Nyolcadik

Szexpír trillázó telefonja szakítja meg álmom. Hosszan beszél valakivel. Felkelek. Gina még alszik. Billgeci üldögél gondterhelten laptopja előtt. Szexpír bosszúsan dobja a kanapéra mobilját:

-  Fiúk, van egy kis probléma. Mégpedig az, hogy hazautazok én ma. Közbejött estére egy fontos üzletem, melyre el kell mennem, nincs jobb ötletem.

-  Az időjárás előrejelzés holnapra újabb esőt jósol megspékelve viharos széllel – néz fel Billgeci. – Szerintem menjünk együtt haza. Ma.

-  Mi van skacok? – bújik elő álmosan Rahan. – Ha engem kérdeztek, szerintem is elhúzhatjuk a csíkot. Amit meg lehetett élni, azt már megéltük itt.

-  Hát ez fasza, akkor vár minket a haza! – örvendezik Szexpír.

-  Finomabban fogalmazz, egy ifjú hölgy is van köztünk – bök Pinakkió a megjelenő Gina felé. Reggel is gyönyörű. Törülközőt tekert dereka köré. – Sziasztok, Gina vagyok.

Bemutatom a fiúkat, akik leesett állal elismerően néznek rá, majd rám.

-  Megint tanúbizonyságot tett barátunk a pernahajder, akarom mondani a lepedőakrobata párnahajder! Vagy legyen egyszerűen csak spermahajder? – hajol meg Szexpír előttünk.

-  Jack, te nagyon tudsz valamit. Egyszer elárulhatnád a titkod – mondja Rahan.

Röviden elmesélem a rijekai kalandot, miközben kávénkat szürcsöljük.

Amíg bepakolunk, Billgeci elmegy kifizetni a szállást. Gina cuccait elosztjuk, felmálházzuk a motorokat. Miután minden gumipók a helyére kerül, elindulunk. Szexpír megy elől, mi másodikként, a többiek cikk-cakk alakzatban követnek.

Az út eseménytelenül telik, Gina élvezi a motorozást. Gondosan ügyelek arra, hogy időben megtankoljak. A napsütés a hegyekbe érve megszűnik, ködössé válik az idő. Egy rövid szakaszon szemeregni kezd az eső. Aztán Zágráb felé ritkulnak a felhők, újra melengetni kezd a napfény. Monoton fogynak a kilométerek. Az én agyam annál gyorsabban pörög. Távoli emléknek hat az ikrek aranyos, odaadó mosolya, Mirtusz forró, szűk puncija, Dúskeblű mohó vágyakozása… Gina cikáz gondolataimban. Tudom, hogy nem azért, mert első éjszaka nem kaptam meg. A pozitív kisugárzása, ami felém árad, az tesz a rabjává. Hosszú évek óta nem éreztem hasonlót, pedig még alig ismerem. A legszimpatikusabb számomra az egészben az, ahogy találkozásaink során milyen hatással volt rám. Érzek valamit, ami nemcsak Lomposkát mozdítja meg. Valamit, ami elől eddig menekülni szoktam.

Ahogy közeledünk a határ felé, fásult hangulatunk egyre mosolygósabb lesz. Gyorsabb tempóra váltunk. A határon nem sokat tökölnek velünk. Másfél óra múlva elsuhanunk az ismerős várostábla mellett. Végre hazaérünk. Az előre megbeszéltek szerint megállunk a kúton. A késő délutáni nap erőtlenül melegít, de hangulatunk újra felcsap magasabb régiókba. A bejárat előtt letámasztva szürke Hayabusa. Benyomulunk a kávézóba, Nagysegg Natasa üdvözöl minket:

-  Megkerültek az elveszett lelkek szabad vándorai! Már nagyon hiányoztatok fiúkák! Merre jártatok, hogy nem láttalak benneteket? Látom, jól fel vagytok pakolva! Mit isztok? A szokásos kávé?

-  Ja – mondom. – Csak egy kis tengerparti kiruccanáson voltunk. És mi újság a városban? Mesélj valamit, le vagyunk maradva a hírekről!

-  Itt nem történt semmi olyan, ami említést érdemelne.

-  Egy jó kemény lőcs azért ide elkelne… - súgja fülembe Szexpír.

Az egyik asztalnál Albi ül. Felénk int, mintha gúnyos mosoly futna át ábrázatán. Lehet, hogy már én is beleképzelem a rosszindulatot? Telefonál, majd odajön.

