Öreg néne fenyőfája
2007.11.05. 09:55
Volt egyszer, hol nem volt, valamikor réges-régen...
Öreg néne fenyőfája Írta: Somogyi Ottó
Szereplők: Julis néne Jankó Áron Zsóka Panka Peti Réka Lenke Tünde (…és még annyi gyerek, kinek szerepelni van kedve)
(Az ajtó előtt – a háza előtti - padon üldögél egy Julis néne, az ajtó mellett fenyőfa, odébb gyerekek játszanak a befagyott vízen. Körbeállva megfogják egymás kezét, majd elénekelik a „Hull a pelyhes…” dalt.)
Bemondó: Volt egyszer, hol nem volt, valamikor réges-régen, mikor még a bárányfelhők is bégettek az égen, élt a kicsinyke falu végén egy özvegy öreg néne, senkije sem volt néki, nemhogy saját őzikéje. Egy árva fenyőfa állt csupán aprócska háza mellett, odébb egy kicsinyke tó, látványra neki ennyi tellett. Szomorúan tengette nagy egyedüllétében napjait, könnyes szemmel látta más gyermekek vidám apjait. Mióta mennybe költözött az ura, még jobban bánta, hogy a jóisten őket gyermekkel meg nem szánta. Pedig milyen boldogan éltek valamikor ketten! Csak gyermek nem volt, így most a magánytól retten! A ház előtt ült folyvást, ha tehette, a kicsiket nézte, önfeledt, vidám játékuk régi kislánykorát idézte. Jeges kéz markolta szívét, mikor az jutott eszébe; itt a karácsony, nincs fája sem, és üres az erszénye. Akkorát sóhajtott, majd leszakadt a magas égbolt, e szavakkal ment be a házba… Julis néne: „Óh, boldognak lenni, mily rég volt!” Bemondó: A sok gyermek vidáman zsibongva csacsogott, a befagyott tavon csúszkálva némelyikük padlót fogott. Egyedül egy kisfiú ült szótlanul a szélen, vele nem játszottak soha, se nyáron, se télen. Árva gyermek volt ő, a pap fogadta magához, ministráns tanoncként így szokott a magányhoz. Adott hát e helyzet, folytatódjon a történet, hadd halljuk, van-e még több karácsonyi körének?
(A gyerekek újra körbeállnak, elénekelik a „Mennyből az angyal”-t.)
Bemondó: Volt egy magasabb, erős fiú – Áron - a többiek között, ki a kisebbekbe lépten-nyomon – mindig - belekötött.
Áron: Hallod-e te tökmag Jankó, miért nem mész innét haza? Korcsolyád sincs, mindjárt hasra esel, a cipőfűződ is laza!
(Rálép a fiú lábára, meglöki, aki elesik. Egy kislány – Zsóka - siet a védelmére.)
Zsóka: Hagyd őt békén te nagyszájú legény, gyengébb ő nálad, csak egy árva szegény! Áron: Te csak ne szólj bele mások dolgába Zsóka! Nézzétek, hisz olyan ez, mint egy fóka! Csak amit megérdemel, azt kapja, nincsen ennek se anyja, se apja! Jankó: Nincsen apám, se anyám, de van istenem és hazám! Az én otthonom a teremtő oltalmazó háza, az ám!
(Elénekel egy karácsonyi dalt, majd elmegy. A gyerekek tovább játszanak a jégen, mígnem Áron alatt hírtelen beszakad a jég, elmerül.)
Áron: Segítség! Segítsen valaki már gyorsan rajtam, mindjárt elmerülök, még sohasem voltam ily bajban! Panka: Jajj! Mi lesz most? Tényleg bajban az Áron! Zsóka: Segítenünk kell neki mindenáron!
Lenke: Vigyázzon mindenki, gyertek hátrébb még! Alattunk is beszakad a tó, reped tovább a jég! Peti: Ha nem segítünk, elnyeli a jeges víz Áront! Réka: Segítség! Az a nagy jégtábla mindjárt ráront!
(A gyerekek nem mernek közelebb menni, nehogy alattuk is beszakadjon a tó, kiabálnak, kijön Julis néni is, hírtelen előkerül Jankó, aki bátran kihúzza a jeges vízből Áront egy hosszú bottal.)
Áron: Megmentetted az életemet te Jankó gyerek, itt a kezem, bocsánatot kérek! Ez így kerek? Jankó: Megbocsátok, ha magatok közé befogadtok, nékem őszinte barátságot felajánlva adtok.
(A gyerekek körbeállnak, újra énekelnek.)
Julis néne:
Gyere be fiam, idebenn felmelegít a kemence, szerencsés legény vagy, hogy túlélted, ez szerencse.
(Julis néni, és Áron bemegy a házba)
Jankó: Olyan szegény és magányos a Julis néne, azt mondom, rajta valahogy segítenünk kéne. Tünde: Jó ötlet, hogy segítsünk rajta, aprítsunk fát, míg feltelik a pajta! Jankó: Ez kemény férfimunka lesz persze, szorgos fiúmarokba is illik a fejsze! Zsóka: Amíg ti a néninek tűzrevaló fát vágtok, rendezzünk igazi karácsonyt itt, amire vágytok! Lepjük meg a nénit, ezt a fenyőfát díszítsük fel! Hozzatok valamit otthonról, ez a csengő lesz a jel! Panka: Az lesz neki a világon legeslegszebb ajándék; egy igazi karácsonyfa, és a szerető, segítő szándék!
(A lányok elmennek, a fiúk fát vágnak hátul, csak a csattogás hallatszik. Kijön Áron Julis nénivel.)
Áron: Köszönöm a melegséget Julis néne, szóljon bátran, ha bármiben segítség kéne. Julis néne: Nem tudod, mi lehet ez a csattogó hang? Áron: Szerintem csak karácsonyi dallamot ver a harang.
(Julis néni visszamegy a házba, a gyerekek visszajönnek, nekiállnak közösen feldíszíteni a fenyőfát, közben énekelnek. Mikor elkészülnek, Zsóka megrázza a csengőt. Kirohan Julis néni.)
Julis néne: Miféle angyalok jártak a pajtában? A tűzifa ott áll felaprítva, garmadában!
(Meglátja a karácsonyfát.)
Csoda történt uram, jézus! Egyetlen istenem! Jankó: Ezt a torokszorító érzést én sem ismerem… Gyerekek: ”Kis karácsony, nagy karácsony…”
(Közben megfogják Julis néni kezét is, körben sétálva énekelnek.)
Julis néne: Mi az, ami ennél nagyobb dolog lehet? Jankó: Talán az igaz, szülői szeretet… Julis néne: Gyere kisfiam, ölelj át engem, engedj anyád helyett anyádnak lennem…
(Átölelik egymást.)
Bemondó: Így történt, hogy egymásra talált Jankó és Julis néne, ezzel lett ennek a karácsonyi mesének is vége. Tanulságként bárki vonhat e kép köré keretet, e kicsiny földön a legnagyobb érzés a szeretet. Reméljük, hogy tetszett az alkalomra írt számunk, mindenkinek nagyon boldog ünnepeket kívánunk!
Vége
Szentbékkálla, 2006-11-16
|