A Szerelem szonettje
2007.11.04. 06:43
Óh, de mennyit vajúdtam egykoron!
Óh, de mennyit vajúdtam egykoron! Mikor elhagytam régi kedvesem, S gyönyörszeme csillogott nedvesen! Én szívtelen! Csak ittam jó borom!
De máskor más bocsátott utamra, Maradni ott hiába akartam, Csizmámról tévút porát vakartam, S beneveztem egy újabb futamra.
Óh! Nektek adtam minden hitem, Nők! Veletek, vagy nélkületek élek? Csodálatos, szerelmetes istennők!
A szabadság csorba kincsem; félek. Ha kalandvágyam tovább már nem nő, Megnyugvást szerelemben remélek.
2006-04-28
|