15

----------------------------------------------------

         Az eléje táruló látványtól a férfi egy pillanatra visszahőkölt.

Az oltáron meztelenül kifeszített Csöpi kikerekedett szemei szinte fénylettek a rémülettől. Fenyegetően borult felé a szintén pucér Lajos. Félkegyelmű tekintetét eszelősen kapta fel rá.

Alattuk, fejét az oltárnak döntve feküdt a pap. Egyik kezét vérfoltos ingére szorította, a másikat Kálmán felé nyújtotta, mintha a megváltó Istent üdvözölné.

A férfi merészen ugrott le a közel ötméteres mélységbe. Recsegett az üvegtörmelék lába alatt, ahogy földet ért. Kicsit oldalra érkezett a talajra, lendületében gurult egyet. Fájdalom hasított az egyik bokájába, testét a szilánkok több helyen felhasították. Önkéntelenül felszisszent kificamított bokájától, mikor bicegve az oltár felé lépett.

-         Lajoska! Látom végleg elhagyott az eszed! Mit művelsz, te szerencsétlen?

-         Lám csak, újra itt van a nagy megmentő. Hát, most az egyszer nem fogsz kifogni rajtam! Rajtad is beteljesülhet végre édes bosszúm!

Lajos elengedve a nőt, felbőszülten közeledett kezében a tőrrel köröket írva a levegőben maga előtt. Olyan volt meztelen, szőrős, tagbaszakadt teste, mint egy feldühödött orangutáné.

A másik szíve tájékát célozva ugrott előre, a tőrt maga elé tartva. Kálmán látva a szúrni készülő fegyvert, hátraugrott, azonban fájós bokája lassan engedelmeskedett. Tudta, hogy a tőr pengéje elérte, de a testében keringő megemelkedett adrenalin szinttől nem érzett fájdalmat. Oldalra szökkent, ekkor a támadó végighasította ingét. A penge nyomát vöröslő vércsík jelezte.

Kálmán addig körözött, amíg az oltár a háta mögé nem került. Hátrálva felkapta az egyik súlyos gyertyatartót. Lajos ekkor kihasználva, hogy a másiknak egy pillanatra elterelődik a figyelme; újra előredöfött. Azonban meglendülő teste a fekvő pap lábában megbotlott. Az egyensúlyvesztését kihasználva Kálmán félreugrott, és a nehéz mécsessel lesújtott a férfi tarkójára.

Lajos aléltan esett az oltár elé. Mozdulatlan testén a gyertyafények árnyéka járt táncot.

Kálmán sietve kioldozta a megkötözött Csöpit. Összeölelkeztek. A férfi a nőre terítette elhasított ingét. Most látta csak, hogy mély sebéből hosszan folyik a vér. Megszédült a rátörő vérveszteségtől.

-         Gyorsan menjünk innét! – rebegte a nő.

-         Várj! A papot nem hagyhatjuk itt.

-         Nézd, ő már halott. Gyere.

Elszörnyedve vették észre, hogy a tiszteletes üveges szemmel néz rájuk. Mellkasából a tőr markolata meredt ki, rajta az őrült kezével, aki megmozdult.

Lajos megrázta fejét, és lassan felállt. Lenézett a halott tiszteletesre, kihúzta a tőrt, a levegőbe suhintva egyet, lerázta a vércseppeket.

-         Most végetek! - mutatott rájuk.

Csöpi hirtelen lehajolt, és maga elé kapta a kemény fedelű füzetecskét, ami a lábainál hevert. A támadásba lendült fegyver hegye elcsúszott a borítón. Mindketten hátrálni kezdtek.

-         Nem menekültök! – üvöltötte az ég felé emelve karját Lajos. – Most megbűnhődtök!

Ösztönösen a paplak irányába tartottak. Csöpi alig bírta tartani az elnehezült Kálmánt, aki bicegve támaszkodott a nőre. Nagyon szédült, látása elhomályosult. Lajos ádáz tekintettel közeledett.

Ekkor odaértek a folyosó ajtajához, amin gyorsan belépve becsukták maguk mögött az ajtót. Kulcs nem volt a zárban. Kálmán a kilincset felfelé feszítve suttogta:

-         Hozz egy széket a parókiából!

Közben az ajtó nagyokat döngött, ahogy Lajos a másik oldalon vállával nekirontott. Kálmán fejétől pár centire kiszakadt a vékony ajtó, ahogy a tőr átdöfte. Egy pillanatra a véres pengével nézett farkasszemet. „Úristen, tisztára, mint egy horrorfilmben!”

Csöpi rohant a székkel. A kilincs alá dúcolták, majd igyekeztek a paplak kijárata felé. Megkönnyebbülten látták, hogy benne van a kulcs a zárban.

Hírtelen nagy robajjal beszakadt a folyosó ajtaja, és megjelent a felbőszült Lajos.

Csöpi remegve fordította el a kulcs nyelvét a zárban. Ki akarta rántani a kulcsot, de nem sikerült. Kálmán maga után húzta.

Kifutottak a szabadba. Zseblámpák fénye vakította el őket. Velük szemben emberek közeledtek, élükön Nándival.

-         Anya! Anya jól vagy?

-         Mi történt itt? – szólt közbe Árpi a polgármester.

Ekkor meglátták a meztelen férfit az ajtóban, kezében a véres tőrrel. Öklét rázta feléjük, majd a közeledő túlerő láttán becsapta az ajtót, belülről bezárva azt.

-         Átkozottak! Úgyis a pokolba kerültök mind! Megtisztítom ezt az átkozott falut a bűneitől!

Üvöltő hangja elhalkult, ahogy távolodott.

Az érkező férfiak együttes erővel próbálták betörni a súlyos ajtót. A régi, tömör fa azonban ellenállt.

Valaki kiabálni kezdett:

-         Emberek, ég a templom!

Körbefutottak a magas falak mellett. Ahol Kálmán bemászott, látni lehetett a feltörő lángnyelveket. Sűrű füst csapott ki az ablakból.

Időnként hallották a férfi ádáz, sátáni röhögését. Aztán kiáltását lassan elnyelték a pattogó hangok. A templomból kicsapó robbanásszerű dörejek megrezegtették a környékbeli házak ablakait.

A tűz gyorsan terjedt. Mire a tűzoltók kiértek, a megfékezhetetlen lángok már a templomtoronyban járták bűvös táncukat. A főhajó súlyos gerendái recsegve ropogva dőltek össze.

A fél falu odasereglett a templomdombra. Az emberek szörnyülködve bámulták a lángnyelvek pusztítását.

Kálmán és Csöpi összeölelkezve nézték, ahogy a sűrűn gomolygó füst utat tör az ég felé. Nándi ott állt mellettük, anyjához simulva.

Csöpi nem vette észre, hogy kezében még mindig szorongatja a fekete naplót.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.