|
Hogyha egyszer...
2007.11.05. 08:34
Hogyha egyszer elmesélem majd az életem...
Hogyha egyszer elmesélem majd az életem,
hogy melyik szép lány volt az én végzetem,
lefekszem a kandallóra, éjfélt üt majd az óra,
így térek tán örök nyugovóra.
De addig barátom, még tenger az idő,
mikor a kaszás egyszer értem is eljő,
most örüljünk együtt e boldog világnak,
bánatát hagyjuk meg másnak!
Örömünk e dalban meséljük most el;
hogy az élet igenis fenékig tejfel,
koccints velem, kérlek barátom,
jó szavadat meghálálom!
Mond el nékem, ha valami bánt,
bánatodra mosolyunk leplet hánt,
ha régi szerelmek kísértenek,
vigasztaljon ez az ének!
Volt nekem is szőke, s barna,
mindegyiknek más-más hangja,
de este, ha az álom szemem lezárja,
szívem kapuit szélesre tárja!
Hogyha egyszer elmesélem majd az életem,
hogy melyik szép lány volt az én végzetem,
lefekszem a kandallóra, éjfélt üt majd az óra,
így térek tán örök nyugovóra.
De addig barátom, még tenger az idő,
mikor a kaszás egyszer értem is eljő,
most örüljünk együtt e boldog világnak,
bánatát hagyjuk meg másnak!
Szentbékkálla, 2004. július 18. – Somogyi Ottó - (Liszter Sándornak)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó