Tavaszi motoros induló

Napsütésre szomjasan alig vártam a tavaszt,
hogy motoromra a szél út menti port tapaszt.
Még hó fehérlett az árnyékos völgyek mélyén,
mikor feldörrent gépemen a kipufogó kémény.

Az első élmény számomra mindig végzetes,
ahogy a hideg tél után feldübörög a V-2-es.
Traktor a mezőn a szikkadt földet szántja,
az én paripám meg az aszfalttengert hántja.

Utasom egy szellő, ráncaim lágyra vasalja,
fűleheletétől megremeg alattam a vas alja.
Első utam céltalan, mint kósza gondolat,
vagy mint sínek nélkül zakatoló gőzvonat.

Mikor húzok egy kövér gázt a markolaton,
a ház falán repedés fut végig a vakolaton.
Ha csak egy rövid kört megyek is, célba érek;
zabolátlan, vad lelkemnek feloldozást kérek.

Lobogó sörényem zászlóként követi utam,
szabadság és kalandvágy az egyetlen uram.
Szilaj vágtám nyugodtan hasítja a végtelent,
két keréken utazni orgazmus élményt jelent.

Szentbékkálla, 2005-04-12

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.