3

----------------------------------------------------

1984.

         Hatalmas tömeg volt a diszkóban. A színes fények sejtelmes félhomályt hagyva körbevillóztak a teremben, meg-megcsillantva a táncoló párokat. Éppen egy ABBA slágert nyomatott a disc-jockey, mikor a fiatal lány - átfurakodva a táncplaccon -, a bárpulthoz verekedte magát, csatlakozva barátnőihez. A soványkának tűnő tini fehér szoknyát viselt egy rózsaszín blézer felsővel. Kivágott dekoltázsa sejteni engedte bimbózó nőiességét. Szőke hajfürtjei hajcsavarók nyomát viselték.

-         Na mesélj, milyen a pasi? Tök jól táncol! Hol hagytad a lovagot? - faggatta a többi lány.

-         Azt mondta, kimegy a klotyóra. Nekem nem az esetem. Csak a kedvenc számom miatt mentem el vele táncolni. Kérjetek már egy vodka narancsot csajok!

Belekortyolt italába, mikor feltűnt táncpartnere. Barátnői összenevettek.

A magas, széles vállú fiú átkarolta a lányt.

-         Hello! Már itt is vagyok! Na, rázunk még egyet?

Választ sem várva a szöszit elkezdte húzni magával:

-         Figyú! Mit is mondtál, hogy hívnak?

-         Nem mondtam semmit. Különben meg nincs kedvem táncolni. Ha nem haragszol, meginnám az italomat.

Ezzel sarkon fordult a lány, visszaülve a pulthoz. A fiú nem hagyta magát lerázni:

-         Na gyere már, ne kéresd magad. Utálom, ha egy csitri megjátssza magát.

-         Ha nem értesz a szép szóból, akkor úgy is mondhatom, hogy kopjál már le! Különben is, valakivel összekeversz! Nem látod, hogy rontod itt a levegőt? – hajolt közelebb a fiúhoz, nyomatékot adva szavainak.

-         Hülye picsa, megbánod te ezt még!

Kiabált vissza a megszégyenült fiú, majd eltűnt a tömegben.

-         Ezt jól megadtad neki Csöpi! Le a krapekokkal! Erre koccintsunk! – harsogták barátnői.

Kis idő múlva a lány elbúcsúzott a többiektől.

-         Bocs csajok, de ma kivételesen időben hazamegyek. A nagynéném nincs túl jó passzban, az igazat megvallva én sem. Lehet, hogy sok volt a vodka a narancsban?

A többiek csodálkozva néztek utána. Nem volt jellemző rá, hogy hajnal előtt hazamenjen. Főleg egyedül.

A ruhatárból kivette télikabátját, odaköszönt az ismerős kuverosnak, majd megindult a jeges úton. Csúszós talpú cipőjével aprókat lépkedett, nehogy elessen. Közeledő lépéseket hallott maga mögött. Ismerős hang ütötte meg fülét:

-         No, nézd csak, a kis szabadkozó fruska! Mi van kislány, ilyen hamar meguntad a bulit? Képzeld, mi is! Szerencséd van, mert a haverommal arra gondoltunk, hogy folytassuk veled hármasban! Lehet, hogy ismeritek egymást?

Italtól bűzlő lehelet csapott az arcába, mikor egy erős kéz hátrafordította. Félelem szúrt belé, ahogy meglátta az elutasított fiút a diszkóból. Mellette kaján vigyorral az arcán egy ismerősnek tűnő arc…

-         Lajos?! – kiáltotta önkéntelenül, szája elé kapva kezét. – Hogy… hogy kerülsz te ide?

Évek óta nem látta a rossz emlékeket felidéző alakot, aki most megférfiasodva állt előtte.

Sötétlő bajsza alatt gonosz vigyorral szólalt meg:

-         Csöpike! Az édes kis pipike! Kicsi ez a világ ugye aranyom? Gondoltam, hogy nekem kosarat adsz, de hogy a barátomnak is… Megint szereztél egy fekete pontot.

A lány segítségkérően nézett körül, de a késői órán a kihalt országút melletti fákkal övezett járda is néptelennek tűnt. Megpördülve kitépte magát, futásnak eredt, de a síkos járdán pár lépés után megcsúszott, majd hasra vágódott. A fiúk hamar utolérték. Hanyatt fordították, rátérdelve kigombolták kabátját. Egyikük durván megfogta mellét.

-         Nézd a picikét, már hogy gömbölyödik.

Lajos megfogta blúzát, és egy mozdulattal letépte a vékony anyagot. Hófehér mellei elővillantak. A hidegtől egy pillanat alatt libabőrös lett. Egész testében reszketett a félelemtől.

-         Segítsé… Próbált kiabálni, mire sáljával durván betömték a száját.

Újra a mérhetetlen megalázottság tehetetlen démona fojtogatta.

-         Csöpike, nyugi. Nem fog fájni. Csináltál te már ilyet. Tudod, bűnbe esünk, aztán meggyónjuk vétkeinket. Meglásd, mi feloldozunk vétkeid alól!

