|
Cső-dör-ren-és...
2007.11.04. 11:46
Csodállak tajtéktobzódó mohósággal...
Csodállak tajtéktobzódó mohósággal,
Lepréselném minden elhagyott lábnyomod,
Mit angyal lépted szívem sarkába nyomott.
Látod; nap, mint nap küzdök a szabadsággal.
Már nem vagyok kancák közt üzekedő mén,
Meggondolatlanul megszelídítettél,
Dübörgő vágyamtól izzik fel most e tél.
Ne háborúzz; szeretkezz...vagy mit tudom én!
Szemkápráztató gyönyörűségeidtől
Dühöng az ölem, vonyít fakasztó terhe.
Halj és szüless bennem, mint ki karóba dől!
Égj, mint aki vad tűzzel játszani merne!
Térdre borulva könyörög e gyötrő kín;
Ne szenvedtess, hadd legyek újra benn és kinn!
2007-01-11
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó