem meghatódtam a látványától. Ő az én kis védőszentem.

Ma meglátogatott az öcsém is, aki most kezdi a szomszéd faluban papi hivatását gyakorolni. Gyakorlati dolgokról beszélgettünk. Jól érzem magam.

Hétfő

Félek, hogy valaki egyszer elolvassa e naplómat. Mégis, olyan erős kényszert érzek arra, hogy megosszam e lapokkal a gondolataimat, hogy nem tudok ellenállni e kísértésnek. Isten szolgájaként létezem e világias világban, mégis néha úgy érzem, hogy megtörik bennem lényem, valami megváltozik bennem, vágyaim ébredését bekötöm e naplóba. Kettős életet él tán lelkem? Egyik énem szapulja a bűnt, míg a másik gyarlón küzd ellene, néha vétkezve. Az elmúlt napokban nagyon küzdök feltámadó vágyaim ellen. Istenem, segíts meg engem! Oldozz fel bűneim alól! Mikor megpillantom azt a földre szállt szőke angyalt, olyan merevedésem támad, hogy attól félek, hogy egyszer bejelez a reverenda. Ezért aztán azt találtam ki, hogy bűnös gondolataimat lenyugtassam, hogy e várható találkozók előtt rendszeresen onanizálok. Nem tudom, mit kellene tennem, hogy vágyam csillapítsam, tudatom más régiókba tereljem. Ráadásul az ejakuláció megnyugvást sem hoz, csak undort. Olyan kiábrándultságot érzek, mint máskor soha. Mégis újra és újra elfog a vágy, hogy farkam marokra kapjam…

Kedd

Ma szörnyű dolog történt. Elmesélni is szinte lehetetlen. Valahogy mégis izgalmas. Nagyon szégyellem magam. Miután végeztem napi papi teendőimmel, megtisztálkodtam és újra magamra öltöttem papi ruhámat. Azt még nem mondtam, hogy csak ebben a ruhában vagyok képes izgalmi állapotba jönni, de már olyan szinten vagyok ezzel, hogy a napi szertatásaimnak részévé vált ez a folyamat. Egyfajta megtisztulásnak érzem és a természet csodálatos velejárójának, amikor a sűrű, ragacsos ondó elhagyja testem. Ma is a reverendát félrehajtva, hátradőlve az ágyon a sekrestyében sebesen vertem meredten álló farkam, miközben csukott szemekkel a kis szőkeségről ábrándoztam – mindig őrá gondolok -, mikor hirtelen nyikorgó hangot hallottam és szemem kinyitva ott állt előttem vágyaim tárgya, kimeredt hatalmas szemekkel rám bámulva, tátott szájjal nézett rám, miközben én azt hittem, hogy még mindig agyam szülötte a látott kép, és a vágyaktól elsöpörve szinte életre kel tudatom kivetített képe, hogy akkorát élveztem abban a pillanatban, hogy az ondósugár felspriccelt szememig, arcom félig beterítve, és ez a pillanat megállt, mígnem számban a kesernyésen sós spermám ízével visszacsúsztam a valóságba. Ekkor az ajtó is újra nagyot nyekkent, ahogy a kislány után becsapódott. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Álom ez vagy valóság? Aztán, ahogy tudatom egyre jobban tisztult és látásom is, ahogy kitöröltem szememből az élvezet e maradványát, rájöttem, hogy a valóság az, amit egy töredékre a képzeletnek hittem. Első gondolatom ekkor az volt, hogy utána rohanok. Továbbszőve e gondolatot, rájöttem, ennek már nem lenne értelme. Azóta ezen gondolkozom, mi lehet e mai nap következménye.

Szerda

Különös álmom volt az éjjel.

Azt álmodtam, hogy pappá szentelésem után távoli országok misszióiban tevékenykedem sok pogány gyermeket megkeresztelve. Életem az Isten-szeretet és az önfeláldozás csodája, állandóan prédikáltam, hitoktatást végeztem, mint lángoló lelkű hittérítő.

Fáradhatatlanul hirdettem az evangéliumot. Sok angyali arcú gyermek borult térde elém, nem győztem őket megkeresztelni. Mígnem egy nap annyian lettek, hogy nem láttam mást, csak a rám néző gyermeki szemek igéző követelését.

Verejtékezve tértem magamhoz e szörnyű álomból.

Szombat

Másfél hete nem írtam beléd kicsiny naplóm. Másfél hete nem töröltem beléd lelki szennyeim mocskát! Bocsásd meg nekem! Elmém néha oly zavarodott, hogy nehéz megállnom e csúf világon. Valami végleg kettészakadt bennem, egyik énemben a tiszteletre méltó atya, míg a másik a vágyaitól duzzadó kurafi. Azon az estén rettegve számoltam a perceket, összerezzentem az ingaóra időnkénti kondulására, éjszaka ébren virrasztottam, de aztán nem történt semmi. Sem másnap, és azóta sem. Féltem, hogy jönnek értem, zaklatni, vádaskodni fognak, de úgy látszik, az kettőnk titka marad. Igaz, hogy az eset óta kerül az angyali szőkeség, nem mer szemembe nézni, kerüli az olyan helyzeteket, mikor kettesben maradhatnánk.

Holnap, mise után beszélnem kellene vele. Annyira már nem kislány, hogy nem értene meg bizonyos dolgokat. Bár a szülei istenfélő, hitbuzgó, idős emberek, de talán pont ezért van esélyem. Valami halványan kezd körvonalazódni bennem. Lehet, hogy ezen angyali teremtéstől még jobban megtisztulhat lelkem azáltal, hogy segít kiűzni testemből az ördög pokoli démonát.

Vasárnap

Ó titkos naplóm! Ha érezhetnéd azt az érzést, mi bennem ma életre kelt, talán Te is testet öltenél e csúf világba! Remeg a kezem, mikor e sorokat beléd vésem.

Hitem erősödik, túlbuzog lelkemben az áhítat! Olyan erőt éreztem ma magamban, mikor a misét megtartottam, mint még soha! Igen! Már tudom az Isten nekem megvilágított útját! Általam fog megtisztulni és e kis angyalon keresztül a sok bűnös lélek!

Mise után szóltam neki, hogy maradjon segíteni, rendet rakni a parókián. Kifogást keresett, szinte verdestek angyali szárnyai. Apja szólt rá szigorúan, mire megadóan bólintott. Mikor mindenki elment, szótlanul nekiálltunk pakolni a szertartáshoz szükséges tárgyakat a helyükre a sekrestyébe. Szemlesütve tette a dolgát, nem mert rám nézni. Ettől önbizalmam egyre jobban erőre kapott. Mikor elmentünk egymás mellett és véletlenül kicsiny keze súrolta a reverendámat, vágyam újra soha nem érzett erővel feltámadt. A következő fordulónál szembefordultam vele, elállva a sekrestye szűk ajtaját. Megköszörültem torkom, egy pillanatra szemembe nézett, majd elkapta tekintetét. Előzőleg azt terveztem, hogy egy bibliai történettel példálózva elmagyarázom neki, hogy sokszor nem a valóságot látjuk szemeinkkel, hanem a képzeletünk falára vetített vásznon az ördögi démon bűne jelenik meg. Emberi látomásaink néha keverednek a valósággal. Aztán e helyett valami teljesen másról kezdtem el beszélni. Isteni megtisztulásról, egy természetes folyamatról, amiről az emberek nem beszélnek. Az ő ártatlan, tiszta lelke még befogad minden újat. Pár perc után rám nézett az angyali tekintet. Éreztem, hogy nem bírok magammal.

-         Lányom a te isteni küldetésed az, hogy általam megtisztulj lelked bűneitől. Isten által rám ruházott feladatnak tekintem azt, hogy feloldozzalak e megtisztulási folyamat által.

Eközben éreztem reverendám emelkedését, szívverésem felgyorsult, hangom meg- megbicsaklott. Megfogtam kis kezét és behúztam a reverenda alá. Tiltakozása erőtlen volt, az angyali szemek riadtan kimerevedtek. Félrehúzni sem volt idő ruhám redőit, abban a pillanatban, amint testemhez hozzáért; elélveztem. Visszarántotta kezét, amelyen fehérlett még testem melege, maga elé tartva e jelet, kisurrant mellettem. Én megbénultan álltam. Percek teltek el, mire magamhoz tértem réveteg kábulatomból. Csodálatos érzés volt!

Péntek

Egész héten nem jelentkezett. Nem jött el a többi ministránsgyerekkel hittanórára. A domboldalon sem láttam játszani.

Szombat

Talán holnap. Holnap mindenképpen találkoznom kell vele.

Vasárnap

Mise után mire szólhattam volna, észrevétlenül lelépett. Ez így nem mehet tovább. Tehetetlen düh tobzódik bennem. Írni sincs kedvem.

Csütörtök

Isten meghallotta szörnyű kínszenvedésem. Segítő kezét felém nyújtotta, és kiemelt a bűzös ingoványból, mely napok óta fogva tartott. Felemelt magához, leültetett; és azt mondta: „Kicsiny pásztorom, légy boldog! Tereld tovább a kijelölt úton a Te nyájadat! Imádkozz, s ha vétkezel bűnös utadon, a megtisztulás tüze hevítse tested felém!”

Végre jól érzem magam. Nagyon jól. Le sem merem írni, mi történt ma velem. Mi lenne, ha valamely világi személy e naplómat egyszer megtalálná? Még jobban el kell rejtenem. Most többet nem írok.

Kedd

Nem bírom tovább. Kicsi naplóm bocsásd meg nekem hűtlenségemet, hogy élményeimet nem osztottam meg veled napok óta. Kihez lehetnék őszinte, ha nem hozzád? Ugyan kivel beszélhetném meg az én lelkem boldog nyomorúságát?

Égető tűzben tisztulok napról napra. Bűnöm kieresztem magamból, hogy hitemet erősítsem. Megváltom ezt a világot a gonosztól! Abba kell hagynom, mert valaki kopog.

Csak az öcsém volt. Hosszasan elbeszélgettünk. Mikor elment, olyan furcsán nézett rám, mintha sejtené isteni küldetésemet. Persze lehet, hogy csak beképzelem magamnak. Mostanában olyan kristálytisztán érzem köröttem e világot. Mintha érzékszerveim erősödtek volna. Megérzem az emberek betegségét, lelki bánatát, látom bűneiket. Szinte belátok a fejükbe aljas gondolatok után tapogatózva. Érzem, hogy napról napra egyre jobban megtisztulok e gyarló világtól. Most abbahagyom, mert fáradt vagyok.

Kedd

Egy hete, hogy nem írtam semmit. Most pedig le kell írnom, hogy napok óta ugyanazt álmodom. Be vagyok zárva valahova. A falak sejtelmesek előttem, mert látásom homályos. A földön fekszem, nem fáj semmim, mégis képtelen vagyok felállni. Mintha megbénult volna mindenem. Aztán rájövök, hogy a falakon keresztül sűrű füst árad felém. Levegőt vennék, de csak krákogóan köhögök. Aztán körben sárga lángnyelvek csapnak fel. Az egyre nagyobb füstben a lángok már vörösen izzanak. Mintha a pokol tisztítótűzén égnék! Iszonyú keservesen elvonszolom magam az ajtóig. Felkönyökölve épphogy elérem a kilincset. Sistergést hallok és égett hús szagát. Fájdalom szaggatja testem. Látom, hogy kezem csontig ráégett a kilincsre. Hiába rángatom, be van zárva! Sikoly tör ki belőlem…és. Ebben a pillanatban mindig felébredek. Ilyenkor reszket a testem, legtöbbször már nem tudok visszaaludni.

Szerda

Megint éjszaka van. Verejtéktől csatakos a hálóruhám. Megint a szörnyű álomra ébredtem. Megint nem bírok visszaaludni. Vajh… miért nem nyugszik meg lelkem végre? Most olyan boldognak kellene lennem. Ez sem igaz. Napközben nagyon boldog vagyok. Csak ezek az éjszakák…

Csütörtök

Két héttel ezelőtt mindent egy lapra feltéve mentem el az angyalarcú szüleihez. A kis szőkeség nyitott ajtót. Haját most is copfba fonva viselte. Félelem csillant meg szemében. Korosodó szülei meglepve, de kedvesen fogadva tessékelték félre a dermedten álló gyermeket. „Vajon minek köszönhető a nagy megtiszteltetés, hogy a tiszteletes úr személyesen látogat meg minket?” Az apa alacsony, de széles vállú ember, szikár arcára mély barázdákat szántott a falusi élet. Anyukája magasabb, kicsit teltebb asszony, gömbölyded, pirospozsgás arccal. Beinvitáltak a fehérre meszelt szobába, amely egyszerre szolgált hálónak és nappalinak. Pedáns tisztaság mindenhol, az ágyneműkkel magasra dúcolt bevetett ágyat hímzett terítő takarta, körben párnákkal, az ágy felett a falon feszület, a kis polcokon szentképek sorakoztak. „Csöpike, menj a szobádba!” – Utasította apja a megszeppent lányt. Miután hármasban maradtunk, udvarias társalgás következett a falusi dolgokról, az egyik utcabeli szomszéd haláláról. Vendéglátóim egyre kíváncsibb arckifejezését látva a felszínes témák után lassan rátértem jövetelem céljára. Hosszú litániákba bocsátkozva kifejtettem, mennyire fontos napjainkban hitünk szeretete, az elmélyülés vallásunk minél jobb megismerésében, különös tekintettel egy nyolc éves gyermek fejlődésére nézve. Nekem is nagyon sokat jelent az ő segítsége. Beszédem közben kíváncsi arcuk lassan értetlen vonásokat kezdett ölteni. Rövidesen kiderült, hogy nem tudták, hogy kislányuk mostanában kerüli az Isten házát. Otthonról rendszeresen azzal indult el, hogy megy a templomba. A szülök feltámadó haragját látva próbáltam őket megnyugtatni, hogy még semmi sem fordult rosszra, egy pillanatnyi megingás hitünk szeretetében és gyakorlásában még könnyen visszafordítható. Megbeszéltük, hogy ezentúl minden másnap felkeres a gyermek annak érdekében, hogy hitét megerősítsem, megmutassam számára a helyes utat, és még szorgalmasabb legyen a ministráns feladatok ellátásában. Láttam, hogy az édesapja szinte könnyeivel küszködött, mikor arról mesélt, hogy mennyire fontos őnekik, hogy ez a kislány - aki igen késői és egyetlen gyermekként jött e világra -, tisztességben nőjön fel, elkerülje azokat a kilengéseket, amik manapság egy fejlődő gyermeket állandóan kísértenek. Megkért rá, hogy amennyiben a jövőben bármi jelét látnám annak, hogy a szeretett gyermek meginogni látszik, azonnal értesítsem őket. Alig tudtam leplezni határtalan örömömet, mikor becsukódott mögöttem az ajtó.

Még aznap este megkeresett a parókián. A bátortalan kopogásból egyből tudtam, hogy ő az. Kicsit reszketett, mikor beengedtem, szemlesütve beszélt hozzám:

-         Tisztelendő atyám, bocsásson meg nekem, bocsássa meg, hogy vétkeztem. Ígérem, mindenben segítek Önnek, Istennek hű szolgája szeretnék lenni, igaz keresztényként szeretném élni az életem. Atyám, rója ki rám a szükséges penitenciát.

Ezzel monoton hangon végigmondott egy „miatyánk”-ot.

A győzelem kéjes ízét éreztem számban.

            Hirtelen megszűnt létezni minden. Eltűnt a szemben levő feszület a faragott kereszttel és Krisztus-alakkal együtt, eltűntek a falak, a szoba, összezsugorodott a tér, csak a világoskék szemek delejének ereje világította agyam perifériáját. Parancsolón néztem le a törékeny gyermekre, megfogtam kezét és félrehúzott reverendámból kiágaskodó péniszemre helyeztem, majd ütemesen – kicsiny kezét erősen markolva -, egyre sebesebben rángatni kezdtem. Az égszínkék tekintet gyermeki buja bája szíven döfött. Hiába gyorsult kezünk, éreztem, hogy képtelen vagyok az ejakulációra. Azok a szemek megbénítottak. Átdöfött ártatlan nézésével. Hosszú percek teltek el, kezem már zsibbadt. Makkom egyre jobban vöröslött, a kéj és a fájdalom egyszerre feszítette. Hirtelen elengedtem a rabul ejtett kezet, megragadtam a szőke copfokat és magamra rántottam. Abban a pillanatban, ahogy a gyermeki száj makkomat érintette, mintha elszabadult volna belőlem a kénköves pokol összes tüze. Hevesen szorítottam magamhoz, míg vágyam teljesen el nem csitult. Elengedtem. Próbált hátrálni – arcocskájáról a sperma csöpögött a padlóra -, öklendezni kezdett, én csak álltam, tehetetlenül néztem, ahogy vastag sugárban lehányja papi ruhám. Összegörnyedve – kezeit arcába temetve - zokogni kezdett. Könyökét megfogva leültettem, egy ronggyal próbáltam letörölni meggyötört pofijáról a szűzi tisztaság tisztátalanná tett foltjait. Kis idő múlva abbahagyta a sírást, odament a szenteltvíztartóhoz, megmosakodott benne, szótlanul hátat fordított és az ajtót kitárva hagyva kiviharzott. Néztem, ahogy lefut a domboldalon és eltűnik a házak között.

A vasárnapi mise után a szülei megkerestek. Hálálkodva kérdezték, hogy minden rendben van-e. Igenlő válaszom után mondták, hogy Csöpike pár napja szemmel láthatóan megváltozott, aminek nagyon örülnek. Még ájtatosabb lett, többet segít otthon, úgy tanul, mint egy kisangyal, csak az a furcsa, hogy olyan szótlan lett, alig lehet kihúzni belőle valamit. Megnyugtattam őket, hogy ez így van rendjén, ebben a korban ez természetes, ahogy múlik az idő, úgy változik, hitének ereje úgy mélyül el a fiatal lélekben, ahogy az öreg fák gyökerei a földben terjeszkednek.

Ők már mennek haza, de Csöpike természetesen még marad segíteni a tiszteletes atyának.

Úgy is lett. Mikor kettesben maradtunk, megdicsértem jó viseletéért, a szülei és az egyház iránt tanúsított tiszteletéért, kifejtettem újra, hogy közös bűneinktől csak úgy tudunk megszabadulni, hogy megtisztulunk a mi titkos szertartásunkkal. „- Gyermekem, a Te ártatlanságod által tisztítjuk lelkünk Istennek szent házában, hogy végleg kiirtsuk magunkból a világi csábítások fertőzött bűneit.”

Aztán lágyan magamhoz vontam szürke fürtjeit. „Nyisd ki szájad, gyermekem.” Behelyeztem egy szentelt ostyát, erre péniszem végét tettem, és okítgattam, hogyan szopogassa. Mikor beleélveztem bűnös nedvem, odament a szenteltvíztartóhoz és beleköpte a nyálával keveredett spermát.

Napról napra egyre engedelmesebb lett. Arcáról semmit nem tudtam leolvasni, a jelenlétemben mindig kifejezéstelenül nézett maga elé, az angyalka mintha kicsit megfagyott volna, az ártatlanság édes szirma kezdett lefoszlani az időnként mérhetetlenül szomorú vonásairól.

Szombat

Ma kivételesen sokáig aludtam. Nem gyötört a visszatérő álmom. Ebéd után is leheveredtem, ami nem szokásom, kicsit még szunyókáltam is, majd megtisztálkodtam. Most is izgatottan várom, hogy nemsokára megérkezzen. Abbahagyom, mert kopognak, bár még nem lehet Ő, mert ahhoz még korán van.

Felháborító! Az a fattyú volt itt számon kérni atyai mivoltomat. Legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy képes lehet erre. Durván elküldtem, tagadva mindent, miszerint bármifajta közöm lehetne az ő nemzéséhez. Még hogy az én vérem! Isten szolgájaként hogyan lehetnék atya helyett apa? Teljesen felbőszített!

Most már tényleg tűkön ülök, hogy jöjjön az én angyalkám és megnyugtasson…

…Most csukódott be az ajtó. Elment. Furcsán izzott ma az égszínkék szeme. Még engedelmesebb volt, mint valaha. Mi ez a hang? Mintha kulcs nyikorgását hallottam volna. Megnézem mi az.

✞

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.