Belekarmolt a Lajos arcába, mire kapott egy akkora pofont, hogy egy pillanatra elfeketedett minden előtte. Feltörtek könnyei.

-         Rakoncátlankodik a kicsike? Na essünk túl rajta, told fel a szoknyát, húzd le a bugyit, rendezzünk egy jó kis murit…

A másik fiú szoknyáját felrántva letépte az apró kis bugyit, mikor egy autó csikorogva fékezett. Egy vékonynak tűnő, magas férfi pattant ki:

-         Mi történik itt fiúk?

A helyzet elég egyértelműnek látszott, ezért a két fiú először védekezőn hátrálni kezdett. Aztán hirtelen Lajos előrelépett, mutatóujját az autós férfira szegezve:

-         Mi a… mi a szentszar picsa. Hát te meg honnét a faszból kerülsz ide? Úgy látszik, a sors keresztezi útjainkat. De most nem fogsz az utamba állni. Hogy is hívnak? Kálmán? Most azt is megbánod, hogy az anyád világra hozott!

Fenyegetően lépett előre. Társa vette az adást, mert mindketten közelíteni kezdtek. A földön fekvő lány könnyeivel küszködve összehúzta kabátját, de a sokktól mozdulni sem tudott.

-         Lajoska! - szólalt meg az autója előtt nyugodtan álló férfi. – Hagyjátok békén azt a lányt, aztán húzzatok innét! Nem volt elég tanulópénz az a gyerekkori lecke?

A két alak egyszerre támadott. Azonban Kálmán oldalra siklott az első ütés elöl kitérve, majd iszonyatos erővel – egy jobbhoroggal – eltalálta Lajost. Hallani lehetett az álkapocs csont reccsenését.

A rövid küzdelem ezzel véget is ért, mivel a másik támadó látva társa földre zuhanását; jobbnak látta, ha gyorsan sarkon fordul és elfut.

A távolodó léptek kopogása tompán visszhangzott az allé fái között. Lajos a földön nyöszörgött a fejét fogva. Megadóan nézett a fölé tornyosuló férfira. Felrepedt szájából vér és nyál keveréke csordogált.

Kálmán átlépett a vonagló alakon, felsegítette a megdermedt lányt. Mikor szemébe nézett, felkiáltott:

-         Úristen! Csöpike, tényleg Te vagy az? Hogy kerülsz ide? Úgy látszik, nekünk tényleg ez a sorsunk. Ilyen véletlenek ritkán adódnak.

Besegítette a lányt az autóba. A földön fekvő alak gyűlölködve nézett a távolodó autó után.

-         Az a szerencséd, hogy áramszünet miatt félbeszakadt az éjszakai műszak. Így aztán hazaküldtek. Itt dolgozom a sarki üzemben esztergályosként. És Te? Mesélj már valamit, mielőtt hazavinnélek! Tényleg, merre laksz? Hidd el, hogy jót tesz, ha kicsit eltereled gondolataid! – nyugtatta a lányt.

-         Kösz… Köszönöm Kálmán. Ez tényleg hihetetlen, hogy itt vagy.

Remegő hangon mesélt a férfinak kellemetlen estéjéről. Majd elmondta, hogy szülei három éve meghaltak, akkor került a városba a nagynénjéhez.

-         Csöpike, hány éves vagy?

-         Hát, tizenöt.

-         Tizenöt éves vagy?! - csodálkozott a férfi. – Kicsit korai még neked az éjszakai élet, nem gondolod? Nagynénéd mit szól hozzá?

A lány nagyot sóhajtott, igyekezett másfelé terelni a beszélgetést. „ Hát, még ha tudná ez a Kálmán, hogy fiatal kora ellenére milyen kicsapongó szexuális életet él!” Hiába húzta összébb kabátját, még midig rázta a hideg.

-         Kálmán, nem ihatnánk meg valamit? Szeretnék megnyugodni, nem akarok ilyen zaklatottan hazaérni.

-         O.K.! Bár itt a környéken nincsen semmi nyitva. Csak a benzinkút.

-         Az is jó lesz, ha veszel nekem egy üdítőt!

Az autó beparkolt az épület mögötti sötét parkolóba, Kálmán bement a benzinkútra, a pult mögött álló magas, fiatal férfi ismerősként üdvözölte:

-         Szia Kálmán! Ki az a jó, szőke kis bige a kocsidban? Neked még, úgy ahogy megy. Furikázod a csajokat, míg én itt szopok egész éjjel.

-         Hello Feri! Sajna más a helyzet, mint aminek látszik. Csak egy üdítőért jöttem…

-         Mi? Szabad a kiscsaj? Mutass már be neki!

-         Ferikém, majd legközelebb. Most sietek…

Mikor visszaült az autóba, a lány éppen szakadt blúzát próbálta rendbe tenni.

-         Sajnos, csak ásványvizet kaptam. Jó lesz?