-  Szevasz Csopper Dzsekk! Hazatalált az Ízirájder! – lekezelünk. – Örömmel látlak végre. Már kerestelek, de a telefonod le volt kapcsolva. – Ja, az üzleti mobil otthon pihen. – Megvan még a Golfod?

-  Meg, persze. Miért? Tudsz rá vevőt talán?

-  Te apám, egy nagyon komoly palit tudok a gépre. Pont olyant keres, mint a tiéd. – Na, megint szerencsém lesz, mint az Audival? – Bocsánat, még be se mutattál a gyönyörű barátnődnek! – Bemutatom őket egymásnak.

-  Üljünk már le! Szóval tudok egy tuti vevőt, csak az a bibi, hogy az illető eléggé elfoglalt ember. Tudom, hogy te sem szereted az ilyet, de fel kéne vinni a kocsit Pestre. Az ipse kápéban fizet, szinte biztos az üzlet. Na, mit szólsz hozzá?

Ginára nézek. – Neked úgyis fel kell menni a cuccaidért az albérletbe, nem? – Bólint.

-  Rendben Albi, nekünk is van Pesten dolgunk. Mikor és hol találkozzunk?

-  Várj, telefonálok. – Rövid mobilozás után visszafordul. – Holnap este kilenckor megfelel? – Este kilenckor autót vesz valaki? Tényleg elfoglalt lehet. – Mindent a vevőért – mondom. – Oké.

-  Nagyszerű! Nekem is van egy kis üzleti ügyem, úgyhogy nyugi, én is ott leszek. Tiszta üzlet, aggodalomra semmi ok. Én majd hazahozlak benneteket, ha elkel a verda.

Miért nyugtatgat vajon? Elmagyarázza a helyet, aztán elköszön. Rahan ver hátba.

-  Úgy fel van pörögve mindenki, hogy megbeszéltük, elfogadjuk Teknőc Ernő és Sancika meghívását Keszthelyre. Most telefonáltak, hogy szeretettel várnak minket. Na, mit szóltok? Holnap délután háromkor indulás!

-  Nem tétlenkedtek. Nekünk van egy kis elintéznivalónk srácok. Gina holmijait el kell hozni Pestről, van egy vevőm a Golfra, meg el kell döntenünk, hogy hogyan tovább – nézek Ginára. – De szerintem hamarosan megyünk utánatok, oké?

-  Rendben, én most lelépek, csá! – Rahan elviharzik.

Szexpír már korábban megtette. Pinakkió és Billgeci is elköszön.

Gina rám veti óriási szemét. Bűvkörébe ejt, elvarázsol.

-  Jack, ez olyan kellemetlen. Nem akarok a nyakadon lógni, nem is ismerjük egymást.

-  Pszt! Rég nem voltam ilyen felszabadult, az lenne terhes számomra, ha lelépnél. Egyébként meg úgy vagyok veled, mintha ezer éve ismernélek.

-  Aranyos vagy, hogy ezt mondod, de nekem ez túl gyors. Idegen, bár szimpatikus emberek közé kerültem egyik pillanatról a másikra. Hidd el, hogy megoldom a problémáimat. Ha nem tudok jobbat kitalálni, hazaköltözöm a szüleimhez.

-  Na, most én mondom, hogy vegyél vissza! Örülök a társaságodnak. De ha te nem, akkor most mondd meg!

-  Nem erről van szó, én is jól érzem melletted magam, de…

-  Akkor meg, nincs de! Maradjunk annyiban, hogy ma nálam alszol tisztes távolságban. Megígérem neked lovagi becsületszavamra, hogy nem fogom rád vetni magam. Holnap elmegyünk Pestre, elhozzuk a cuccaidat, megmutatjuk az autómat annak az idegen Golf mániás úrnak, utána eldöntjük, hogy mi legyen. Ha akarod, elviszlek Tatabányára a szüleidhez, és elfelejtesz engem, de ha gondolod, keresünk neked állást Fehérváron albérlettel. Oké?

-  Oké!

Ebben maradunk. Miközben hazafelé tartunk; magamon gondolkozom. Nem tudom megmagyarázni viselkedésem. Jackey, talán túl régóta élsz egyedül? Bár nem lehet nevezni státusomat nőnkívületi állapotnak, de a testi mesékkel igazándiból kifújt a további kapcsolatom a nőnemű lényekkel. Mi vagy te Jackey, egy bókhálót szövő kalandféreg?

Cash örömmel fogad minket. Muszáj vele kicsit játszani. Gina hamar összebarátkozik vele.

