Tegnap hallgatag szívem felvirult,
tavaszi fényeket ontott a Nap,
mélybarna s fűzöldbe arcom pirult,
felhevített várva várt pillanat.
Sétára csábított a langy meleg,
magamba szívtam kósza illatot,
kezem néztem, ahogy félve remeg,
simogattam a szelet, s ez hatott.
Így indultam a hegyre felfelé,
s míg frissen baktattam csodát látni,
büszkén álltam pompás színek elé;
nem győztem e föld föl-s-égen járni.
       Ma újra itt a gonosz, hosszú tél,
       szakad a hó..., s még álomra itél.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.