-         Köszönöm, tökéletes - a lány nagyot húzott a palackból. - Huh! Baj van! A bugyimat azok az állatok letépték. Igaz, hogy már úgyis szakadt lenne! Azt tudod, ugye, hogy pont jókor jöttél! Ha öt perccel később jössz, már megerőszakoltak volna! Köszönöm még egyszer! Örökre hálás vagyok neked! Milyen furcsa, hogy annak idején - mikor kislány voltam -, és a Lajos a templomdombon erőszakoskodott velem, akkor is pont Te segítettél nekem! Hét év eltelt azóta, de minden pillanatára emlékszem… És még azt mondják, véletlenek pedig nincsenek.

-         Csak nem hiszel a sors karmájában Csöpike? Tudod, a múltkor olvastam valahol, hogy az életünk – mint egy könyv -, előre meg van írva. Tiltakozhatsz ellene, de a neked kijelölt útról nem tudsz letérni. Ezért nem is érdemes tiltakozni saját sorsunk fordulópontjai ellen. Ezért kell mindig, minden körülmények között vidáman vennünk az élet elénk gördített akadályait…

-         Kálmán, tök jó veled beszélgetni. Mondjál még ilyeneket! Nem baj, ha egy kicsit hozzád bújok? Nagyon fázom! Egy kicsit szoríts magadhoz, úgy, mint hét évvel ezelőtt…

Bár a férfi meglepődött, de engedelmesen átölelte. A lány kicsi izgés-mozgás után összekuporodva a férfi ölébe fészkelte magát.

-         Ez most nagyon jó. Itt biztonságban érzem magam.

Kálmán kellemetlenül észlelte az ölében fekvő lány alatt kezdődő erekcióját. Azonban pár perc után meghallva a másik egyenletes légzését, rájött, hogy a lány elaludt. Nem mert megmozdulni, nem akarta, hogy felébredjen. Akaratán kívül -, izgató érzés volt a lány forró leheletét érezni a nadrágon keresztül.

Nemsokára ő is elszenderedett…

Egy ismeretlen bárban ült meztelenül egy magas bárpulton álmában. Vele szemben ismerős arcvonású szőke táncosnő sztriptízt adott elő egy apró színpadon. Erősen sminkelt arca olyan igézően nézte, hogy nem volt képes levenni a tekintetét. Széles ajkai vöröslően fénylettek, ahogy a rúdon pörögve dobta le magáról ruháit. Odatáncolt hozzá, hátat fordítva jelezte, hogy segítsen levenni a fekete bőrből készült melltartót. Megbabonázva engedelmeskedett. A nő szembefordult vele, nagy holdudvarú, gyönyörű keblei közé fogta meredező hímtagját, majd nyelvével lassan végigszántotta azt. Kitágult pupillákkal nézte a vörös ajkak izgató mozgását. Igazi profiként szopott a nő, minden mozdulatából érzékiség sugárzott.

Egyre nagyobb forróságot érzett feszülő ágyékában.

Hirtelen kinyitotta szemeit. Nem tudta, hogy még mindig álmodik-e vagy ez már a valóság. Bénultan érezte a kéj közeledtét. Ölébe nézve csak a szőke hajfürtöket látta fel-alá járni. Iszonyatos erővel tört rá az orgazmus, teste belefeszült a kocsiülésbe. Hallotta, ahogy a lány buzgón nyeli a kiáramló spermát, majd ahogy nemsokára cipzárját felhúzza. Visszaült saját helyére, majd huncut mosollyal megszólalt:

-         Bocsi, de olyan jól esett. Tudod, arra ébredtem, hogy valami nagyon nyomja a fejem. Gondoltam, megnézem, mi az a keménység, ami „kispárnámban” lapul. Aztán meg olyan követelőzően vágott szemközt, mikor fogságából kiszabadítottam, hogy gondoltam adok neki egy éjszakai puszit, hátha attól megnyugszik. Hát így történt. Bocsi Kálmán, hogy leszoptalak! Hidd el, nem így akartam kifejezni a hálámat, hogy megmentettél. Most pedig vigyél haza légyszí!

A férfi a döbbenettől meg sem bírt szólalni. A fiatal teremtés teljesen zavarba hozta. Furcsa volt ennek a 15 éves lánynak a szájából a „szopás” szót ilyen őszintén és keresetlenül kimondva hallani. Más nők egész életükben nem merik szájukra venni. Tűnődve nézett a másik szemébe, majd mikor szemeik találkoztak, elkapta tekintetét, beindította a motort.

            A hazafelé út csendben telt el. Nem tudta, mit is mondhatna. Talán szégyellnie kellene magát? Nem érzett rá késztetést. Olyan természetesnek tűnt minden megtörtént furcsaság. Még szólni akart, mikor megállt a ház előtt, hogy az egyik pofija kicsit foltos, de aztán meggondolta magát.

- Emlékszel, Kálmán? - nyakából egy angyalkát ábrázoló medált húzott elő Csöpike. – Úgy látszik, ez mégis szerencsét hoz nekem…

A lány egy gyors pát intett, aztán magabiztos léptekkel bement a kapun.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.