-  Fantasztikus ez a ház, Jack! – mondja, miközben beljebb megyünk. – Ahogy nézem az otthonod, rólad is megváltozik a véleményem. Biztos jó lehet itt élni. Lehet, hogy nem megfelelő a kifejezés, de akkor is kimondom; ez a múlt századi hangulat romantikus érzéseket kelt. Mintha megállt volna az idő. Ebben a rohanó világban jólesik a nyugalom. Itt minden olyan békésnek tűnik. Ez a hatalmas nappali a gerendákkal meg a kandallóval; mintha egy Mikszáth könyvbe cseppentem volna…

-  Ha ezt dicséretnek szánod, akkor köszönöm.

-  Olyan paradicsomi a hangulat. Vadregényes miliőt sugároz ez a sok kő és fa, a növénnyel befuttatott falak. Te építetted?

-  Részben igen. A nagynénémtől örököltem.

-  Mondtad, hogy ő is meghalt. Ne haragudj, nem akarok tolakodó lenni, de még mindig úgy vagyok veled, hogy szinte semmit nem tudok rólad. Csupa rejtély vagy számomra. Látom, hogy nem vagy az a közlékeny típus, de ha azt szeretnéd, hogy egy kicsit megismerjük egymást; muszáj lesz kibújnod befalazott bástyáid mögül.

-  Hm. Szerinted túl zárkózott vagyok? A nagynénémet nagyon szerettük az öcsémmel. Rajongtunk Julcsiért, és nemcsak azért, mert ő nevelt fel minket szüleink korai halála miatt. Ő olyan jóságos volt, mosolygós, állandóan jókedvű. Látod ezeket a festményeket a falon? Mind ő festette. Mikor öcsém meghalt, teljesen megváltozott, magába fordult. Ákos volt a szeme fénye. Nem tudott többé nevetni. Két hónapra rá, egyik reggel hiába szólongattam, nem kelt fel többé az ágyból. Tényleg megszakadt a szíve.

-  Ez nagyon szomorú. Igazán sajnálom.

-  Na, jó. Beszéljünk másról. Gyere, körbevezetlek.

Megfogom kezét. – Arra van a fürdő, meg a slozi, ez itt a vendégszoba, ha megfelel, itt is alhatsz éjszaka, de ha félős vagy felajánlom a franciaágyamat, amelyen nagyságából eredően akár egy család is alhatna.

Bevezetem a hálószobámba. Gina álmélkodva nézi az ágyat, mellette egy boltívvel leválasztott kisebb helyiséget, ahol a dolgozószobám van. Végigsimítja kezével a kőrisből faragott íróasztalt.

-  Furcsa, hogy nem látok sehol tévét, csak ez a rengeteg könyv…

-  Igen, megtartottam nagynéném szokását; tévé helyett inkább olvasok.

Nézi a könyveket a polcon.

-  Van itt minden: Villontól Csehovig. Na, ezek már inkább rád vallanak: Corso, Ginsberg, Kerouac.

-  Nem gondoltam volna, hogy már hallottál róluk.

-  Tudod azért, mert roma családból származom, és más a stílusom, mint neked, még nem jelenti azt, hogy buta liba vagyok. Az igazság az, hogy középiskolában nagyon jó magyartanárom volt, aki megszerettette velem az irodalmat. Különösen a verseket. „A semmi ágán ül szívem,”…

-  …”kis teste hangtalan vacog”

-  „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.”

-  „Légy egy fűszálon a pici él, s nagyobb leszel a világ tengelyénél.”

-  Ebben egyforma az ízlésünk; nekem is nagy kedvencem József Attila.

-  És ez? – kap fel egy papírlapot az íróasztalról Gina.

-  Azt hagyd. Kérlek.

-  Már elkéstél. Sajnálom. Ha jól látom, ez Jack újabb arca. Te írsz is verseket?

-  Nagyképűség lenne ezeket versnek nevezni.

