Este mikor hazaérek, kiülök a teraszra.
Gyere jó barátom, gyere át egy vigaszra!
Legyen másoké a bánat, mi örüljünk a mának!
Muzsikaszót küldök az én édesanyámnak!

Gyere jó barátom, tölts egy italt nékem,
segítsd megőrizni az én tisztességem!
Felveszem magamra a harmonikámat,
Együtt daloljuk el az én nótámat:

Unikum, unikum, unikum az élet,
éljünk hát, míg el nem jő a végítélet!
Tudja azt jól a tisztelt publikum,
hogy az élet maga az unikum!

Hajnalban, mikor szétnézek a tájon;
nincs szebb ennél az egész világon!
Ezért vagyok én is, mindig ily boldog,
az én szívem nem gyötrik bús dolgok!

Gyere jó barátom, tölts egy italt nékem,
feledjük el hát, ha volt valaha vétkem.
Felveszem magamra a harmonikámat,
együtt daloljuk el az én nótámat:

Unikum, unikum, unikum az élet,
ki élni mer, az semmitől sem félhet!
Tudja azt jól a tisztelt publikum,
hogy az élet maga az unikum!

Szentbékkálla, 2004. nyár – Somogyi Ottó - (Liszter Sándornak)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.