Locsolóversek

Na, nem bánom;
most elmondom,
mi a gondom:
nagyon kívánom,
kis kezét csókolom,

hogy olcsón vett locsolóm
nemes nedve
kegyed testét permetezze!

-

Azt álmodtam tegnap éjjel,
hogy jövök hozzád tele kéjjel,
kezemben az üvegcsémmel.

Locsolóm jól megrázom,
hogy kebled jól megázzon,
anyád többé ne magázzon!

Aztán mikor felébredtem,
elment mindentől a kedvem;

megláttam nadrágomon nedvem.

Azért eljöttem segítséget kérve,
fogd meg locsolóm, de ne félve,
s ígérem, jól meg leszel öntözve!

-

Piros a tojás, meg piroslik a szád is,
itt a locsolóm, hívd ide anyád is!
Húsvét hétfőn ez a szokás,
meglocsollak s jöhet a tojás!

-

Kölnivizet hoztam hozzád,
hogy többé ne hervadozzál.
Te vagy a legszebb rózsaszál,
belobban tőled a gyufaszál.
Szép virágszál csak azt kérem,
hajtsd le fejed, mert fel nem érem,
és ha jő a spriccelő permet,
vigyázz, hogy félre ne nyeljed!

-

Itt vagyok előtted,
látom, séród belőtted.

A fodrász ilyenkor ráért?

Hm. Kár a szép frizuráért:
szárazon most nem maradsz,
íme itt a szódáspalack!

-

Korán bár,
de húsvét hétfőn
átmentem már
hét fő nőn.
Mit teszel,
ha nyolcadikként,
a kölni teszttel,
sárkány leszel?
Okádsz majd rám
tüzes ként,
s arám
leszel
tüzesként!

-

Locsolni jöttem,
a kölnit úgy vettem,
hajtsd fel a szoknyádat,
mutasd meg a nyuszidat!

-

Kellemes lennem e helyen nekem,
mert Te nem lehetsz kedvetlen velem.
Legyen e remek hely e vers heve,
s fejeden lesz neked permetem eleven leve!
S tested, lelked nedves lesz ezzel,
de kedved engem felemel e tettel,
mellyel kezemmel fejedre teszem kelyhem,
s tervem tervelten lesz terheletlen.
Persze ezzel nem lesz nekem elegem,
mert kezemet kebleden megmelengetem.
Elme ment versem ezekkel befejezem;
lehet-e neked e levet
fejedre kennem nekem?!

-

Eljöttem hozzád szép virágszál,
locsolom könnye most rád szál.
Előtted most ki itt áll;
megöntöz, hogy ne hervadozzál.
Remélem, nem akarod,
- hogy bimbód kezeddel takarod -,
s hogy permetem éltető levét,
leöntsek egy kiszáradt tevét.
Nem fecsérlem tovább az időt, s ideget,
nyugodtan gombold ki magadon ingedet.
Alóla két kerek alma nékem integet,
szóljon hozzájuk az alábbi üzenet:
Eljött a húsvét sebbel-lobbal,
elő immár a piros tojásokkal!
Hogy itt vagyok, már én is sokkal
jobban érzem magam – okkal.
Most, hogy locsolni fogok,
egyfolytában rájuk gondolok,
ha nem locsollak, úgy kiszáradsz,
bimbód több szépséget nem áraszt.
Mondom hát néked szép leányzó,
elhagyta már szám valahány szó,
de választ én csak most kérek tőled,
választ, hogy miként, meddig, s hogy főleg
hová öntsem dús permetem elit cseppjeit?
Önthetem hajad, nyakad, vagy tán kebleid?
Válaszolj hát gyorsan, sebesen,
mert hopp… most véget ért a versem.

-

Eljött a tavasz, itt a húsvét,
sok-sok kislány várta ismét.
Szép virágszál kérdem tőled,
hová önthetek, s hogy főleg,
mi lesz locsolom jutalma,
két tojás, vagy két kerek alma?

-

Olcsó kölni, drága tojás,
hazudok, mint a vízfolyás!
locsollak én hébe-hóba,
mígnem belépünk az Unióba!

-

Nyuszi vagyok, kicsi a farkam,
de ez nem ok, ezt így kaptam.
Húsvét napján meglengetem,
a lányokat így melengetem!
Te is légy most jó nyuszi-lány,
nem mond azt, hogy: „-ez silány!”

Nem vagyok én olyan szuszi,
Csak egy kicsit Gyuszi-nyuszi!
-
Ernyedten állok előtted,
egy patronom már ellőtted,
most újra meglocsollak,
hol kívánod; megcsókollak,
egyet kérek, semmi mást;
adj már egy piros tojást!
-

Ez az első strófa.
Falu végén vén diófa.
Ott áll már mióta,
mint egy idióta.
Törzsében a sok dióda
fejvesztve mondja:
locsolni akarok évek óta!
Mondja a vén diófa.
Hiába más a sorsa.
Ezzel véget ért az összes strófa.
-
Erdőn, mezőn zöld a fű,
nem vagyok már zöldfülű,
melled mily gömbölyű…
öntözni jöttem, nem kapálni,
tojásokkal odébbállni,
szabad-e locsolni?
-
Szép királylány,
szabad kérnem,
ne legyen talány
mesterségem?
Locsolóként keresem
kenyerem.

Jártam valahány
kietlen helyen,
nálad szebbet
sehol nem leltem.
Kölnimért cserébe
vedd Te is hasznát,
adj nekem végre
egy kis alamizsnát.
-

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.