Még mindig ámulva
nézek szerte szét
körülöttem ég a világ
s mint rab láncait tépi szét
ha valami megmozdul
feltépve a múlt sebét
ha hirtelen kiáltok
álcázó lepleket tépve le
megrontva régi szobrok jó hírét
mások eltakart sebei
felszakadnak vérük szennyezve
festi testük színét
rámhorkannak az emberek
szemet düllesztve vámpír
fogakkal fenyegetnek

Ezért
felfoghatatlan mint
a legtöbb lázas álom
miért így tekint
rám bezárult világom

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.