Gina – kicsit színpadiasan -, szavalni kezd:

-  Lezárom szemem, s a héj alatt, megáll a pillanat. Ébren kell lennem, s valamit tennem, mert álmaim, mint lidérces vágyaim; lüktetnek bennem. Kevés a szó, s mi jó, nem kimondható. Úgy látom, fázom. Szememben a sűrű patak arcomra ragad. Könnyű e csepp nedvem. Meghalni sincs kedvem. Szerettem megtette helyettem. Mikor kopogás nélkül jön a fekete rém, a vég követekén addig nem békül, míg valakit elragad, s kezéhez vér tapad. Benyit közös szobánkba, szívünk nyíllal, ahogy ránk rivall; pecket töm szánkba. Soros lehet, kinek az öregség terhes ínség, s már eleget félt. De ki alig élt húszegynéhány telet, az nem lehet, hogy megfagyjon e szájban az utolsó lehelet, s egy fiatal lélek árva magánya utolsó vágya, hogy másokat félrelökve, kezünket béklyóba kötve, megfogja a halál kezét, s magára húzza fekete mezét. Közben mi némán állunk, szemünk lehunyva, karunk bénulva sorunkra várunk. S szobánk falai repednek. Kik elől állnak hátulra epednek, váll a vállnak feszül. Feszüljön a feszület! Ki gyermeket szül, annak kijárjon a tisztelet; hogy éltében gyermeke magányát, s halálát ne érje meg! Imádkozz, vagy átkozz, Istenhez kiáltozz! Vétkezz és gyónjál! Higgy és tagadjál! Kapj és adjál! Kövesd a hívő utat, ha valamerre mutat. De ne akard, hogy másokat olyanról meggyőzz, kiktől elvették az álmukat. Sorsunk a sorban állás, nehogy megelőzz, rád sem vár más, kezed hiába teszed össze, hogy másokat lefőzve imitáld imád. Hagyd, hogy szerelmeddel ajkad összeérjen, álnok félelmeddel szád meg ne égjen! Higgy Istennek, vagy másnak; a testnek, az oszlásnak. Én hiszek önmagamban, kimondott szavamban leszek testem lelke. Így megbékél hitem. Lezárom szemem, s a héj alatt, megáll a pillanat.

Mikor elhallgat, a csend ránk teríti szárnyait.

-  Ezt öcséd halála után írtad, ugye? – töri meg a némaságot.

-  Igen. Most pedig, amíg csemegézel a könyvespolcomon, én elmegyek lezuhanyozni.

Mikor visszaérek, Gina az ágy szélén ül.

-  Ne haragudj! Nem akarlak semmivel felkavarni. Azt azonban jó, ha tudod, úgy látom, rád férne egy kis hangulatváltás. Jack! Te nagyon be vagy zárkózva a saját kis világodba. Ha megengeded, én is feltérképezem a fürdőt.

Leülök az íróasztalhoz, félresöpröm irományaim. Igen! Igaza van, akkor érzem legjobban magam, mikor egyedül vagyok.

Gina vidám hangulatban tér vissza. Kék trikója takarja bugyiját.

-  Nagyon jó, hogy száműzted a világodból a tévét! Az albérletben a lányok állandóan rá voltak tapadva az unalmas sorozatokra. Velem sikerült megutáltatni a kereskedelmi csatornák népbutító műsorait. Felháborító, hogy teljesen hülyének nézik az embert. Persze ez is olyan, mint a média többi része; csak az eladható, ahol vér folyik, vagy ha az emberek élőben nézhetik más jelentéktelen figurák „tizenöt perces” hírnevét.

-  Gina, bocs, de fáradt vagyok. Légy szíves világosítsál fel, hogy hol szeretnél aludni.

Én lepődök meg legjobban a válaszon:

-  Hol, hol? Hát itt, ezen a nagy ágyon, ha nincs ellene kifogásod!

-  Itt?

-  Igen, csak nem félsz tőlem?

-  Nem erről van szó, csak kicsit megleptél.

Lomposka nyugtalankodik, mikor az ágy két túlsó szegletét elfoglaljuk. Az lesz a legnagyobb kínzás, ha Gina valóban csak aludni akar mellettem. Majdnem zavarban vagyok. Félszeg mozdulattokkal közelítek. Úristen! Mintha kamasz lennék, úgy izgulok. Vajon elküld melegebb éghajlatra? Először csak hozzáérek kezéhez, mintha egy véletlen mozdulat lenne. Nem húzódik el. Hohó! Lomposka nyugi! Ez még nem jelent semmit! Vagy igen? Gina felkönyököl. Gyengéden megsimogatja arcom, lassan közelít dús ajka az apró, nyalogatni való gödröcskével az állán. Jackey! Ez a nő átveszi a kezdeményezést! Elveszek barna szemeiben. Finoman megcsókol. Megpezsdül vérem. Lágyan fogadom kíváncsi nyelvét. Hosszan játszadozunk így, kezem a hátát simogatja, majd a feszes popókhoz vándorol. Megőrjítenek a formás ívek, hajlatok a testén. Ide egy hullámvasutat lehetne építeni! Hamvas a bőre, mint egy csecsemőnek. Áthúzom fején a vékony trikót, további geográfiai felfedezésekbe kezdek. Megpuszilom fülcimpáját, sokáig csókolgatom nyakát, vállára vándorolok, majd lejjebb merészkedek. Gyönyörű a melle, kihívóan mered felém. Miközben körbepuszilom a mellbimbó udvarát, Gina keze is kutakodik. Mellkasomról hasamra, majd combomra csúszik. Rövid tiki-taki golyó játék után végre Lomposkához ér. Egy „hú, mekkora ez a lompos kopaszka!” felkiáltással összegzi véleményét. Gyengéden szívogatom a duzzadó bimbókat; majd tovább keresem az érzékeny pontokat e pazar testen. Rövid köldöklegelészés után alig fél centis, gondosan rombuszra fazonírozott fanszőrzet csiklandozza állam. A combok belső felületét részesítem ezután kiemelt figyelmemmel, nyelvemmel. Gina türelme hamarabb fogy el, fejemet puncijához húzza. Csodás ez a testrés is! Igyekszem továbbra is csigázni izgalmát; a nagyajkakat nyalogatom. Aztán megkegyelmezek, játékos nyelvcsapásokkal halmozom el kitüremkedő csiklóját. Libabőrös teste megremeg. Sajnos, nem enged mélyrehatóbban elmélyülni orális ténykedésemmel; magához húzva megcsókol. Homályosodó szemein úgy látom, lassan lebegő állapotba ér. Révetegen bukik rá Lomposkára. Egy darabig csak szájában tartja, mintha ismerkedne a méretével, majd gyengéd szívásokkal fel-le mozdul feje. Érzem nyelvének ördögi, vad táncát. Horpadó pofikáján a gödröcske is mélyül, ahogy egyre intenzívebben belemerül a szopásba. Lomposka vészharangot kongat, most én vonom magamhoz. Hanyatt fektetem, combjait felhúzva közé fekszem. Kezdjük csak a hagyományos misszionárius pózzal! Ekkor Gina tiltakozóan puncija elé fogja kezét:

-  Már ne haragudj meg, nem akarok ünneprontó lenni, de van itthon gumid?

-  Gumim? Ha kotonra gondolsz, akkor lehet, hogy nincs.

-  Márpedig, anélkül nem fogok veled szeretkezni! Én fel vagyok készülve a váratlan helyzetekre. – Táskájában matatva elővesz egy csomag kondomot. – Meglátod, éppolyan jó lesz, ezek a mai gumik már olyan leheletvékonyak, hogy nem is fogjuk érezni. – Kérdő tekintetem láttán még hozzáteszi: - Ne haragudj Jack, de én óvatos duhaj vagyok, félek a fertőzésektől, betegségektől. Az is tiszta véletlen, hogy még egyáltalán szedek fogamzásgátló gyógyszert. Most fogy el az utolsó doboz. Gondolom, hogy nem vagy AIDS-es, de érzésem szerint te az elmúlt héten végigdugtad a fél Balkánt, már megbocsáss, a jelekből ítélve mindenféle védekezés nélkül.

-  Oké. Próbáljuk meg – egyezek bele.

Lomposka megütközve tűri, ahogy Gina gyengéden, de határozottan ráhúzza az óvszert.

-  Még jó, hogy nagy méret is van nálam – mondja Gina. – Erre a fütyire ez is alig fér rá! Jack, már ne növeszd tovább, mert megijedek. Na, gyere, mielőtt elszáll feltüzelt vágyunk!

Magába illeszti a felöltöztetett Lomposkát. Hát nem olyan, mint gumi nélkül, de valóban alig érezni, hogy kettőnk testét és nedveit elválasztja az a vékony, elasztikus anyag. Mindenesetre így is érzem puncija forróságát, bár a gumi némileg csökkenti Lomposka felfokozott kedvét. Mozgásunk, mit a tenger hullámzása; szinkronban nő ütemünk sürgető, mohó óhaja, testünk vad paripák szilaj párzása. Egy idő után elfeledkezek a kondomról is, zihálásunk ösvényén kéz a kézben ugrunk a tajtékzó vízesésbe. Mikor magamhoz térek, Gina nyakán pihegek. Finoman mellé dőlök, testünk még mindig összefonódva piheni az orgazmus utolsó rengéseit. Szótlanul simogatjuk egymást, becéző kezeink lassan csillapodnak. Így alszunk el; egymást ölelő karunkba öltve az éjszaka nyugodt csendjét.  

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.